Pilisi Sváb Hírmondó: Brazil svábok Vörösváron

2013. július 10., szerda

Brazil svábok Vörösváron

Igazi kuriózumnak lehettek szem-és fültanúi azok, akik július 8-án, hétfőn ellátogattak a pilisvörösvári Művészetek Házába. A Brazíliából, Entre Riosról származó "Nota Livre" német nemzetiségi ének-és tánccsoport mutatta be műsorát az érdeklődőknek.
A különleges és vidám eseményről egy lelkes ifjú hagyományőrző, Zsámboki Szabolcs küldött nekem egy beszámolót, melyet most nagy örömmel és hasonló lelkesedéssel teszek közzé. :)

"Az Entre Riosi svábok rövid története:

Brazília a II. Világháború után kétezer elűzött Duna menti svábot fogadott be. Felajánlották lakatlan területeiket, ahol 1951-ben létrehoztak egy Entre Rios nevű települést. Ebből a sivár területből csak hatalmas munka és szenvedés árán tudtak művelhető területet varázsolni. Hasonló nehézségekkel kellett szembenézniük, mint 300 évvel ezelőtt a jelenlegi falvainkba és városainkba telepedett őseinknek. Mindkét esetben ez a mondás volt és van érvényben:

„Die Ersten fanden den Tod,
Die Zweiten lebten in großer Not,
Und erst die Dritten hatten Brot.”

Az Entre Riosért már három nemzedék küzdött, de minden megpróbáltatás ellenére sem adták fel nemzetiségi hovatartozásukat, hagyományaikat és kultúrájukat. A mostani harmadik generációtól remélik a változást és azt, hogy nem fognak teljesen asszimilálódni.

Az Entre Riosban élő svábok már húsz évvel településük alapítása után a brazíliai búzamennyiség 10%-át termelték meg - itt is jól látszik a svábok munkássága, elszántsága és kitartása.

A találkozás:

A jelenlegi harmadik generáció egy csoportja vasárnap este érkezett meg Pilisvörösvárra. Befogadó családoknál kerültek elszállásolásra.

A több mint húszfős csoport hétfőn reggel elsőként a Tájházat látogatta meg. Itt kiderült, hogy a Dunai sváb nyelvet is tanulják, gyakorolják, és szépen beszélik is. Minden megpróbáltatás és nehézség ellenére még ezek a modern fiatalok is ragaszkodnak nyelvjárásukhoz és hagyományaikhoz. (bár így lenne ez nálunk is…)

Megtudtam, hogy az ő tájházuk is hasonló tárgyakkal van berendezve, az elnevezések is hasonlóan hangzanak svábul és még a viseletben is találtak hasonlóságot. Nagyon érdeklődőek, barátságosak és vidámak voltak. Az udvar hátsó részén álló tűzoltó kocsikat és mezőgazdasági tárgyakat nagy érdeklődéssel és ámulattal nézték és tanulmányozták, mivel agrártudományú iskolába járnak. Majdnem neki is álltak a hibás részeket helyreállítani. Távozáskor egy kedves bejegyzést írtak a vendégkönyvünkbe, hálásan megköszönték a tárlatvezetést és szeretettel meghívtak az esti előadásukra.

Az esti program:

A Művészetek Háza nagyterme volt berendezve erre az alkalomra. A terem nem volt tele, de azt sem mondanám, hogy kevesen voltak. A köszöntőt Kimmelné Sziva Mária Alpolgármester Asszony mondta. A felkonferáló a Landesrat nevében Manfred Mayrhofer Úr volt. A szünetekben a SchwabenKraft zenekar szórakoztatta a közönséget és mutatta meg brazil barátinknak, hogy nálunk milyen is a sváb zene. A Nemzetiségi Tánccsoport a táncokba nyújtott betekintést. Lényeges még megemlíteni Mirk Júliát és Szilviát, akik most is csodálatos dalokat énekeltek nekünk.

A Nota Livre három részre osztotta programját:

Elsőként a Magyarországi Németek Himnuszát hallhattuk, ezután német és sváb nyelven énekeltek, amelyek közül bizonyára sokan felismertünk jó néhányat, ugyan kissé más dallammal énekeljük őket, de a szövegük ugyanaz. Bár a csoport nem az eredeti viseletében érkezett, de láthattunk a színpad szélén két párt, akik hagyományos népviseletükben léptek fel. Itt tényleg látszódtak a viseleteink közötti hasonlóságok.

A második részben különböző nyelvű slágereket hallhattunk különféle feldolgozásokban. Néhány nemzetiség és csoport viseletét, táncát mutatták be nekünk.

A harmadik részben láthattuk kibontakozni az igazi brazil temperamentumot. Hirtelen felpezsdült a színpad, gyakorlatilag egy igazi karnevál elevenedett meg a szemünk előtt. Betekintést nyertünk a brazil rétegek és csoportok viseletébe, dalaiba és táncaiba. Szinte egy perc megállás sem volt a színpadon, az ember hirtelen azt sem tudta, hogy hová kapja a fejét. Tehetséges fiatalokról van szó, sokuk táncolt, zenélt és énekelt is. A harmadik részt szamba iskolájuk 2013-as programjával zárták. Ekkor egyszerre láthattuk az összes szereplőt az előzőekben említett ruhákban, ez volt ám az igazi karnevál.

Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ennyi táncot, zenét és koreográfiát be tudtak tanulni és ilyen látványosan elő tudták adni nekünk. Ez az elviekben amatőr csoport fantasztikus és változatos műsort varázsolt a szemünk elé. Rendszeresen kihangsúlyozták, hogy mennyire fontos nekik a sváb hagyományok megőrzése és továbbadása. Majdnem minden műsorszám után vastapsot kaptak, amiből arra következtetek, hogy nem csak nekem tetszett a produkció, hanem az egész közönségnek.

A műsoruk legvégén köszönetet mondtak a vendéglátó családoknak az ellátásért és a szervezőknek, hogy lehetővé tették számukra ezt az estét. Hálásak voltak, hogy műsoruk befogadásra talált itt Pilisvörösváron.

A napot egy közös vacsorával zárták, még egy éjszakát nálunk töltöttek és másnap, a délelőtti órákban indultak tovább más városokba előadni a műsorukat. Bár kissé más előadásmódban hallhattuk az általunk ismert dalokat, de úgy érzem, mindenkiben örök emléket hagy ez az előadás és hálásak lehetünk, hogy a részesei lehettünk a programjuknak.

Abban bízom, hogy ennek az erős hagyományőrzésnek láttán a vörösvári svábokban is felpattan egy szikra és összefogással továbbra is meg tudjuk őrizni a tradicionális, őseinktől kapott vallási örökségünket, zenei és táncbeli értékeinket, a viseletünket és a hagyományainkat.

Köszönjük ezt a felülmúlhatatlan estét a Nota Livrenek és további szép sikereket kívánunk nekik!"
(Zsámboki Szabolcs)