2013. február 8., péntek

Farsangi szokások


Milyen farsangi szokások voltak régen Pilisszentivánon

"A régi időkben a vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszak volt a vidámság, a bálok és házasságkötések ideje. A legérdekesebb népszokások farsang utolsó napjaihoz fűződnek. Farsang utolsó vasárnapján minden háznál sütöttek fánkot, a "Fosingkropfe"-t, és természetesen az összes vendéglőben bál volt. Sok helyen még hétfőn is. Kedden délelőtt egy érdekes "játék" volt szokásban: "Es Kokaskheipfe". A fiúk vettek egy kakast, a plébánia előtt beásták a földbe, és csak a fejét hagyták kint. Tíz lépésről, bekötött szemmel kellett a fejét levágni kaszával. A játék után a kocsmában megfőzették a lenyakazott szárnyast. Délután az öreglegények hórostálása következett. A fiúk kezébe adták a hóval teli rostát, és akinek a rostájában nem marad hó, a néphit szerint egy éven belül megnősül. "Wann fede Reide te Schnee olli foid, kriegst efs Joa a Weiwel poid." 

A farsangi szokások tetőpontja, és egyben befejezése a farsangtemetés, a "Fosingpikrom" volt. Egy vállalkozó kedvű legényt mosóteknőbe fektettek, lepedővel letakarva gyászmenetben vitték a kocsmába. A kísérők gyertya helyett kolbászt szorongattak, a szenteltvizet bor helyettesítette, és egy legény elbúcsúztatta a halott farsangot. A következő idézet a népitánccsoport farsangtemetési táncánál előadott, némileg átdolgozott verzió:
"Liewi Saufpriede!
A traorigi Kschicht is heit kscheng, te Tobias Foschin is kstoam! Te Fosching woa heie stoak laong, weöl a frua aongfaonkt hot. Te Totspiaon  hot ksokt, teis füli Freisn unt Saofe fen in de Frua pis in di Nocht, unt es Tauntsn hot in Tout procht. Te Mong hot mitkmocht, unt Leiwawuascht, Prodwuascht unt Speik, unt te füli Wein, Pie unt Schnops hot teis olles kmocht. Teis hot a kuadi Lust zen Tauntsn unt Springe, zen Polka unt Csárdás procht, tas ti Natua nimea hot mitkmocht. Jeits pit i um Hüf, ea sue iam mit Schnops aospritzn, tas ea fe de ewige Rua mit Alkohol aofeste sui. In teare traorigi Stund pit i ti Khupönj, sei sujn jeits spünj: Trink me naoa Flaschl wei, teis suj jo neit teis leitsti sein! Fiat eink Kout, pis tsan neikstn Joa!"

"Kedves Ivócimborák!
Szomorú dolog történt ma, meghalt Farsang Tóbiás. A farsang idén nagyon hosszú volt, mert korán kezdődött. A halottkém azt mondta, hogy a sok zabálás és vedelés reggeltől estig, meg a sok táncolás hozta meg halálát. A gyomor nem bírta ki a sok májashurkát, kolbászt és szalonnát, a sok bor, sör és pálinka tette mindezt. Olyan jó kedvet csinált a táncolásra és ugrálásra, polkára és csárdásra, hogy a test már nem bírta. Most segítséget kérek tőletek, szenteljük meg pálinkával, hogy az örök nyugalomból alkohollal támadhasson föl. Ebben a szomorú órában kérem a zenekart, játssza el nekünk azt, hogy igyunk még egy üveg bort, de az ne legyen az utolsó! Isten véletek, a jövő esztendőig!"

A mulatság éjfélig tartott, utána hamvazószerdától húsvétig hat hét szigorú böjt következett. Annak idején ez időszak alatt a kocsmákban nem játszottak zenét."

Farsangtemetés a 60-as években
(Forrás: Pilisszentiván társadalmi értékei c. könyv, Feketéné Ziegler Ágota, fotó: www.szentivanihke.hu)

Régi vörösvári szokások, hagyományok farsang idején:

 "A farsang az az idő, amikor a fiatalság a hosszú böjti időszak előtt még egyszer-kétszer alaposan kitombolja magát. Mivel a katolikus egyház régen tiltotta a házasodási az adventi és a húsvét előtti böjti időszakban, a farsang lett Vörösváron az esküvők kedvelt, sőt legfontosabb ideje. Ezt nem nehéz megérteni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a túlnyomórészt paraszti lakosságnak éppen a téli hónapokban volt a legtöbb szabadideje. A farsangi időszak vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. Újabban azonban farsangnak csak a három utolsó napját ünneplik: farsang vasárnapját, hétfőjét és keddjét. A vidámságok és a szórakozás csúcspontja farsang keddje (húshagyó kedd) volt, mert akkor az ünneplés éjfélig tartott. Hamvazószerda már az első böjti nap volt, ekkorra beszüntették a táncot és a zenét, és a farsangot gyakran jelképesen el is temették.

A farsangtemetést a következőképpen tartották: Egy legény befeküdt egy teknőbe, a többiek pedig fehér lepedővel (szemfedő) betakarták. Egy másik legény lányruhába öltözött. A legények körbe hordozták a „koporsót" a szobában, a „lány" sírva ment utána és egy borospohárból „szenteltvizet" hintett rá.

Más német falvakban egy férfinak felöltöztetett szalmabábut tettek a kocsmában az asztalra. Egy legény, aki szerette a bort, beszédet mondott az élet múlandóságáról. Ezután a legények a falu végére vitték a szalmabábut és ott eltemették.

A farsang emberemlékezet óta mindenütt kicsik és nagyok, öregek és fiatalok számára egyaránt a táncos örömök időszaka volt. Sok boldog órát töltöttek el az emberek étel és ital mellett, barátok és ismerősök vidám társaságában. Ebben az időszakban mindenféle népszokásokat, ünnepi felvonulásokat, különböző farsangi csínytevéseket és bolondságokat műveltek, gyakran túlzott mértékben is.

A farsang igen fontos volt a leányok életében. A lányok nem akartak pártában maradni, ezért fontos volt számukra, hogy farsangkor meghívja őket egy legény a bálba.
A csúnyácskákat már előre figyelmeztették, hogy vigyenek fel a padlásra havat, hogy nyáron tudjanak majd havat rostálni. (Tudniillik, hogy nyáron legyen hasznos elfoglaltságuk, ha már nem tudtak maguknak legényt fogni.)

Itt-ott az is szokás volt, hogy a legények egy kakast ástak be a földbe úgy, hogy csak a feje látszott ki. Egy legény aztán megpróbálta a kakas fejét egy nyeletlen sarlóval levágni. Ha sikerült, akkor elvitték a kakast a vendéglőbe és megsüttették.

A háziasszonyok természetesen otthon maradtak és sütötték a farsangi fánkot. E három napon a fő étel általában káposzta volt hurkával, füstölt hús vagy sonka. A gyerekek többsége nem szerette a káposztát, ezért az anyuka így kedveskedett nekik: „Gyerekek, egyetek káposztát, attól szépek lesztek!" Húshagyó kedden és hamvazószerdán ebből a káposztából a tyúkoknak is adtak, hogy azok egész évben együtt maradjanak és ne menjenek a szomszédba tojni. A férfiak ezekben a napokban általában a kocsmában voltak vagy barátoknál, rokonoknál, ismerősöknél kártyáztak. Közben természetesen bőven fogyasztottak bort is.
Farsangkor a háziasszony elhanyagolta a varrást, mert attól félt, hogy ha varr, akkor a tyúkok nem fognak tojni."

(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kattintás