2012. október 20., szombat

A rozmaring

A németek és a svábok életében fontos szerepett játszott és játszik a mai napig a rozmaring. A tisztaságot jelképezi,  szerencsét és egészséget hoz, tartották őseink. Éppen ezért minden fontos alkalomkor megjelenik, legyen az születés, esküvő, keresztelő, vagy akár a végső búcsú. Fogarasy-Fetter Mihály könyvében így írt róla:

"Minden német ismeri a rozmaringot és szereti a szerény, örökzöld növényt, melynek kemény, a fonákján fehér, bársonyos levelei és laza fürtökben lógó halványkék virágai vannak. Balzsamos, üdítő illata a német nép kedvenc virágává tette. A régi időkben gyógyító tulajdonságai miatt is sokat dicsérték. Ma a gyógyításban csak külsőleg használják, mint fájdalomcsillapító és görcsoldó szert.
Őshazáját nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy melegebb vidékeken található, a nép szinte észre sem veszi és nem is gondozza, úton-útfélen zöldell és nyílik. Nem tudjuk, hogy ez a szép virág a keresztes hadjáratok során került-e a régi német óhazába vagy más úton került oda, biztos azonban, hogy a telepesek hozták az óhazából az új településeikre, és hogy nagy jelentősége mélyen gyökerezik a népi hagyományokban, és hogy németjeink legnépiesebb virága lett, amely a legkisebb virágoskertben is megtalálható. Öreg és fiatal egyaránt nagy becsben tartja. Rozmaring nélkül el sem lehet képzelni az ünnepeket.
Kereszteléskor, névnapkor, esküvőkor, búcsúkor, mindig fontos szerepet játszik. Megtaláljuk a halottas szobában is, ahol egy kis ágacskát tesznek a szenteltvíztartóba, hogy azzal meghintsék a halottat.
Shakespeare a rozmaringot sírvirágnak nevezi: „Rozmaringgal szórd be a síromat, ahol békében nyugszom."
A németek életében a bölcsőtől a sírig fontos szerepet játszik. Ezért ugyanúgy, mint az alpesi emberek számára a havasi gyopár, a magyarok számára a tulipán, a németek számára teljes joggal a rozmaring a nemzeti virág.
Esküvőkor nemcsak a menyasszonyt és a vőlegényt díszítik rozmaring ágacskával, hanem minden vendéget, kicsiket és nagyokat. Csak ezáltal nyeri el az ünnepi ruha a szentségét, csak ez díszíti méltón az ünnep résztvevőit az esküvői menetben.
Ha a templomban a menyasszony az áldozatjárás után egy rozmaringággal díszített almát tesz a papnak az oltárra, akkor az tudja, hogy teljes jogú vendégként meg van híva az esküvői ebédre. Keresztelőkön és névnapi ünnepségeken is nagy jelentősége van a rozmaringnak.
Az előbb elmondottakból kiderül, hogy a rozmaring már őseink körében is nagy megbecsülésnek örvendett, ami a legtöbb német faluban manapság is így van, mint például Vörösváron is."

(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály Pilisvörösvár története és néprajza című könyve)
 
 
 

50 éves lesz a vörösvári gimi

Múlik az idő. Múlunk vele mi is. És öregszik az az intézmény is, amelynek hajdan diákjai vagy tanárai voltunk. Jövőre lesz 50 éves a vörösvári gimnázium! Lassan-lassan „jó öreg alma materré” válik…

„Mélységes mély a múltnak kútja”, s ebben ez az 50 év csak egy kis cseppecske, de nekünk az életünk!
Sokat jelentett, jelent nekünk ez az iskola, ahol tudást, emberséget, erényt és példát tanulhattunk. Az 50 év emberi sorsokból áll össze. Sok-sok tanulásból, küszködésből, sikerből és némi kudarcból. És persze jókedvből. Mert ez mindig is egy jókedvű iskola volt. Mi, akik itt értünk meg tudásból, viselkedésből és erkölcsből, itt váltunk felnőtté, tanúsíthatjuk mindezt.

1963 szeptemberében csengettek be az első évfolyam diákjainak – akkor még az általános iskola (a korábbi polgári iskola) falai között. Azóta folyamatos fejlődés, bővülés, útkeresés és magára találás jellemzi ezt az intézményt, amely az újabb és újabb kihívásokra mindig sikeresen válaszolt és „az eljött élet-csaták között volt mindig hozzánk víg üzenete”.

A kerek évfordulót az intézmény méltó keretek között fogja megünnepelni 2013 tavaszán. Ebből az alkalomból jubileumi évkönyv kiadását is tervezi dr. Guth Zoltán igazgató.

Kérjük mindazokat, akik régi fotókkal, tárgyi emlékekkel, írásokkal, sztorikkal vagy csak ötletekkel tudnák segíteni az évkönyv létrehozását, jelentkezzenek a
fogarasy@t-online.hu e-mail címen.

Fogarasy Attila
 



2012. október 19., péntek

Szentiváni Újság októberi szám

Megjelent a Szentiváni Újság októberi száma, egy kis ízelítő a tartalomból:
 
 
Országosan ötödikként, Pest megyében pedig negyedikként járási hivatal létrehozataláról szóló megállapodást írtak alá Pilisvörösvárott, s az eseményről beszámol a Szentiváni Újság is. A döntés értelmében a tavaly átadott Városi Ügyfélszolgálat és az okmányiroda épülete állami kézbe kerül, s a járási szintű lakossági ügyintézést fogja szolgálni. Tarnai Richárd kormánymegbízott megállapodást írt alá Solymár polgármesterével is, eszerint a településen járási kirendeltség lesz. Mindkét lépés a lakosok érdekeit szolgálja, hiszen így a hivatalos ügyek java részét ezután is a lakhelyükhöz közel intézhetik, sőt 2014-től olyan ügyek intézése is ide kerül, amik miatt ma még más településekre kell utazgatni.
 
 
A Szentiváni Újság is beszámol arról a pilisvörösvári konferenciáról, melynek fő célja az volt, hogy elemezze a magyarországi német nemzetiség jelenlegi helyzetét, különös tekintettel nyelvhasználatának és hagyományápolásának mai gyakorlatára és lehetőségeire. A lap összefoglalójában felidézi az egyes előadások legfontosabb elemeit, továbbá részletesen ismerteti a szentiváni német nemzetiségi önkormányzat elnökének, dr. Mirk Máriának az előadását, a nemzetiségi önkormányzat által szervezett, nagy sikerű nemzetiségi gyerektáborok működéséről.
Pilisszentiván iskolatörténetéből jó néhány jelentős hatású, népszerű tanárt és tanítót lehet felsorolni, de nem sokan voltak köztük olyanok, akik az első szárnypróbálgatásuktól a nyugdíjazásukig, több mint 35 éven át, végig a község iskolájában tanítottak volna. E kivételes tanítók egyike Chladek Mária, aki szeptember 21-én vehette át gyémántoklevelét a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, 60 éves diplomázása emlékére. A tanítónő, aki egyébként jövőre ünnepli 80 éves születésnapját, az évfordulós esemény alkalmával idézte fel életútja fontosabb állomásait a Szentiváni Újság számára.

Kettős évfordulót ünnepelhetnek ezekben a napokban Pilisszentiván közintézményei: néhány hete lett volna száz esztendős a kereken harminc évvel ezelőtt elhunyt Kovács József, aki a második világháború után csaknem harminc éven keresztül szolgálta közalkalmazottként, illetve köztisztviselőként – előbb mint tanító, majd mint a község napi ügyeiért felelős vb-titkár és anyakönyvvezető – a település lakóit. A Szentiváni Újság írása a ma élő családtagok segítségével eleveníti fel Jóska bácsi életének főbb állomásait.
 
Érdekes előadássorozat indult szeptember közepén a Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány szervezésében, ebben Takaró Mihály irodalomtörténész tart érdekfeszítő ismertetőket egy-egy, a köztudatból „száműzött”, jelentős magyar író életéről. Az első, Wass Albertről szóló estet követően a második – október 11-i – előadás témája Herczeg Ferenc volt, az az író, akit kortársai a legnagyobbak között tartottak számon, és egyik művéért irodalmi Nobel-díjra is jelöltek; a második világháborút követően azonban gyakorlatilag feledés lett a sorsa. A Szentiváni Újság beszámolójában igyekszik felvillantani az író életének azokat a momentumait, amelyek oda vezethettek, hogy az utókor szinte teljes értékvesztésre ítélhette.

Ezekről és még sok minden másról is olvashatnak a Szentiváni Újság októberi számában.


2012. október 18., csütörtök

Solymári Hagyományőrző Asszonykórus

A Solymári Hagyományőrző Asszonykórus alapítása (1974) óta őrzi és ápolja a község német egyházi és világi dalkincsét. Létét és sikereit Kelemen Istvánné - "Gréti néni" áldozatos munkájának köszönheti, aki évtizeden át fáradhatatlan munkával gyűjtötte a több mint kétszáz éve jelenlévő német kultúra solymári gyöngyszemeit, s igazgatta a kórus lépteit. Nyugdíjba vonulása után (1996) Gerenday Endre karnagy, főiskolai tanár vette át a szakmai irányítást, s áldozatos munkája gyümölcseként a kórus újabb szép sikereket ért el.
Az áténekelt több, mint harminc esztendő alatt az Asszonykórus nevét és dalait számos német nemzetiségi település ismerhette meg. Eredeti, solymári dialektusban előadott énekei méltán alapozták meg jó hírét hazánkban és külföldön egyaránt. Az utóbbi évek legbüszkébb eredményének a Riva del Gardában rendezett nemzetközi kórusfesztiválon elért "Ezüst oklevelet" (1999), valamint a német nemzetiségi kórusok legmagasabb fokozatát az "Arany Rozmaring Díj" (2001) elérését tekinti.
A Solymári Hagyományőrző Asszonykórus minden tagját a szülőfaluja iránti szeretet jellemzi, s dalaival szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az őseiktől örökölt német dalkultúra még sokáig élő maradjon.
 

Dalaik közül néhány letölthető:

 
 
 
 

Friedrich Schiller Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium

A vörösvári gimi, ahogy a köznyelv hívja, Magyarország legnagyobb német nemzetiségi gimnáziuma és egyetlen német nemzetiségi szakközépiskolája.
A magas szintű nyelvi képzés mellett (a tantárgyak minimum 50%-át oktatják német nyelven) az intézmény célja a német kultúra tradícionális és a szakképzés folyamatosan fejlődő értékeinek képviselete a magyarországi német kisebbség és a többség számára.
Évek óta önálló tantárgy a német nemzetiségi népismeret, 7-12. évfolyamon oktatják, 2005 óta pedig fakultatívan érettségit is lehet tenni belőle. Heti egy órában tanítják a tárgyat német nyelven az adott korcsoporthoz igazodva.
Mindeközben természetesen sok szó esik sváb őseink múltjáról, szokásairól, mindennapjairól: ház, népviselet, ételek, ünnepnapok, népi gyógyászat, vallási élet, ének, zene, tánc.
Ennek keretében sokrétű progamokat szerveznek: előveszik a családi fotóalbumokat, meglátogatják a falumúzeumot, beszélgetnek idősebb emberekkel, régi videofelvételeket néznek, kazettákat hallgatnak, barkácsolnak.
Az iskolai könyvtár gazdag nemzetiségi anyaggal rendelkezik, a diákok és tanárok lapozgathatják a Neue Zeitungot, vagy olvashatnak verseket, történeteket magyarországi német szerzők tollából.
A néprajz mellett történelemmel is foglalkoznak- források, filmek, térképek, elbeszélések segítségével idézik fel a a német elődök életét.
A múltat megismerve a diákok készek arra, hogy foglalkozzanak a jelen kérdéseivel, elsősorban a kisebbségi politikával, külön hangsúlyt fektetve a saját településükre. Sok diák aktív tagja valamely nemzetiségi egyesületnek a saját településén, zenélnek, táncolnak, énekelnek, ezzel is ápolva őseink kultúráját.
 
A nemzetiségi oktatás azonban nem csak ebben az egy tantárgyban nyilvánul meg. A nemzetiségi tartalmak előkerülnek a nyelvórákon, amikor a hétköznapi témákat illetően beszélgetnek őseink életmódjáról is. A német irodalom órákon alsóbb évfolyamokon gyakran a nemzetiségi szerzők művei szolgálnak az irodalmi alapfogalmak megismertetésére. Történelemórán külön hangsúlyt fektetnek a tanárok a magyar-német kapcsolatok alakulására, valamint Magyarország és az itt élő kisebbségek viszonyára. Ének és művészettörténet órán pedig a nemzetiség kulturális kincsét ismerhetik meg a tanulók: a népdalok, zeneszerzők, jeles képzőművészek műveinek ismerete is gazdagítja a nemzetiségről alkotott képet. A „tánc és dráma” tantárgy pedig kitűnően ötvözi az iskola célját: a múlt (néptánc) és a jelen (színdarabok) kapcsolatát, hiszen az a fontos, hogy a diákok őseink kultúráját az ő nyelvükön vigyék tovább, amelyre kitűnő lehetőséget ad a német nyelvű színjátszás.
Hitvallásuk, hogy ezekkel az ismeretekkel és tapasztalatokkal minden diák látóköre bővül, hiszen a német származásúak megismerik őseik kultúráját, a nem német származásúak pedig gazdagítják világképüket.

Honlap:  www.schiller-gymnasium.hu
 
 
 

2012. október 17., szerda

Sváb húzott rétes - ahogy a Dédi csinálja



Egy kedves barátnőm küldte receptet, az alábbi levél kíséretében:

"Stéhli Bence és Máté dédimamájukkal készített sváb húzott rétesének receptjét szeretettel osztjuk meg a Kedves Olvasókkal.

Íme a recept:

A tésztához:

400 g búzaliszt
1 db tojás
30 g sertészsír
250 ml langyos víz
4 csepp ecet
1 apró csipet só

A tészta kenéséhez:
200 g sertészsír

A töltelék:
170 g porcukor
170 g darált mák
1300 g magozott meggy

vagy:
1200 g kockára vágott alma
170 g zsemlemorzsa
fahéj

vagy:
1 kb túró
mazsola
zsemlemorzsa

A tészta hozzávalóit hólyagosra dagasztjuk.
Ha kész a tészta, a szélek behajtogatásával kigömbölyítjük egy enyhén lisztes asztalon, hogy cipócska formája legyen.
Ezután körbe olajozzuk a tésztát olvasztott sertészsírral, és felfordított lábossal lefedjük.
Egy száraz, enyhén lisztezett textilt teszünk az asztalra, erre helyezzük a tésztát pihentetés után. Felületét alul-felül szárazra lisztezzük, majd kezünkkel bentről kifelé haladva, a tészta alá nyúlva kihúzzuk azt, kb. 155x45 cm-s négyzetté.
A kihúzott tésztát vékonyan, de alaposan olvasztott sertészsírral meglocsoljuk. A töltelékkel mindenhol meghintjük.
A textil segítségével feltekerjük a rétest.
Először 5-7 percig magas lángon (kb. 200-210 fok) sütjük, majd visszavesszük kb. 140 fokra a hőmérsékletet, és még 15-20 percig sütjük.



Köszönjük a receptet Stéhliné Szilágyi Ildikónak!
Spigi dédi rétesét sosem feledjük!
!


2012. október 16., kedd

Könyvajánló - Pilisvörösvár története és néprajza

Úgy gondolom, minden környékbeli sváb (nem csak vörösvári) család polcán ott a helye ennek a könyvnek, hiszen rendkívül érdekes és átfogó képet ad a régi szokásokról, hagyományainkról és Vörösvár életéről.
Köszönjük Fogarasy-Fetter Mihálynak, hogy ilyen örökséget hagyott ránk!

 
 
 
"Álltam a temető mögötti dombon, a hajdani „római út"-on és nagyon-nagyon boldog érzés fogott el a szívet melengető környezet láttán. Csodálatosan zöld volt minden. Északra a Pilis nyúlt az ég felé, tőle kelet felé a Hosszú-hegy, a Ziribár, a Garancs, kissé arrább a Kevélyek vonták meg a Pilis-völgye északi határát, s messze délkelet felé érezni lehetett Budapest lüktetését. Délen a Zsíros-hegy és a Nagy-szénás, nyugatra pedig a Kálvária, az Őrhegy és távolabb a Zajnát-hegyek koszorúzták ezt a csodálatos tájat.
Valamikor erre vonultak a római légiók Brigetio felé, a rá sok száz év múlva Kurszán honfoglaló seregei járták ugyanezt az utat. A tatár hordák is erre száguldottak, hogy felgyújtsák a pilisi apátság kolostorát, s végül a török is itt épített végvári feladattal palánkvárat, hogy a nyugatról érkező támadások ellen védje Budát.
És vajon az én ősöm, Christian Vötter, aki a schwarzwaldi Schramberg községből érkezett Magyarországra, mit érezhetett, mikor körülnézett e tájon és belevágta ásóját a földbe? Érzett-e felelősséget a családjáért és jövőjükért Christian Vötter? Hol aludtak és mit ettek az első esztendőben? És vajon hány álmatlan éjszakája lehetett, mint családapának a gondok és nehézségek idején?
Ezekre a történelmi pillanatokra és Christian Vötter gondjaira gondoltam, mikor szemem és lelkem a táj szépségein pihent és gyönyörködött. És a lelkemben és szívemben kelt érzések nyomán határoztam el, hogy megkeresem e táj múltját és átadom mindazoknak, akik lélekben fiatalok tudtak maradni és akik szívesen hallgatják ennek a tájnak, s ennek a népnek múltját és emlékeit."
 
 
A könyv a Művészetek Házában és a vörösvári Könyvesboltban kapható.
Az 1994-ben megjelent német nyelvű változat (Die Geschichte und Volkskunde der Gemeinde Pilisvörösvár/Werischwar) sajnos már nem kapható.

Révelszupn


Egy olyan étel receptjére bukkantam, melyről még nem is hallottam - persze lehet, hogy ettem gyerekként, csak nem emlékszem rá. Ez a reszelttészta-leves, svábul révelszupn.
Kétféleképpen lehet elkészíteni:

Első változat: 1 fej hagymát kockára vágunk, olajon megpirítjuk. Kis kanál pirospaprikát rászórunk, paradicsomlével és vízzel felengedjük, vegetával ízesítjük. 1 tojásból és lisztből nagyon kemény tésztát gyúrunk, lereszeljük, beleszórjuk a levesbe és felforraljuk.

Másik változat: Rántást készítünk, pici pirospaprikát teszünk bele, vízzel felengedjük, kevés paradicsomlével és sóval ízesítjük, reszelt tésztát főzünk bele.
 A receptért köszönet Dr. Mirk Máriának!


Solymári Magazin októberi szám

Október 5-én jelent meg Solymári Magazin októberi száma, egy kis ízelítő a tartalomból:
 
 
 
Parkolási zóna lesz decembertől a solymári Templom téren és közvetlen környékén, a képviselő-testület szeptemberi döntése érdekében. A parkolóhelyeket – mintegy 30 fenntartott parkoló kivételével – munkanapokon csak két órára lehet igénybe venni, parkolási tárcsa használatával. A parkolás ingyenes lesz a zónában, de aki túllépi a két órát, januártól bírságra is számíthat. A Solymári Magazin októberi lapszáma beszámol az új rendelet részleteiről is.
Idén is magas színvonalú, profin szervezett programokat kínált látogatóinak a Solymári Búcsú, mely immár öt napra terjedt ki szeptember 6. és 10. között. A Magazin képriportja mellett interjú olvasható a lapban a német testvérközség, Wüstenrot fúvószenekarával, és a nagyközség első testvérközségi kapcsolatának ötletgazdájával, a 80 éves Strack Györggyel is, aki a közel negyedszázados partnerség kezdeteit elevenítette fel a lapnak.


Nagyszabású konferencia zajlott szeptember végén Pilisvörösvárott a magyarországi német nemzetiség jelenéről és jövőbeli helyzetéről, az egész napos konferencia ráadásul solymári ötlet alapján valósult meg. Az előadók között olyan komoly nevek szerepeltek, mint dr. Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Manhertz Károly professzor, korábbi művelődési miniszterhelyettes, az ELTE Germanisztikai Tanszékének több tanára, illetve a környék nemzetiségi önkormányzatainak vezetői. A Solymári Magazinban természetesen részletes beszámoló olvasható a konferencián elhangzottakról.


Új utcanevekről döntött szeptember 24-én Solymár önkormányzatának képviselő-testülete, külön érdekesség, hogy a hét közül hat utca helytörténeti jelentőségű, egykori jeles solymári lakosok vagy Solymárhoz kötődő személyiségek nevét fogja viselni. A mostani lépés azért is jelentős, mert a községben eddig viszonylag utcanév bírt helytörténeti kötődéssel, de az is fontos, hogy az új elnevezések nem okoznak anyagi terhet a lakosságnak, mert eddig névtelen közterületek kaptak most nevet, a döntésnek tehát leginkább eszmei, erkölcsi jelentősége van. Nemzetiségi szempontból említést érdemel, hogy utcanevet kapott a nagyközség zenei életében jelentősnek számító Strack zenészcsalád, Herberth János, több egykori solymári kőporbánya tulajdonosa, és Kollwentz Ede, Solymár 1937-42 közötti káplánja, akinek később, több ezer hívével együtt ugyancsak a németországi kitelepítés lett a sorsa.


Ezekről és még sok minden másról is olvashatnak a Solymári Magazin októberi számában.

2012. október 15., hétfő

Balogh-bolt

Gondoltam, kedvcsinálónak kezdem én a sort.
 
Az alábbi kép 1930-ban készült, Pilisvörösváron, a Fő út 40. szám alatt. Balogh Gyulának volt ott vegyesboltja (mamámék Balogh-boltként emlegették), a tulajdonos és felesége állnak az ajtóban. Ma üzletsor van a helyén (Angeli köz saroképülete).
A szőke kislány csíkos ruhában a nagymamám :)
 
 
Ha valakinek hasonló régi fotója van otthon, és hozzájárul, hogy szerepeljen a blogon, kérem küldje el a steckl_rita@yahoo.de e-mail-címre (ha nem megoldható a scannelés, szívesen elmegyek a képért).
Köszönöm!


Felhívás


Kedves Blogolvasók!

Bizonyára sokakat érdekel, köztük engem is, milyen is volt az élet a környéken nagyszüleink, dédszüleink korában, hogy néztek ki a terek, utcák, házak.
Amennyiben van olyan fotótok, mely a múlt században készült, és felismerhető rajta egy bizonyos utcarészlet, épület, amely ma már nem is létezik, átépítették, átalakult - és aki szeretné, hogy ez megjelenjen a blogon, kérem küldje el a steckl_rita@yahoo.de e-mail-címre. Ha tudjátok, hol készült (vagy ki van rajta), írjátok meg azt is - ha pedig nem, akkor megpróbáljuk közösen kitalálni.
Köszönöm!


Gradus Óvoda Pilisvörösvár

A Gradus Óvoda 1929 óta létezik, immáron 83 éve, német kisebbségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda, a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Óvoda tagóvodája.
A tevékenységek mindkét nyelv, a magyar és a német fejlesztését is szolgálják, biztosítják a gyermek testi, érzelmi és értelmi fejlődését.
Az óvoda nagy hangsúlyt helyez a kisebbségi nyelvi, irodalmi, zenei, a szellemi és tárgyi kultúra értékeire, a hagyományok és szokások továbbörökítésére, a kisebbségi identitástudat megalapozására és fejlesztésére.
A Kodály módszer szerinti zenei nevelés megvalósítása mellett, követik a német zenei hagyományokat.

Az óvodai nevelés alapprogramja egyben a nemzetiségi nevelés programja is. Az óvónők tervezésben felhasználják a kisebbségi nyelvi, zenei, szellemi és tárgyi kultúra értékeit, melyek a kisebbségi hagyományok, szokások továbbörökítését és a kisebbségi identitás megalapozását szolgálják a gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően.

A nemzetiségi nevelés célja és feladatai: a német nyelv ápolása mindennapi szituációkban, a nyelvjárással való ismerkedés-német mondókákon, gyermekdalokon és gyermekjátékokon keresztül.

Honlap: http://www.nnovi.eu/hun/gradus_az_ovoda_tortenete_alapitastol_napjainkig.php



2012. október 14., vasárnap

Heimatverein Falukör Egyesület Solymár

Az egyesület célja: A német nemzetiségi hagyományok fenntartása. Az Egyesület elnöke 1991- től 2008.-ig Budavári Mihályné. Elnöksége alatt igen jelentős eredményeket értünk el a német hagyomány ápolásban, kapcsolatteremtésben, és a kapcsolatápolásban. 2008-tól Mentesi József elnökségével folytatja tevékenységét.

Mindenkor a szervezeti alapszabályzatban foglaltak szerint tevékenykedtünk. Alapvető feladataink a német nemzetiségi hagyományok,felkutatása, fenntartása, ápolása továbbadása az ifjabb generáció részére. Az évek folyamán felkutattuk és kapcsolatokat építettünk ki más települések német nemzetiségeivel így többek között: ( Rátka, Hercegkút, Gyula, Véménd, Mór, Ágfalva, Ófalu, Feked,Villány, Pécs) A kölcsönös látogatások,elősegítették kultúránk, szokásaink megismerését, emberi kapcsolatok kiépítését.

Solymár elsőként 1989-ben kötött partnerkapcsolatot a Németországi Wüstenrottal, ahol több Solymárról kitelepített család él. A kölcsönös látogatások, programok, szervezésében részt vettek, és vesznek egyesületünk tagjai. Több családi kapcsolat alakult, s folyamatos a kapcsolattartás. Jelentős Németországi segítséggel tudtuk az 1992 december 31.-én az Önkormányzattól 25 évre bérbevett korábbi "paplakot" felújítani, szépíteni, berendezni. Így egy kulturáltan kialakított helységben tudjuk tartani összejöveteleinket, vendégeket fogadni. Solymáron jelentős a német nemzetiségi kultúra, tánc, ének, zenekar, iskolai német oktatás, egyházi szertartás. Ezek támogatásában mindenkor részt vállalunk.
Folyamatos a kapcsolattartás az Országos Német Önkormányzattal, az Észak magyarországi Régióval, a Szent Gerhardt és a Jakob Bleyer Egyesülettel. Kölcsönös a tájékoztatás programokon, rendezvényeken való részvételben. Rendszeres résztvevői vagyunk az egyházi ájtatosságoknak ( német nyelvű szentmise,rorate,litánia,stb). Községi megemlékezésekben való részvétel (hősök napja, kitelepítési emléknap, országos német nemzetiségi táncverseny, hagyományőrző bálok, fúvós zenekari rendezvényeken).
 


 
 

Sváb kakaós

Hozzávalók:
fél kg liszt
6 dl tej
10 dkg zsír
4 tojás
2 csomag sütőpor
20 dkg porcukor
2 evőkanál kakaópor
 
Elkészítés: először összekeverem külön a száraz alapanyagokat: lisztet, sütőport, kakaóport, majd hozzáadom a tojásokat, cukrot, tejet. A zsírt mindig a legvégén keverem bele.
Elkészítési idő: sütőben 180 fokon kb. 35 perc.
 
Jó sütögetést kívánok!

Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes

A pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes 1954-ben alakult Hidas-Herbst György vezetésével. Elsõ jelentõs fellépésük 1955-ben volt a Nemzeti Színházban. 1957-ben pedig nagy sikerrel szerepeltek a Gyulai Nemzetiségi Fesztiválon. Elsõ koreográfusuk Tímár Sándor volt, majd a hatvanas években a legendás hírû Lányi Ágoston vette át a mûvészeti munka irányítását.
A hatvanas évekre tehetõk az elsõ külföldi fellépések is Ausztriában és az egykori NDK-ban. Az együttes késõbb számos turnét tett Németországban és több más európai országba (Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Litvánia) is elvitték a magyarországi németek hírét.
Az együttes legnagyobb hazai sikerét 1981-ben azzal aratta, hogy harmadszor is megnyerte a Soproni Nép-táncfesztivált, így végleg hozzájuk került a jelentõs szakmai elismerést jelentõ vándordíj.
Az egyik legnagyobb külföldi sikerüket 1982-ben a hesseni tartományi fesztiválon érték el, ahol a közönség tombolva fogadta a vörösvári táncosok fellépését.
Az együttes hazai és külföldi sikerei a magyar állam elismerését is kivívták. 1984-ben, majd 1989-ben nívódíjat kapott, 1987-ben pedig a Kulturális Minisztérium a Kiváló Együttes címet adományozta a tánccsoportnak.
A nyolcvanas évektõl kezdve az együttes a tengerentúlra is eljutott: 1993-ban meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, a Dunamenti Svábok Találkozójára. Táncosaink Clevlandben, Chicagóban és Detroitban szerepeltek kirobbanó sikerrel. 1995-ben a gyermek tánccsoport vendégeskedett Millwaukee-ban. 1998-ban a táncegyüttes brazíliai turnén járt, 2000-ben pedig a babarciakkal együtt Ausztráliában szerepelt.
Wenczl József 1961-ben id. Hidas György buzdítására kezdett táncolni az együttesben, õ szerettette meg vele a szép német táncokat és népdalokat. 1965-ben Budapesti Központi Nemzetiségi Táncegyüttesnek is tagja lett, ahol megismerkedett más népek táncaival is. A vörösvári együttesnek továbbra is tagja volt, 1969-ben átvette a gyermekcsoport vezetését.
1969-ben beiratkozott a Kulturális Minisztérium által szervezett német nemzetiségi néptáncoktatói szakra, amelyet 1973-ban sikeresen elvégzett. Ekkor a tánc mellett már a koreográfia is érdekelte, s bejárta Tolnát-Baranyát, a magyar-országi németek körében gyûjtve népdalokat, néptáncokat, hagyományokat. A gyûjtõutakon látottakat azután beépítette koreográfiáiba. 1974-ben vette át a felnõtt tánccsoport vezetését.
Wenczl József az együttes alapítóinak legbecsesebb eszméit megtartva, de önálló koreográfiával és a német nemzetiségi tánc iránti elkötelezettségével megteremtette az együttes igazi arcát.
 
A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes 2006. október 30-án Közhasznú Egyesületté alakult.
Új vezetőség került megválasztásra:
Breier Anita elnök, Blind Andrásné alelnök, Schreck Krisztina titkár személyében.
Wenczl József a táncegyüttes tiszteletbeli elnöke, koreográfusa és művészeti vezetője.
Az egyesületté alakulás annak érdekében történt, hogy még színvonalasabban képviselhessük a német nemzetiségi hagyományokat Pilisvörösváron és a többi sváb településen országhatáron belül és kívül egyaránt. A jövőben szeretnénk pályázni különböző rendezvények lebonyolításának megvalósítására és új népviselet beszerzésére is.
 
 
 
Egy kis ízelítő repertoárjukból:
 
 
 

Őszi szokások, bölcsességek


Napjainkban az évszakok változása már nem bír akkora szereppel, mint elődeink életében. Nekik minden hónapnak megvolt a maga vallási vagy gazdasági jelentősége. A népszokások, hagyományok fontosak voltak mindenki számára, a mindennapi élete és gondolkodás részét képezték. Hogy megértsük elődeinket és ezzel emléküket is megőrízzük, nem árt, ha népszokásaikkal is tisztában vagyunk - ezért bejegyzésem az őszi hiedelmeket, szokásokat járja körül:

"Szeptember elsejével kezdődik az ősz, ugyanakkor a vénasszonyok nyara is. Ennek is meg volt a jelentősége. Ez a régi tapasztalat apáról fiúra szállt: „Meleg nyárra legtöbbször hosszú tél következik."
Nagyon fontos volt a Mihály nap körüli időjárás megfigyelése. Ha a Mihály nap előtti éjszaka (szeptember 29-én) tiszta, akkor hosszú és kemény tél következik. De ha Mihály napján esik, akkor a következő tél igen enyhe lesz.
Fontos időjárási jóslat még az is, hogy ha a költöző madarak Mihály előtt nem mennek el, akkor karácsony előtt már nem lesz tél.
Régebben a parasztok az októberi időjárásból következtetni tudtak a következő hónapok időjárására is. Ha az október meleg volt, akkor azt mondták, hogy „meleg október - hideg február." De ha „október sok fagyot és szelet hoz, akkor a január és a február enyhe lesz."
„Ha Simon és Júdás elmúlt, közeledik a tél."
Az állatok és a növények megfigyeléséből is a közeledő télre következtetett a parasztnép. Októberben a nappalok még kellemesen melegek, de már hűvös esték és éjszakák következnek. Ahol a családban sok gyermek volt - és a parasztcsaládokban ez volt az általános -, ott az édesanya meggyújtotta a tüzet, mert megtanulta az édesanyjától azt a bölcsességet, hogy „a csillagos októberi éjszaka szereti a meleg kályhát.""
(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály Pilisvörösvár története és néprajza című könyve)

Kattintás