2012. december 28., péntek

Herbstrosen Tánccsoport


A tánccsoport 1998 őszén alakult. Különlegessége, hogy csak házaspárok alkotják. Elsődleges célunk Solymár német kulturális hagyományainak feltárása és ápolása. Megpróbáljuk öltözetünkben is követni a hagyományokat, ezért lassan, anyagi lehetőségeinket figyelembe véve szerezzük be az eredeti vagy az eredeti alapján készített ruháinkat, mellyel büszkén képviseljük falunk német kultúráját. Természetesen sok kiegészítőre, illetve olyan mintakollekcióra van még szükségünk, melyekből a falunkban már csak egy-egy darab lelhető fel, de számunkra mégis nagy értéket képvisel.

A csoport első fellépése 1999. februárjában a Művelődési Ház avatóján volt. Azóta számos vidéken ismerték meg a munkánkat. Egyre több helyre hívnak minket szerepelni, és a meghívásoknak igyekszünk maradéktalanul eleget tenni. Mára már elmondhatjuk, hogy csoportunkat nem csak hazánkban, hanem külföldön is ismerik. Sikerrel szerepeltünk több külföldi fesztiválon. Többször jártunk Temesváron, Szlovákiában, Horvátországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban, Litvániában. Olaszországban.
Rendszeresen veszünk részt Solymár rendezvényein. Állandó programjaink között szerepel a farsangi-, szüreti bálokon való megjelenés.
Egyéni erőfeszítéseink nem vezettek volna ilyen szép eredményekre, ha nem ilyen széleskörű a támogatottság. Támogatóink az Apáczai Csere János Művelődési Ház, Solymár Nagyközség Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat, melyek támogatásukkal nagyban hozzájárulnak a csoport fennmaradásához és sikereihez.

A sikeres szereplések elengedhetetlen záloga egy olyan koreográfus, akinek a szakma a kisujjában, a tánctudás és annak oktatása a vérében van, a sváb hagyományok iránti elkötelezettsége pedig mélyen a szívében gyökerezik. A csoportnak sikerült a küldetéséhez megfelelő szakembert, Manninger Miklós személyében megtalálnia. Több évtizedes szakmai múltja, valamint az élet által igazolt sikerei a garancia arra, hogy a csoportunkat a jövőben is méltón fogja képviselni.
Munkánk folytatásához az adja a legnagyobb inspiráló erőt, ha látják, hogy szereplésünk sikerekben gazdag. Azon dolgozunk, hogy méltóak legyünk a solymári német hagyományokhoz, és minél szélesebb körben terjesszük kultúránkat, hagyományainkat, és öregbítsük szeretett községünk hírnevét.
A csoport 2008-ban Veszprémben, 2010-ben pedig Ráckevén kiváló minősítésben részesült.

A tánccsoport szeretettel várja azokat a házaspárokat akik szívesen táncolnak, és ápolnák velünk a solymári hagyományokat!
 
A csoport vezetője: Marlok Róberné 
Koreográfus: Manninger Miklós
Címünk: Apáczai Csere János Művelődési Ház, Herbstrosen Tánccsoport
2083 Solymár, Templom tér 25.
    
Telefon +36 26 360 100 
Fax: +36 26 362 240
e-mail:
marlok.agi@apaczai.com
 
Egy kis ízelítő repertoárjukból:
 
 
(kép forrása: www.apaczai.com)

2012. december 23., vasárnap

Weihnachtsgrüße aus Schaumar

Im Namen der Deutschen Nationalitätenselbstverwaltung von Schaumar  wünschen wir mit dieser kleinen literarischen Zusammenstellung fröhliche Weihnachten und einen guten Rutsch ins Neujahr!

 
Die Nacht vor dem Heiligen Abend            
(Unbekannter Autor)
 
Die Nacht vor dem Heiligen Abend
da liegen die Kinder im Traum.
Sie Träumen von schönen Sachen
und von dem Weihnachtsbaum.
 
Und während sie schlafen und träumen
wird es am Himmel klar
und durch den Himmel fliegen
drei Engel wunderbar.
 
Sie tragen ein holdes Kindlein,
das ist der heilige Christ.
Es ist so fromm und freundlich
wie keins auf Erden ist.
 
Und während es über die Dächer
still durch den Himmel fliegt,
schaut es in jedes Bettlein,
wo nur ein Kindlein liegt.
 
Und freut sich über alle,
die fromm und freundlich sind,
denn solche liebt von Herzen
das himmlische Kind.
 
Heut schlafen noch die Kinder
und sehen es im Traum,
doch morgen tanzen und springen sie
um den Weihnachtsbaum.
 

 Gustav Falke : Nun leuchten wieder...
 
Nun leuchten wieder die Weihnachtskerzen
und wecken Freude in allen Herzen.
Ihr lieben Eltern, in diesen Tagen,
was sollen wir singen, was sollen wir sagen?
Wir wollen euch wünschen zum heiligen Feste
vom Schönen das Schönste, vom Guten das Beste!
Wir wollen euch danken für alle Gaben
und wollen euch immer noch lieber haben.
 
 
Hans Retep : Zum Fest bereit
 
Wenn auf dem Kranz die Lichter scheinen,
Dann wird es hohe Weihnachtszeit;
Voll Freude denkst du an die Deinen,
Die Liebe ist zum Fest bereit.
 

Rainer Maria Rilke: Advent
 
Es treibt der Wind im Winterwalde
Die Flockenherde wie ein Hirt,
Und manche Tanne ahnt, wie balde
Sie fromm und lichterheilig wird,
und lauscht hinaus. Den weißen Wegen
streckt sie die Zweige hin - bereit
und wehrt dem Wind und wächst entgegen
Der einen Nacht der Herrlichkeit.




Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!


Karácsonyi szokások


Hogyan ünnepelték őseink a karácsonyt, milyen szokásaik voltak, mi került az ünnepi asztalra?
 
Vörösváron:
 
"A karácsonyi ünnep jelképe a karácsonyfa (fenyőfa). Goethe „feldíszített fának" nevezi, Schiller pedig „zöld fának". Minden esetre a német betelepülők a karácsonyfaállítás szokását és azt, hogy a gyerekek számára ajándékot akasztanak rá, már a betelepüléskor magukkal hozták.
Karácsony estéjén minden háziasszony nagy fehér asztalterítőt terített az asztalra. Napközben minden munkát elvégeztek, ellátták az állatokat, fát vágtak, mert 25-én semmit sem szabadott dolgozni. Mikor este lett, ünneplő csoport vonult házról házra, amely dalban és szóban adta elő a betanult betlehemes játékot. A templomban is előadták az éjféli misén.
A betlehemes játékot több három-öt lányból álló csoport adta elő, és a kísérőjük vitte a virágcsokrot és a csengőt. Szent József szerepéhez alt hangú lányra volt szükség, Mária hangja viszont különösen tisztán csengő szoprán kellett hogy legyen. A többi lányok angyalként szerepeltek, és különböző karácsonyi éneket énekeltek. Mária aranypapírból készült koronát viselt, ami a gyertyák fényében csodálatosan csillogott.
Bekopogtak az ajtón és megkérdezték: „Bejöhet a Jézuska?" „Igen" - hangzott a válasz. Mária, József és az angyalok beléptek a szobába, az asztalra állították a magukkal hozott bölcsőt a kis Jézussal és elkezdtek énekelni.
A konyhában előkészített karácsonyfát már belépéskor az asztalra állították. A karácsonyfát az anyuka vagy az idősebb testvérek délután feldíszítették szaloncukorral, bearanyozott dióval, almával, szőlővel és szalmából készített csillagokkal.
A betlehemezés után megajándékozták a gyerekeket.
Meggyújtották a csillagszórókat és a gyerekek úgy néztek a ragyogó fénybe, mintha el lennének varázsolva. Végül elköszöntek a betlehemesek. Mielőtt elhagyták a házat, egy-egy botot adtak az anyukának és az apukának, azokból a botokból, amit a kísérőjük hozott magával. Vadóc és rossz gyerekeknél ez bizony helyénvaló volt. Azután boldog és áldott karácsonyt kívántak és továbbmentek a következő házba.
Ezután a háziasszony kezébe vette a szeneslapátot, egy kis parazsat és fenyőágat tett rá, szenteltvízzel meghintette és a ház minden helyiségébe bevitte, még az istállóba és az udvarra is kivitte. A Szentháromság nevében mindent kifüstölt.
Közeledett az éjféli mise ideje. A háziasszony azonban ezen az estén valamivel tovább ül a széken, mint máskor.
Ez is egy régi vörösvári szokás volt. Azt tartották, hogy ha a háziasszony szenteste tovább ül a székén, akkor a január végén vagy legkésőbb február elején ültetett tyúkok nyugodtan fognak ülni a 18-20 tojáson.
Éjszaka időben kellett útnak indulni, ha az ember még ülőhelyet akart találni a templomban. Az oltár mindkét oldalán egy-egy nagy karácsonyfa állt, és az egyik mellékoltáron csodálatos jászol és a Szent Család ragyogott. A misét a Mauterer-zenekar játszotta. A pap és a ministránsok bevonulásakor felhangzott az orgona. Az emberek teljes szívükkel jelen voltak és ünnepelték az Úr születését. Az éjféli misét mindig a „Stille Nacht, heilige Nacht" (Csendes éj, szentséges éj) kezdetű szép énekkel fejezték be.
Az emberek karácsony mindkét napján délelőtt templomba mentek, délután pedig meglátogatták a rokonokat. Az igazi karácsonyi hangulathoz hozzátartozott a lágy, csendes éjszaka. A szállingózó hópelyhek, ragyogó csillagok és a holdfény mindig megörvendeztették a falusi embereket.
Egy karácsonyi időjárási jóslat így szól: „Zöld karácsony, fehér húsvét." Vagy pedig: „Karácsonykor lóhere, húsvétkor hópehely."
(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)

 
Szentivánon:
 
"December 24-e - Jézus születése napja - mindig nagy ünnep volt, a gyerekek számára különösen emlékezetes. Régen nem kaptak nagy ajándékot, mert nem volt pénzük a szülőknek. Rongybaba, cukor, dió, alma került a csomagba. Viszont az ünnepet emlékezetessé tette a "Christkindlspiel" (betlehemes játék). Szenteste több kis csoport járta a falut Mária, József, Gábriel és a két angyalszerepet játszó gyerek volt minden csoportban. Márián korona volt, kezében kis jászol a kis Jézussal, Gábrielnek egy bot volt a kezében, fehér ruhát viseltek. Elmentek a kisgyerekes házakhoz, ahol a szülők az előre feldíszített karácsonyfát és ajándékokat a lakásba lépés előtt a kezükbe adták. Az ajtóban kis csengővel jelezték érkezésüket. Belépés után Mária a háziak asztalára tette a jászolt, aztán elénekelték az éneket.
A gyerekeknek imádkozniuk kellett, ezután kapták meg az ajándékokat, illetve ekkor került a karácsonyfa is a helyére. A karácsonyfán eleinte csak ezüstözött ill. aranyozott dió, alma, később csomagolt kockacukor, majd már szaloncukor is volt. A háziak kis pénzzel köszönték meg a gyerekek műsorát. Karácsony este borlevest és péknél sült fonott kalácsot vacsoráztak. Húst ezen a napon nem ettek. Este a gyerekek sokáig fennmaradhattak játszani. A férfiak kártyáztak és borozgattak. Éjfélkor, általában a háziúr kivételével, az egész család elment az éjféli misére. Mise után legtöbbször savanyú káposztát és füstölt kolbászt fogyasztottak."
(Forrás: Pilisszentiván társadalmi értékei c. könyv, Feketéné Ziegler Ágota)

 
Solymáron:
 
"Karácsony délutánján két órakor indult egy kis leánycsapat egy fiúval, Szűz Máriának, Szent Józsefnek és Angyaloknak öltözve. Nekik nem volt Betlehemük, csak egy kis bölcsőjük, egy kis babával. Ez jelképezte a kis Jézust. Betértek minden kisgyermekes házba. Eljátszották a kis Jézus születését. Karácsonyi énekeket énekeltek. A szülők már a ház előtt várták őket és tájékoztatást adtak a gyerekek magaviseletéről, jóságáról, rosszasságáról. Az Angyalok vitték az apai segítséggel a karácsonyfát és adták oda a gyermekeknek az ajándékokat, de előtte kikérdezték őket: “tudsz-e imádkozni? Tudnál egy szép verset mondani?” Meghallgatták a gyerekek válaszát, ha rosszasságaik voltak, egy kis virgácsot hagytak a háznál figyelmeztetésképpen. Ezután elköszöntek és továbbmentek. A többi szülő pedig figyelte az ablakból, mikor érnek hozzájuk, hogy behívhassák őket."
(Forrás: www.solymar.hu)

Kattintás