Új nemzetiségi képviselők kerestetnek

Fiatalítana a pilisszentiváni német nemzetiségi önkormányzat
- Hegedűs András interjúja az NNÖ képviselőivel a Szentiváni Újság júliusi számában-

Néhány hónap még, és végérvényesen letelik a jelenleg hivatalban lévő önkormányzati képviselő-testületek négy éves mandátuma: ennek apropóján kértük fel egy visszatekintő interjúra első körben a német nemzetiségi önkormányzat képviselőit. Célunk e beszélgetéssel a magunk mögött hagyott ciklus főbb eredményeinek áttekintése volt, menet közben viszont az is kiderült, hogy a jelenlegi nemzetiségi képviselők egyike sem kívánja jelöltetni magát az idei, új választáson. Cikkünk ezáltal egyfajta felhívássá is vált, azon fiatalokat bátorítandó, akik úgy érzik, hogy szívesen folytatnák ezt a hagyományápolási feladatot, akár egy frissebb szemlélettel, a mai kor igényeihez jobban illeszkedő szempontok szerint.

Unser Bildschirm november 05.

Az Unokák nemzedéke című kisfilm (melyről már írtam a blog hasábjain, itt)  bemutatóján forgatott az Unser Bildschirm - interjút készített többek között az előadást tartó professzor asszonnyal illetve egy vörösvári és solymári nézővel is. Hogy kikkel? Az legyen meglepetés.. :)

Az adás megtekinthető ezen a linken.

Unokák nemzedéke

Bár nem környékbeli esemény, de úgy gondolom, sokaknak érdekes lehet a Goethe Intézet által készített portréfilm 3 sváb fiatalról, akik mint "harmadik generáció" mesélnek a hagyományokhoz való viszonyukról, a sváb és a német nyelv mindennapi használatáról, és elmondják véleményüket a magyarországi németek jövőjéről.

Interjú Milbich Tamással

Mióta elkezdtem a blogírást, vannak segítőim  Solymáron, Szentivánon és Vörösváron is. Olyan emberek, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak a nemzetiségi ügyekről, de nálam sokkal több tapasztalattal rendelkeznek ebben a témában. A kezdetektől fogva bizalommal fordultak felém és önzetlenül megosztják velem információikat. Közülük is az egyik leglelkesebb és legtöbbet segítő a solymári Milbich Tamás, őt szeretném most egy interjú formájában bemutatni nektek.

Kompanei - hagyományőrzés és színjátszás Solymáron

Véleményem szerint a hagyományőrzés alappillére a sváb nyelv megőrzése és életben tartása. Ezért kiemelkedően fontos az a maga nemében egyedülálló és hiánypótló kezdeményezés, mely 2 éve indult útjára Solymáron: ez a Kompanei amatőr színjátszó társulat. Hartmann-Hellebrandt Hildát, az ötletgazdát kérdeztem az indulásról, hagyományőrzésről és terveikről.

Sajnos kevés olyan hagyományőrző csoport van, akik sváb nyelven szórakoztatják közönségüket.  Honnan jött az ötlet?
Az egész történet a diákkoromig nyúlik vissza. Amikor Németországban tanultam, a Waldorf- iskolában a tanárok minden karácsonykor előadták a diákoknak Jézus születésének történetét, a Kristkindlspiel-t, sváb nyelven. Ez akkor megtetszett, és később, már tanárként részese is lehettem a darabnak.
Az általáunk előadott sváb nyelvű Kristkindlspiel Oberufer-ből, egy Pozsony melletti színtiszta sváb településről származik, ott gyűjtötte és jegyezte le Karl Julius Schröer. Oberufer egy teljesen zárt sváb közösség volt, akárcsak Solymár a kitelepítésig, ezért úgy gondoltam, érdekes lenne ide is elhozni a Kristkindlspiel-t. Évek óta a Heimatverein tagja vagyok, 2011-ben feltettem a többieknek a kérdést, hogy mit szólnának, ha itt Solymáron is előadnánk ezt a karácsonyi játékot. Az ötletemet lelkesen fogadták, felosztottuk a szerepeket és próbálni kezdtünk. A Hagyományőrző Asszonykórus is csatlakozott hozzánk, azóta is szívvel-lélekkel éneklik velünk a dalokat. A forgatókönyvben úgy hívják a társulatot, hogy Kompanei, ezért választottuk ezt a nevet.

Kikből áll a Kompanei, hány tagja van?
Nagy örömünkre széles összefogás alakult ki Solymáron. Az amatőr színjátszókhoz már a Kristkindlspiel alatt csatlakozott az Asszonykórus, később a komédiához csatlakoztak a zenészek és a táncosok. Így jelenleg 40 tagot számlál a társulat.

Honnan merítitek az ötleteket a darabokhoz, kik a szerzők?
Karácsony után, amikor már nem volt aktuális a Kristkindlspiel, elkezdtem gondolkodni, mi legyen a következő lépés. Mindenképpen egy vidám, szórakoztató történetet szerettem volna színpadra vinni. Először a bajor parasztkomédiák között keresgéltem, de egy sem illett a solymári svábok puritánságához, erkölcsösségéhez. Eszembe jutott, hogy Solymáron sok vicces anekdota kering, pl. a Kuku házaspárról, akik a XIX. század végén éltek, és a legegyszerűbb történetekből olyan sztorikat tudtak kanyarítani, hogy mindenkit nevetésre késztettek. Az ő egyik anekdotájuk köré szövődik a „Der Kuku und die Kaas” című darab, melyet én írtam. A „Schmeikt's”-ot pedig Babicsek Mártával közösen alkottuk meg. Ebből a két darabból áll a Lustspiel, azaz a komédiajáték.

Ha jól tudom, több helyen is felléptetek már a környéken, sőt, kicsit messzebb is, mindig nagy sikerrel...
A Kristkindlspiel-t bemutattuk Solymáron kívül Nagykovácsiban is, ahol szintén megtelt a templom , annak ellenére, hogy a faluban már csak kis sváb közösség él.
Solymáron volt az első fellépésünk a Lustspiel-lel,egy sörfesztivál keretében, szabadtéri színpadon. Kicsit izgultunk, hogyan fogadja majd szűkebb pátriánk az előadást, de a nézők vették a poénokat, élvezték a darabokat és nagyon sok pozitív visszajelzést is kaptunk.  Ennek híre ment,   majd  Pilisszentivánra és Szerencsre is meghívták társulatunkat. A szerencsi fellépésnek az volt a különlegessége, hogy bár élnek a környéken sváb családok, nem igazán beszélik már a nyelvet, ezért kivetítőn a magyar fordítás is megjelent.
Decemberben, a Kristkindlspiel kapcsán egyórás műsort készített rólunk Horváth Ágnes a Lánchíd Rádióban (itt meghallgatható).

Milyen fellépéseket terveztek a jövőben, készültök új darabokkal is?
Február 16-án Vörösváron lépünk fel, az előadásról az Unser Bildschirm is készít majd felvételt.
Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy meghívást kaptunk a wüstenroti falunapokra. Különösen szép élmény lesz ott fellépni, hiszen sok kitelepített solymári család él a környéken, nekik a fiatalságukat fogja felidézni a sváb beszéd, a szófordulatok, énekek, táncok..
Az új darabokat illetően vannak elképzeléseink, de jelenleg még csak anyaggyűjtés folyik. Úgy is mondhatnám, néprajzi kutatómunkát végzek, hiszen nagyon fontos, hogy a darabokban minden autentikus  és korhű legyen.

Lehet még jelentkezni a társulatba, vagy már telített a létszám?
Természetesen, szeretettel várunk minden solymári, vörösvári és szentiváni lelkes amatőrt, aki jól tud svábul, és szívesen megmutatná tudását közönség előtt is. Egyébként nem csak solymáriakból áll a társulat, van egy szentiváni tagunk is, Richolm Erik, aki egyetemi tanulmányai mellett jár a próbákra, és nagyon jól beszél svábul.

Kik támogatnak titeket munkátokban?
Nos, büszkén mondhatom el, hogy teljes körű összefogás alakult ki Solymáron: a sváb családok, a vállalkozók, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a község Önkormányzata is támogatja a Kompaneit.

Végezetül: hogyan tudtál ennyi embert megnyerni a színjátszáshoz, hiszen a mai világban olyan nehéz mozgósítani az embereket..?
Ez egy olyan dolog, amelyre készülnek az emberek. Valódi közösségformáló együttlétek, melyek megadják azt a kis pluszt a néha egyhangú hétköznapokhoz. A próbák, a beszélgetések, közös utazások, az együtt megélt siker- ezek mind motiváló erővel bírnak, és erőt adnak a folytatáshoz. De túl azon, hogy másokat és magunkat is szórakoztatjuk előadásunkkal, legfontosabb mégis az, hogy életben tartjuk nyelvi hagyományainkat és nem hagyjuk elenyészni az őseinktől kapott gazdag örökséget.

Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok a társulatnak és remélem a jövőben is sok vidám perccel fogtok megörvendeztetni bennünket!

A Lustpiel megtekinthető a www.szepsolymar.hu oldalon.

Fotók: Milbich Tamás