2012. október 20., szombat

A rozmaring

A németek és a svábok életében fontos szerepett játszott és játszik a mai napig a rozmaring. A tisztaságot jelképezi,  szerencsét és egészséget hoz, tartották őseink. Éppen ezért minden fontos alkalomkor megjelenik, legyen az születés, esküvő, keresztelő, vagy akár a végső búcsú. Fogarasy-Fetter Mihály könyvében így írt róla:

"Minden német ismeri a rozmaringot és szereti a szerény, örökzöld növényt, melynek kemény, a fonákján fehér, bársonyos levelei és laza fürtökben lógó halványkék virágai vannak. Balzsamos, üdítő illata a német nép kedvenc virágává tette. A régi időkben gyógyító tulajdonságai miatt is sokat dicsérték. Ma a gyógyításban csak külsőleg használják, mint fájdalomcsillapító és görcsoldó szert.
Őshazáját nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy melegebb vidékeken található, a nép szinte észre sem veszi és nem is gondozza, úton-útfélen zöldell és nyílik. Nem tudjuk, hogy ez a szép virág a keresztes hadjáratok során került-e a régi német óhazába vagy más úton került oda, biztos azonban, hogy a telepesek hozták az óhazából az új településeikre, és hogy nagy jelentősége mélyen gyökerezik a népi hagyományokban, és hogy németjeink legnépiesebb virága lett, amely a legkisebb virágoskertben is megtalálható. Öreg és fiatal egyaránt nagy becsben tartja. Rozmaring nélkül el sem lehet képzelni az ünnepeket.
Kereszteléskor, névnapkor, esküvőkor, búcsúkor, mindig fontos szerepet játszik. Megtaláljuk a halottas szobában is, ahol egy kis ágacskát tesznek a szenteltvíztartóba, hogy azzal meghintsék a halottat.
Shakespeare a rozmaringot sírvirágnak nevezi: „Rozmaringgal szórd be a síromat, ahol békében nyugszom."
A németek életében a bölcsőtől a sírig fontos szerepet játszik. Ezért ugyanúgy, mint az alpesi emberek számára a havasi gyopár, a magyarok számára a tulipán, a németek számára teljes joggal a rozmaring a nemzeti virág.
Esküvőkor nemcsak a menyasszonyt és a vőlegényt díszítik rozmaring ágacskával, hanem minden vendéget, kicsiket és nagyokat. Csak ezáltal nyeri el az ünnepi ruha a szentségét, csak ez díszíti méltón az ünnep résztvevőit az esküvői menetben.
Ha a templomban a menyasszony az áldozatjárás után egy rozmaringággal díszített almát tesz a papnak az oltárra, akkor az tudja, hogy teljes jogú vendégként meg van híva az esküvői ebédre. Keresztelőkön és névnapi ünnepségeken is nagy jelentősége van a rozmaringnak.
Az előbb elmondottakból kiderül, hogy a rozmaring már őseink körében is nagy megbecsülésnek örvendett, ami a legtöbb német faluban manapság is így van, mint például Vörösváron is."

(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály Pilisvörösvár története és néprajza című könyve)
 
 
 

1 megjegyzés:

  1. Dédimama azt mondta, hogy azért is a rozmaring a helyi svábok jelképe, mert a svábok is olyan gyorsan voltak képesek új gyökereket ereszteni az új hazájukban, mikor ide kerültek Magyarországra, mint a rozmaring, mikor új földbe kerül.

    VálaszTörlés

Kattintás