59. Tartományi Sváb Bál Gerlingenben

A zsámbéki Lochberg Regionális Tánccsoport immár másodízben kapott meghívást Németország egyik legnagyobb társasági eseményére, a Gerlingeni Tartományi Sváb Bálra, mely 1952 óta kerül megrendezésre és évente majdnem 1000 érdeklődőt, vendéget vonz. A zsámbéki delegáció, a pilisvörösvári Die Adlersteiner zenekarral és dr. Görög János nyugállományú nagykövettel indult a kitelepítettek fellegvárába, ahogy Gerlingent Németországban sokan emlegetik. Interjúnkat az eseményről Fuchs Sandra Titanillával, a Lochberg Tánccsoport vezetőjével készítettük.

Mit kell tudnunk Gerlingenről? Miért olyan aktív ott a Magyarországról 1946-ban elűzöttek szervezete?

Az 1946-os kitelepítéskor ide érkezett a zsámbékiak második transzportjából, több mint 200 ember. A környéken 1000 fős zsámbéki kolónia kezdte újra életét az elűzetés után. A Gerlingenben letelepedett zsámbékiak, dunabogdányiak és egyházaskozáriaknak köszönhetően a város hamar a magyarországi németek központjává vált. Ebben a munkában és a II. világháború után romokban heverő Stuttgart és környéke újjáépítésében a zsámbékiak élen jártak. Gerlingen már 1969-ben védnökséget vállalt a kitelepítettek szervezete felett. A zsámbékiak és a Magyarországról elűzöttek még 1952-ben megalapították helyi egyesületüket és azóta is aktívan tevékenykednek, hogy hidat építsenek a két ország közt. 2008 óta egy szervezőcsapat munkálkodik a rendezvények előkészítésén, programok, hazalátogatások megszervezésén.

Miért fontos a kitelepítetteknek ez az esemény? Miért mennek el évről-évre Gerlingenbe még most is tömegesen az emberek?

Csoportkép a húsvéti kútnál Gerlingenben,  fotó: Zámbó Bertalan

Ennek a helynek a különlegessége a végtelen vendégszeretet. A város mindig megpróbálja megteremteni annak a körülményeit, hogy az ember otthon érezze magát. Mi zsámbékiak gyakran úgy érezzük, mintha itt egy kis szelet régi Zsámbék kelne életre. Van itt például múzeum zsámbéki viseletekkel, tárgyakkal és egy komplett zsámbéki szobával, nagyon sokan beszélnek és értenek magyarul. Sok olyan magyar él itt, aki a kitelepítés után keresett otthont magának Gerlingenben.

És hogy miért fontos ez az esemény? Mert egyszer egy évben összegyűlnek, azok az emberek és leszármazottaik, akik 1946-ban egy igazságtalan döntés miatt kényszerültek elhagyni a szeretett MAGYAR HAZÁT! Abban a pár órában, amíg a bál tart olyan, mintha kicsit otthon lennének. Megelevenednek a viseletek, bemutatásra kerülnek hagyományok, találkoznak szétszakított rokonok, szomszédok. És a Magyarországról meghívott vendégfellépők által híreket kapnak otthonról! Mert nekik a mai napig csak egy otthonuk van.

Minden évben egy magas rangú ember mond díszbeszédet, mint pl. Habsburg Ottó, Erwin Teufel vagy Szűrös Mátyás. Ez már önmagában is megadja a bál rangját.

Fotó: Georg Köber

A fotón szereplők balról jobbra: Landsmannschaft der Deutschen aus Ungarn elnöke Klaus J. Loderer,  Fuchs Sandra Titanilla, a Lochberg Tánccsoport vezetője, Hartmut Koschyk MdB,  a Bundesregierung megbízottja nemzeti kisebbségek és kitelepültek ügyében, Georg Brenner, Gerlingen polgármestere, Magyarország konzulja ifj. Szűrös Mátyás,dr. János Görög,zsámbéki származású nyugállományú nagykövet, Alfred Freistädter, a bál műsorvezetője és a Lochberg Tánccsoport

Hogyan zajlik egy ilyen sváb bál, mert ahogy észrevettem nem a megszokott, itthon ismert forgatókönyve van?

A Lochberg Tánccsoport műsora, fotó: Klaus J.Loderer

Igen. Gerlingen mindenkori polgármestere pezsgővel várja a vendégeket, majd a Prinz Eugen Marschra bevonulnak a népviseleti csoportok a csarnokba. Minden évben több németországi „sváb” tánc- és kultúrcsoport vesz részt ezen. A menet elején viszik a magyar nemzeti színekkel díszített hatalmas rozmaring csokrot, melyet díjként ítélnek oda a bál folyamán. A legnagyobb számban a budaörsiek, az elekiek, a biatorbágyiak, leányváriak és a zsámbékiak vesznek részt a népviseleti bemutatón. Majd a pazar bevonulás után díszbeszédek következnek. A csoportok ezután zenére levonulnak és megkezdődik a kultúrprogram, mely keretén belül a kitelepítettek hagyományőrző csoportjai éppúgy magyar táncokat, mint magyarországi német polkákat, keringőket mutatnak be. Ebben élen jár a wernaui együttes és a kitelepített zsámbékiak unokáiból álló gerlingeni csoport. Majd a magyarországi vendégcsoport előadása következik. Ők mindig több részletben mutatkoznak be, hiszen a szeretett haza hírnökei. Így idén mi is négy blokkban léptünk fel a zenekarunkkal. A műsor közben bőséges vacsorát szolgálnak fel a teremben, ami ha 800 vendéget veszünk, nem kis teljesítmény a szervezőktől. A kultúrprogram felénél a rozmaring díj kerül átadásra. Ezt az a csoport kapja, aki évek óta aktívan ápolja a magyarországi német kultúrát és színvonalasan őrzi nemcsak a hagyományos táncot, hanem a svábság egyéb tradícióit is! Mi 2009-ben már megkaptuk ezt a díjat és azóta is nagyon büszkék vagyunk rá, mert ez az egyik legnagyobb ilyen irányú külföldi elismerés! A program után aztán indul a tánc hajnalig.

Mik voltak meglátása szerint az idei esemény csúcspontjai?

Színpadon a Lochberg Tánccsoport és az Adlersteiner ,fotó: Fuchs Tiborné

Egyértelműen Hartmut Koschyk, a Bundestag képviselőjének beszéde volt. Ő a Bundestag megbízottja, aki a nemzeti kisebbségek helyzetéért és a külföldi németség kapcsolataiért felel. Fontosnak tartja, hogy ez a nagy tradícióra visszatekintő esemény a mai napig elősegíti a magyar-német kapcsolatok fejlődését! Koschyk köszönetet mondott mindenkinek, akik még őrzik a kulturális hagyományaikat és segítenek így további hidakat építeni a két ország között. Ez különösen fontos ma Európában, hiszen a nyelvi képességek, egymás értése és megértése, a tolerancia és a kultúrák közti párbeszéd hozzájárul a népek közti egyetértéshez!

Egy másik csúcspont volt, mikor bemutattuk a 300 éve Zsámbékon című összeállításunkat, mely magában foglal egy archív és újkori képekből álló megemlékezést a Zsámbékon eltöltött 300 évről és Wenczl József Emlékképek című látványos koreográfiáját! A csoport fellépése után sokan gratuláltak, még több ember elérzékenyülten szorította meg szavak nélkül kezünket. Hartmut Koschyk pedig a színpadon jelentette ki, hogy mindenképpen el akar jönni Zsámbékra és meg szeretné ismerni ezt a helyet, ahol még így ápolják a „sváb” hagyományokat a majdnem 95%-os kitelepítés ellenére!

A csoportunknak viszont az abszolút csúcspont az volt, amikor még a színpadon álltunk és már ott bejelentették, hogy jövőre a 60. Bundesschwabenballra is meghívnak minket.

Mik voltak azok az élmények, melyekkel a csoport hazatért az útról?

Mindenek előtt az emberi kapcsolatok. A csoport tagjainak nagyon sokat jelentenek, hogy olyan emberekkel találkozhatnak, akiknek azok a hagyományok, amelyeket őrzünk és színpadon bemutatunk, még az életük természetes része volt. Fontos az is, hogy ők a mai napig keresik a kapcsolatot és leírhatatlan élmény, mikor egyikünk vagy másikunk ük-dédszüleiről kezdenek mesélni, hiszen ők még ismerték, látták őket.

Ezenfelül a város szívélyessége, az emberek nyitottsága. Sokan mondták nekem, hogy otthon érezték magukat Gerlingenben. 

Csoportkép a Mercedes múzeum előtt, fotó: Fuchs Sandra

Az utunk során alkalmunk nyílt megnézni Stuttgartot és a Mercedes Benz múzeumot is, amely a fiataloknak óriási élmény volt. A hazaúton pedig nem hagytuk ki a dunamenti svábok legfontosabb városát, ULM-ot sem. Itt a Dunamenti Svábok Központi Múzeumában páratlan dolgokat láttunk és a gyerekek is interaktívan ismerkedhettek az elődeink történelmével, tárgyaival. A zsámbékiak számára az egyik legérdekesebb dolog volt, hogy lépésről-lépésre láthattuk a múzeumban, hogyan készülnek csoportunk díszei, az ún. mirtusz-koszorúk. 



Felejthetetlen utunkat pedig egy közös képpel zártuk le, melyet egy Ulmer Schachtel előtt készítettünk. Ezeken a hajókon érkeztek 300 évvel ezelőtt őseink a német területekről az új hazába.

Ulmban a csoport egy Ulmer Schachtel (ulmi dereglye) előtt , fotó: Fuchs Sandra

Forrás: Lochberg Tánccsoport sajtóanyag

Rövidítve megjelent júniusban a Budakörnyéki Iránytű közéleti havilapban