2014. július 18., péntek

Új nemzetiségi képviselők kerestetnek


Fiatalítana a pilisszentiváni német nemzetiségi önkormányzat
- Hegedűs András interjúja az NNÖ képviselőivel a Szentiváni Újság júliusi számában-

Néhány hónap még, és végérvényesen letelik a jelenleg hivatalban lévő önkormányzati képviselő-testületek négy éves mandátuma: ennek apropóján kértük fel egy visszatekintő interjúra első körben a német nemzetiségi önkormányzat képviselőit. Célunk e beszélgetéssel a magunk mögött hagyott ciklus főbb eredményeinek áttekintése volt, menet közben viszont az is kiderült, hogy a jelenlegi nemzetiségi képviselők egyike sem kívánja jelöltetni magát az idei, új választáson. Cikkünk ezáltal egyfajta felhívássá is vált, azon fiatalokat bátorítandó, akik úgy érzik, hogy szívesen folytatnák ezt a hagyományápolási feladatot, akár egy frissebb szemlélettel, a mai kor igényeihez jobban illeszkedő szempontok szerint.

Most, július első napjaiban, amikor beszélgetünk, még nem lehet tudni, mikor lesz az idei önkormányzati választás, de nagyjából biztosra vehető, hogy a nemzetiségi önkormányzat (NNÖ) mostani képviselő-testületének már csak őszig tart a mandátuma. Kérem, tekintsük át együtt, hogy mik voltak az elmúlt négy év főbb nemzetiségi eseményei, és miket tart az NNÖ a ciklus fontosabb eredményeinek?

Mirk Mária: Elöljáróban hadd mondjam el: úgy érzem, hogy nagyon sokat tettünk a legutóbbi időben a közösségi hagyományápolás terén – de itt ki kell hangsúlyoznom a közösségi szót, mert csak a közösségi hagyományápolás az, ahol mi érdemben tevékenykedni tudunk, a családi és az egyéni hagyományápolás, az nem a mi asztalunk, arra sajnos nincs ráhatásunk. Ami a programokat illeti, minden évben egy előre tervezett programon mentünk végig, és minden évben igyekeztünk valamennyit változtatni is az előző évekhez képest.

Az évet rendszerint egy disznóölés szervezésével kezdtük, más kérdés, hogy idővel ez a program elkopott, idén már nem is került rá sor, mert nehéz volt utána úgy elosztani vagy eladni a „disznóságokat”, hogy abból ne legyen sértődés. Sajnos olyan is volt, hogy mindenki mindent jobban akart tudni, előfordult olyan is, hogy elrontották a disznósajtot – nem szólva arról, hogy a pénteki előkészületek, és vasárnap a takarítás pedig mindig szinte kizárólag négyünkre, meg a családtagjainkra maradt. Ezért mondtuk, hogyaz idén nem rendezzük meg.

Minden tavasszal következett aztán a vers- és prózamondó verseny, aminek lebonyolításában, zsűrizésében állandóan részt vettünk, aztán áprilisban következett a májusfaállítás, illetve másnap a majális szervezésében való közreműködés. Idén úgy alakult, hogy a majálisból is kimaradtunk, de ennek egyrészt az volt az oka, hogy mindössze öt nappal korábban volt a betelepülés 290 éves évfordulójának nagy sikerű rendezvénye, másrészt a nagycsaládosok egyesülete mostanra tulajdonképpen átvette, és nagyon jól végzi a délelőtti majális szervezését.

Ha már szóba került a 290 éves évforduló, azt szeretném külön is kiemelni, mert ugyan 2009 óta minden évben megünnepeljük valamilyen rendezvénnyel az első lakosok betelepülésének az évfordulóját, de a kerek évfordulókra nagyobb súlyt fektetünk. Ennek ötlete eredetileg a „nagy” önkormányzatnál merült fel, még a 285 éves évforduló előtt, aminek végül mi vállaltuk el a szervezését, és szerintem nagyon sikeres emléknapot hoztunk össze. Idén ismét kerek évfordulóhoz értünk, és úgy gondolom, az idei program is nagyon jól sikerült, azzal, hogy bemutattuk, hogyan élték mindennapjaikat az ide beköltözött svábok, mit alkottak, és kik voltak azok, akik felvirágoztatták a falut. Itt is szeretném megköszönni mindenkinek, minden családnak a közreműködést, mert a siker az ő érdemük is- ez egy nagyon jó dolog volt.

Még mindig a naptár szerint haladva: tanévzárás után jöttek a nyári táboraink, amiket 15 éve minden évben megtartunk; illetve kirándulást is szerveztünk minden évben legalább egy-két alkalommal. Ez eredetileg azzal a céllal indult, hogy ismerjük meg határon túlra szakadt „szomszédainkat” Burgenlandban, de néhány év alatt nagyjából mind végigjártuk a határ környékén lévő nevezetességeket, ezért két éve már felmerült a gondolat, hogy voltaképpen hasonlóan érdekes túrákat tudnánk tenni itthon is, felkeresve néhányat az ország más vidékeinek németlakta települései közül – tavaly Hajósra, idén pedig Grábócra és Fekedre mentünk, ezek is nagy sikerű utak voltak.

Meg kell még említeni a nyári sördélutánokat, ősszel a német cserediákok fogadását, az adventi gyertyagyújtásoknál való közreműködést, a sváb főzőtanfolyamokat,lletve azt is, hogy mindig közreműködtünk a marktleugasti partnerkapcsolat eseményeiben is. – idén augusztus végén épp a 25 éves évforduló németországi kinti megünneplése következik, amire természetesen kiutazunk. Nem hagyhatjuk említés nélkül a kiadási tevékenységünket sem: ebben a ciklusban is folytattuk a szentiváni füzetek kiadását, most is jelent meg néhány ilyen kiadványunk, illetve két cd is, a régi sváb népdalokkal – ezeket is mind eredménynek tekintjük. Összességében úgy érzem, hogy a magunk elé tűzött terveket megvalósítottuk, és büszke vagyok arra, hogy mindezt anyagi ellenszolgáltatás, tehát tiszteletdíj nélkül, az ügy iránti szeretetből tettük.

– Rögtön az első mondatokban szóba került, hogy a közösségi hagyományápolásért az NNÖ nagyon sokat tud tenni, a családi hagyományápolás viszont mintha eltűnőben lenne... Ezzel mit lehet tenni?

M. M.: Szomorú, de azt kell mondanom, hogy itt nem látok megoldást. Ha az egyes családok a saját hagyományaikat nem ápolják, és csak azt várják, hogy majd a német nemzetiségi önkormányzat, majd az óvoda, majd az iskola megtanítja a gyereket svábul, az megtanítja nekik a hagyományokat, akkor a hagyományok kihalnak.

– Nincs már erre igény az emberekben?

M. M.: Ezt ilyen sarkosan nem merném kimondani, de valahogy így érzem én is, és az oka rendkívül összetett.

Kőnigné Drevenka Mária: Modernizálódik a világ... Az idősek, akiknek az ilyesmik még fontosak voltak, lassanként már lekoptak, apránként ki is halnak, a fiatalabbak pedig nem igazán veszik a mindennapi életükben át ezt a „svábságot”, hogy így mondjam. Amúgy is rengeteg a betelepült a faluban – ők ezeket nyilván nem is fogják felvenni a sváb szokásokat, hiszen nekik megvannak (ha még megvannak) a saját, magukkal hozott hagyományaik –, ezen felül nagyon sok a vegyes házasság is, ami szintén nagyban befolyásolja az összképet, teljesen átrendeződik ezektől a falunak a közössége.

M. M.: Én egy szóval foglalnám össze mindezt: ez az asszimiláció hatása. Azé az asszimilációé,ami még az 1930-as években kezdődött a nevek magyarosításával, aztán folytatódott a világháború idejétől annak sulykolásával, hogy „ha Magyarországon élsz, és magyar kenyeret eszel, akkor beszélj magyarul, majd folytatódott 1945 után a kitelepítésekkel, megtorlásokkal – úgy érzem, mindennek a gyümölcse most szépen lassan beérik...

– Erre a ciklusra esett az országgyűlési választási rendszer azon átalakítása is, melynek értelmében a választók, a rendszerváltás óta először nemzetiségi képviselőt is bejuttathattak volna a parlamentbe, de végül kevésnek bizonyult ehhez a nemzetiségiként regisztrált választók száma. Hogy értékelte az NNÖ a választási regisztráció pilisszentiváni eredményét?


M. M.: Mi mindnyájan súlyosan éltük ezt meg, annak ellenére, hogy Heinek Ottó úr, az országos német önkormányzat elnöke a választás után nagyon meleg hangú levélben köszönte meg, hogy ilyen sokan regisztráltak... De mit mondhatnánk pozitívumként a pilisszentiváni regisztrációról, ha azt vesszük alapul, hogy a legutóbbi népszámláláson 1034 fő írta be magát német nemzetiségűként, és ebből mindössze 140 fő vállalta a nemzetiségi választói regisztrációt! Még ha a gyerekeket le is vonom ebből, ez akkor is nagyon kevés. Sokkal többre számítottunk és nagyon sokat is tettünk is érte, hogy jobb eredmény szülessen.

Marlok Gyuláné: Ebben persze az is közrejátszott, hogy nagyon sokan tulajdonképpen a nemzetiségiek diszkriminációjának érzik ezt a mostani választási rendet, mondván, hogy ha ők ugyanolyan magyar állampolgárok, mint mások, akkor pártra miért nem szavazhatnak? Ez a dilemma sokakat visszatartott attól, hogy nemzetiségi választóként regisztrálják magukat, nagyon sok embert befolyásolt az ezzel kapcsolatos döntésében, sőt olyanok is sokan akadtak, akik miután látták, hogy nem jön össze elegendő létszám, vissza is léptek a regisztrációtól. Gyakorlatilag mindenki, akivel beszéltünk erről a témáról, úgy gondolta, hogy a nemzetiség képviseletének a pártpolitikai választástól teljesen külön dolognak kellene lennie – így viszont a nemzetiségeknek a pártlistákkal kellett versengeniük, és sokan pont ezért nem szavaztak a nemzetiségi listákra.

– Nemrég volt eligazítás az idei önkormányzati választásokról: hogyan indulnak neki az NNÖ képviselői a választási időszaknak?


M. M.: Egyrészt bizakodva indulunk neki, mert a parlamentbe tavasszal bejutott nemzetiségi szószólók máris dolgoznak – az egyik ülésnapon a német szószóló, Ritter Imre is felszólalt, méghozzá német nyelven! –, és máris elértek néhány kisebb módosítást a választási eljárási törvényen. A lakosság a változásokból nem fog sokat érzékelni, de azért lényeges, hogy megszűnt például egy jelentős összeférhetetlenség, és úgy tűnik, hogy megszűnhet az az eddigi probléma is, hogy a helyi nemzetiségi önkormányzatok nem kaphattak listát arról, hogy kik azok, akik regisztráltak nemzetiségi választópolgárnak – így tehát a nemzetiségi képviselők tulajdonképpen nem tudhatták, hogy kiket képviselnek! Mostantól viszont az Országos Választási Iroda három alkalommal jelentést kell, hogy küldjön az érdekképviseleti szerveknek – a mi esetünkben az országos német önkormányzatnak, illetve az Észak-Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének –, hogy kik regisztráltak nemzetiségi választópolgárként.

Országosan irányadó cél az is, hogy olyanok legyenek a nemzetiségi önkormányzatok képviselői, akik a nemzetiségi regisztráció A és B pontját is bejelölték, tehát annak idején vállalták, hogy nemcsak az önkormányzati, de az országgyűlési választásokon is nemzetiségi jelöltekre kívánnak szavazni. Sajnos az egész országban csak kb. 22.000 fő regisztrált az országgyűlési választásra német nemzetiségi választóként, az összes nemzetiséget figyelembe véve, ekkora létszámból pedig nem tudom, hogy fog összejönni annyi nemzetiségi képviselő-jelölt, ahány hely elvileg van – de a regisztrációs lehetőség folyamatosan nyitva van, úgyhogy éppenséggel most is lehet jelentkezni.

– Helyben mit várnak a választástól, illetve milyen megoldandó feladatokat látnak a következő nemzetiségi önkormányzat előtt?

M. M.: A két kérdés közül az utóbbira könnyebb válaszolnom, mert feladatot, azt bőven látunk – továbbra is érdemes lenne folytatni a közösségi hagyományápolást, és jó lenne nem feladni az eddig elért eredményeket. De az a helyzet, hogy mi a magunk részéről úgy gondoljuk, hogy már mind megtettük a magunkét az utóbbi években-évtizedekben, és nem értünk el annyi eredményt, amennyivel őszintén elégedettek lennénk, ezért azt tervezzük, hogy visszalépünk a fiatalság javára. Bízunk benne, hogy a fiatalabbak más szempontok alapján, más módszerekkel tudják ezt folytatni, a saját igényüknek megfelelően.

– Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi négy képviselő egyike sem indul újra a következő választáson?

M. M.: Igen, már többször beszéltünk erről, és arra jutottunk, hogy mindannyian eldöntöttük: nem indulunk újra. De a döntésünkben több minden is szerepet játszott, az országgyűlési választások sikertelensége csak az egyik volt a tényezők között. Egy másik nehézség, ami nagyon-nagyon nyomaszt – és egyre inkább nyomaszt – minket, az a rengeteg adminisztrációs kötelezettség, ami újabban a nemzetiségi önkormányzatok működését terheli. Sajnos egy ideje minket is teljesen egy kalap alá vesznek a települési önkormányzatokkal, és ugyanúgy kezelik az NNÖ-ket is, mint a nagy önkormányzatokat, ugyanazokkal a feladatokkal. Pedig mi például még jegyzőkönyvezéshez vagy postázáshoz sem kapunk segítséget a polgármesteri hivataltól, noha formálisan elő van írva, hogy a települési polgármesteri hivatal köteles a mi adminisztrációnkat is ellátni.

Nálunk ebből annyi valósul meg, hogy a gazdasági osztály, Ziegler Laci vezetésével nagyon jól együttműködik velünk, de ezen felül semmi segítségre nem számíthatunk. Nem kárhoztatom emiatt a polgármesteri hivatalt, hiszen egyébként nagyon jó volt a kapcsolatunk, ebben a ciklusban éppúgy, mint korábban is; sajnos ez az adminisztrációs probléma főként annak a számlájára írható, hogy a legutóbbi választás idején nemcsak a képviselők létszámát csökkentették [a nagy képviselő-testület és a nemzetiségi testület létszámát egyaránt], de a hivatali dolgozók létszámát is, tehát nélkülünk is rengeteg teendője van minden hivatali ügyintézőnek. Másrészt ezt amúgy is nekünk kellett volna kiverekednünk, de én erre képtelen vagyok, és úgy érzem, hogy tulajdonképpen nem vagyok alkalmas vezetői munkára sem. Igyekeztem nagyon sokat dolgozni, szívvel-lélekkel, de nem tudok küzdeni, verekedni, kiabálni vagy hasonló módon képviselni az érdekeinket-nem ilyen az alkatom.

– Vannak esetleg információik arról, hogy vannak-e már aspiránsok a nemzetiségi képviselői posztokra?

M. M.: Egyelőre nincsenek konkrét, erre vonatkozó információink, de többekkel is próbáltunk már beszélni ilyesmiről a fiatalabb generációkból. Mindenesetre ezúton is szeretnénk az újságon keresztül felhívni mindazok figyelmét, akik éreznek valamiféle késztetést, elhivatottságot ebben az irányban, hogy jelentkezzenek német nemzetiségi képviselőnek, annak érdekében, hogy október után is legyenek, akik tovább tudják folytatni ezt a közösségi munkát. Bízunk abban, hogy ha lesz legalább négy olyan jelentkező, akik akár csak feleannyit fognak dolgozni a köz érdekében, mint mi eddig, akkor továbbra is erős tud maradni ez a közösség, és tovább fog tudni előrehaladni.
Lehet, hogy ebben az interjúban mi inkább csalódottnak tűntünk, de rengeteg szépsége is van ennek a tisztségnek. Mindig, amikor vége van egy-egy nemzetiségi rendezvénynek, elégedettség tölt el mindannyiunkat, hogy megint milyen jó dolgot csináltunk. Az is nagy élmény, amikor látjuk az embereket örülni, mondjuk egy-egy olyan rendezvényen, mint amilyen a 285 vagy a 290 éves betelepülési emléknap volt, és olyankor mindig érezhető, hogy az ilyesmik összetartják a helyieket, és igény is van rájuk. De szeretnénk, ha most már a fiatalság vállalna több szerepet ezen a téren. Kétségtelen, hogy nekünk is van még ebben feladatunk a következő hetekben: megpróbálunk még élőszóban, személyes rábeszéléssel is meggyőzni néhány lelkes fiatalt a német nemzetiségi ügyek képviseletére.

Ha feltételezzük, hogy október 5-én lesznek az önkormányzati választások – egyelőre ezt lehet hallani valószínű dátumként –, akkor nagyjából biztosnak tűnik, hogy jelöltet állítani csak augusztus végéig lehet. Tehát most a hátralévő szűk másfél-két hónapban biztos, hogy érdemes lesz nekünk is még egyszer a nyakunkba venni a községet, az egyesületeket, és beszélgetni a szóba jöhető személyekkel, hogy bátorítsuk őket, és szerintem ezt meg is fogjuk tenni. Mindenesetre nagyon sajnálnánk, ha nem lenne ősztől egy olyan nemzetiségi képviselő-testület, amely tovább tudná vinni mindazt, amiért eddig dolgoztunk, és amit felépítettünk.

Annyit mindenképp tudunk ígérni, hogy segítünk az új testületnek a munkájuk beindításában, ötletekkel, gyakorlati tapasztalataink átadásával. Nagy segítség lehet a következő német nemzetiségi önkormányzatnak az is, hogy a Tájház működtetését – ami már az 1990-es évek óta az NNÖ önként vállalt feladata – Marlok Gyuláné Liszka szívesen magára vállalja, férjével, az alpolgármester úrral együtt, aki most már szintén nem akar újra indulni képviselőként. Mindketten már  eddig is rengeteget tettek azért, hogy a Tájház ilyen jól működjön, és ne kerüljön ebek harmincadjára. Minden másban is igyekszünk a segítségére lenni az új képviselőknek, amennyire a lehetőségeink engedik – hiszen tudjuk, mennyire nem egyszerű teljesen új emberekkel átvenni egy ilyen feladatkört –, de a képviselői munkát mi már nem tudjuk vállalni a következő időszakban.

H. A.

Szentiváni Újság, 2014 júliusi szám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kattintás