Müller Márta 2008-ban írt novellája tavaly márciusban jelent meg a Vörösvári Újságban, a kitelepítésről szóló sorozat részeként. Nekem nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta.
A történet fiktív. Bár az alkotást a vörösvári kitelepítés elmaradása ihlette, a benne olvasható mozzanatok kitaláltak. A valóságban igazából nem így lezajlott történések irodalmi ábrázolásának az a célja, hogy kifejezze a reményt: a történelemmel való foglalkozás a valóság – és ezáltal saját emberségünk – pontosabb megismeréséhez vezethet.
----------------
– Biztos, hogy mást nem akar magával vinni, Papa?
Az öreg nem válaszolt, kifejezéstelen arccal bámult ki az ablakon. Szentestei csend honolt a faluban. József újra átnézte apja első világháborút megjárt katonaládájába csomagolt holmijukat, mintha számba akarná venni azt a kevés motyót, amit a hirdetmény szerint magukkal vihetnek. Tízéves volt, amikor apja hazajött a háborúból, de egyszer sem merte erről faggatni. Meg aztán a saját tapasztalatok sem várattak sokáig magukra. Miközben lesimította a ruhákat, a ládára hajtotta a tetejét, és rácsukta a lakatot, az öreg nehézkesen felállt az ablak mellé húzott székről, és bement a tisztaszobába.