2014. április 18., péntek

Húsvéti sváb szokások



A húsvét a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, ezért katolikus sváb őseink is méltó tisztelettel és hálaadással ünnepelték.

Nagyhét:
A húsvét előtti hetet, a nagyhetet siralomhétnek vagy gyászhétnek is nevezik, és a Virágvasárnappal kezdődik.  A virágvasárnap Jézusnak Jeruzsálembe történt győzedelmes bevonulását idézi, amikor a nép pálmaágakkal üdvözölte őt. A templomlátogatók az istentisztelet után egy-egy szentelt barkaágat visznek haza.
Otthon a barkát a kertbe „ültetik", és húsvétig ott marad. Az a gyerek, amelyik húsvét hétfőn behozta a lakásba a barkát, jutalmat kapott. Sok házban az volt a szokás, hogy az édesapa minden családtagnak egy-egy barkaszemet adott, amit le kellett nyelni annak reményében, hogy az embert egész évben meg fogja kímélni mindenféle gonosz betegség, mindenekelőtt a pestis, a láz, a sárgaság és a torokbetegségek.
Viharok idején néhány ágat el szoktak égetni a kályhán, mások pedig barkaágakat dugtak a tető alá, hogy megvédje a házat a villámcsapástól és a tűztől.


Nagycsütörtökön kezdődik a nagy gyász, amely a hét során egyre fokozódik. Azokra az eseményekre emlékeztet, amelyek az Úr szenvedését megelőzték: a lábmosásra, az Oltáriszentség kinyilatkoztatására, az Úr búcsúbeszédeire, a halálfélelmére az Olajfák hegyén, Júdás árulására, Jézus elfogatására és utolsó szenvedő útjára. Nagycsütörtöktől kezdve „pihen" a mezőgazdasági munka. Öregek és fiatalok a templomba mennek, ahol a szentmise alatt az oltárt megfosztják minden díszétől, Krisztus testét a sírba helyezik, amely előtt a hívők leróják kegyeletüket. A harangok hallgatnak az egyház gyászának jeléül, mert gyászolja Urunk Jézus Krisztus szenvedését és halálát.
A nép azt mondja, hogy a „harangok elrepültek". Általános az a hit, hogy a harangok Rómába repültek, de az örök városban való tartózkodásukat különbözőképpen magyarázzák. Ekkor kezdődik a kereplés, sok helyen fából készült kalapácsokat is használnak. A faluban az iskolás fiúk már összegyűltek utcák szerint, és kereplőkkel, illetve fa-kalapácsokkal a kezükben föl-le járnak az utcákon és zajos „hangszerükkel" imádságra szólítják az embereket.

Pilisvörösvár, Kálvária

A nagyhét három utolsó napját a mi katolikus községünkben csendes komolyság és mélyen vallásos érzület jellemezte. A szentmise viszont nagyon ünnepélyes volt. A glória után elnémult az orgona és a harangok is elhallgattak. Szép időben a hívők körmenetben vonultak énekelve és imádkozva a Kálváriára és minden keresztúti állomásnál megálltak, hogy meghallgassák Krisztus szenvedésének és halálának történetét. Ha rossz volt az időjárás, akkor a pap a templomban ment egyik állomástól a másikig és a hívők a padokban maradtak. A Szent Sírnál az asszonyok és a Mária-lányok őrködtek éjszaka, óránként váltották egymást, és nagyszombat estig csendesen imádkozva elmélkedtek.
Nagypéntek az év legszigorúbb böjti napja. A falu lakói ezen a napon nem főztek, szigorúan böjtöltek, és délután elmentek meglátogatni a Szent Sírt.

Nagyszombat:
A reggeli istentiszteleten szentelik a tüzet és a húsvéti gyertyát. A templom gyertyáit eloltják, majd a frissen szentelt tűzről ismét meggyújtják őket. A fények kialvása az Úr halálát jelképezi és azt, hogy ezáltal a régi szövetség megszűnt. A fények újbóli meggyújtása azt mondja nekünk, hogy Krisztus, aki magát a világ világosságának nevezte, minden embernek fényt és kegyelmet ajándékoz. A délutáni szentmise alatt visszajönnek a harangok Rómából. Amikor a harangok ismét megszólalnak, a kereplő fiúk feladata véget ért. Ezután házról házra járnak és a következő mondókát mondják: 
O, du selige Osterzeit, wir lobén dich in Ewigkeit, und ihr, liebe Leüt, gebt uns Eier oder Geld, was eurem Herz gefallt.

Az emberek tojást és néhány rézpénzt adtak a gyerekeknek a dobozkájukba. A fiúk a keresetet egyenlően elosztották egymás között.
Nagyszombat egyházilag már ünnepnek számít. Meggyújtják a húsvéti gyertyát és elégetik a szentelt fát, amelynek hamuját a következő év hamvazószerdáján fogják felhasználni.
Krisztus feltámadását este 6 órakor ünnepelték. A templom oltárait pompás virágokkal díszítették és előkészítették a zászlókat is a körmenetre.
Öregek és fiatalok, kicsik és nagyok, mindenki a legszebb ünneplő ruhájában ment el a templomba. A pap odament a Szent Sírhoz és németül kezdte el énekelni: „Der Heiland ist erstanden", „Az Üdvözítő feltámadott" kezdetű éneket. Minden hívő tiszta szívből vele együtt énekelt és az orgona kísérte őket. Harangzúgás közepette felálltak az ünnepi körmenethez, amely a szokott útvonalán haladt: a templom és az iskola körül.
Egész elől a ministránsok és a zászlóvivők mentek piros zászlókkal (manapság fehérekkel). Utánuk következtek az iskolások (régen természetesen a tanárok is velük mentek), majd pedig Mauterer János zenekara. A zenekart a Mária-lányok és a különböző egyesületek követték. A menet végén a pap haladt a baldachin alatt a szentségtartóval. A papot az egyházi képviselőtestület és a Szent Sír őrei kísérték gyertyákkal és lámpákkal. A menet végét a zászlóvivők alkották fehér zászlókkal, majd a házas férfiak és nők következtek korcsoportok szerint, valamint a zöld zászlót vivők. (Manapság már nem viszik a zöld és piros zászlókat.)

Húsvétvasárnap
Húsvétvasárnapra virradó éjszaka a falu lakói gyertyákkal és fáklyákkal mentek fel a Kálváriára. Ezzel a szokással emlékeztek a bibliai asszonyokra, akik Jézus sírjához mentek, hogy bebalzsamozzák holttestét. A sírt azonban üresen találták. A Kálváriáról az emberek az erdei kápolnába mentek.
Húsvétvasárnap a harangok hirdetik az örömhírt: „Feltámadt az Üdvözítő, alleluja!"
A reggeli misén szentelték a húsvéti kalácsot, a sonkát, a tojást és a bort. A reggeli istentisztelet után a templom mellett és az udvarokban iskolások álltak körben és „tojáscélzást" játszottak. A húsvéti tojást egy pénzdarabbal kellett eltalálni úgy, hogy a pénz beleálljon.

Húsvéthétfő:
A legelterjedtebb húsvéthétfői szokás a budai hegyvidéken, így Vörösváron is, a locsolkodás volt. A legények és a kisfiúk felvették a legszebb ruhájukat és elmentek a rokonokhoz és a szomszédokhoz, hogy meglocsolják a lányokat és az asszonyokat. A legények erre az alkalomra a keménykalapot (ksefthut) tették fel a fejükre, kezükbe egy üveg kölnivizet fogtak, amiből aztán alaposan meglocsolták a nőszemélyeket. Régen a lányok a locsolásért virágot adtak a legényeknek, amit azok a gomblyukba vagy a kalap mellé tűztek. A legényeket süteménnyel, likőrrel, pálinkával kínálták. Az asszonyok inkább tojást és süteményt adtak nekik.

Emberemlékezet óta megajándékozzák egymást az emberek húsvét ünnepén, a feltámadás reményének napján tojással, a feltámadás jelképével.
Ezt a szokást az egyház is elfogadja és ezért húsvétkor megáldja a tojást és a hívők által a templomba hozott ételeket. Erre külön áldáskérő imát is rendelt. így szenteli meg az egyház a népszokásokat és ad nekik mélyebb értelmet.

Pilisszentivánon kedvelt szokás volt még a tojásgurítás (Eierschieben). A napközben összegyűjtött tojásokat a Kálváriadombról legurították , és ha a gurítóé nekiütközött a másiknak, akkor az is az övé lett. Az "Eierpachsen" (tojáscélzás) itt is kedves szokás volt: a piros tojást a földre tették, és pénzzel úgy kellett megdobni, hogy beleálljon a tojásba. Akinek sikerült, elnyerte a tojást.
Másik jellegzetes szokás ezen a napon az Emmauszjárás volt. Reggel összegyűlt pár férfi, földművesek és az egyháztanács tagjai. Négy csoportot alakítottak és elindultak ki a határba a négy égtáj felé. A határjelzéseknél imádkoztak, majd beszúrták a földbe a magukkal hozott szentelt barkát. Ez megvédte a termést az időjárási katasztrófáktól. (Feketéné Ziegler Ágota: Pilisszentiván társadalmi értékei)



Egyéb húsvéti szokások Pilisvörösváron
A 40 napos böjtöt régen szigorúan betartották, különösen a nagyhéten. Nagycsütörtökön csak zöld ételeket (spenótot, káposztát stb.) ettek. Böjti étel volt még a sós hering, a ruszli hagymával, sajt, túró, tükörtojás, bableves és babsaláta.
Nagypénteken csak egyszer szabadott enni, de voltak emberek, akik egész nap böjtöltek. A hústól való megtartóztatás még az én gyerekkoromban is egészen a feltámadási körmenetig tartott, amely nagyszombaton délután volt. A körmenet után ettek először sonkát tojással. A sonka különösen tormával volt nagyon finom.
Amikor még iskolás gyerek voltam, sokszor hallottam a templomban a hatalmas nagy „óriás kereplőt". Mikor a harangok nagyszombaton visszatértek Rómából és megszólaltak, az is szokás volt, hogy a gyümölcsfákhoz szaladtak és erősen megrázták őket, hogy jó termésük legyen.
Mikor a szeplős lányok nagyszombaton meghallották a Rómából visszatért harangokat, gyorsan elszaladtak mosakodni, hogy eltűnjenek a szeplőik.

Források:
Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza
Feketéné Ziegler Ágota: Pilisszentiván társadalmi értékei 
Kép forrása: erdelyma.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kattintás