2013. augusztus 29., csütörtök

Olvasói levél 2.


Nagy örömömre újabb olvasói levél érkezett felhívásomra. :) Az előző levélhez hasonlóan ez is sok elgondolkodtató és megfontolásra érdemes gondolatot tartalmaz.

Íme:


"Tisztelt Szerkesztő!

Sajnos személyesen nem ismerjük egymást, így hadd maradjak meg ennél a megszólításnál. Tavaly december óta követem az Ön által szerkesztett blogot, így lehet mondani hű olvasója vagyok.  A blogján meghirdetett események közül soknak résztvevője voltam, a receptek közül pedig nem egyet elkészítettünk (ezt a családom nevében is köszönöm.)
Jómagam is abba a generációba tartozom, akik nemzetiségi és nemzeti kultúrájukat sem gyakorolhatták mindig szabadon, mert a rendszer egyenlően korlátozta azokat, és mert akik továbbadhatták volna  a tradíciókat, emlékeket, nyelvet, úgy ítélték meg, utódaik mentális és fizikai épségét csak akkor őrizhetik meg, ha nem teszik ki őket azoknak az atrocitásoknak, melyeket nekik maguknak rendszeresen át kellett élniük kisebbségi származásuk miatt.
A rendszerváltást szokás manapság negatív felhanggal emlegetni és csupán rossz oldalát kiemelni, holott összehasonlíthatatlanul szabadabban élhetünk és gyakorolhatjuk jogainkat, mint annak előtte. Nem korlátoz minket központi hatalom, sem vallásunk sem hagyományaink gyakorlásában. Nem nyomják el kisebbségi kultúránkat, nemzetiségi történelmünket nem akarják eltüntetni, betemetni. Önkormányzatokat alapíthatunk, amelyek segítségével gondoskodhatunk kultúránk fennmaradásáról, utódaink egészséges identitásának kifejlődéséről.
             
Talán kissé hosszúra nyúlt bevezető után engedje meg, hogy rátérjek arra, ami miatt billentyűzetet ragadtam. Illetve helyesebb, ha azt írom, azokra a dolgokra. A bevezetőmben felvázolt képet árnyalva ugyanis sok-sok problémát látok, melyeket közös gondolkodással meg lehetne oldani, adott esetben csak jó szándék kellene hozzá, semmi más.

Az önkényesen felállított sorrendben magasan az első a sváb nyelv kérdése.  Érthetetlen számomra, hogy az elmúlt negyed század alatt miért nem sikerült megszervezni állandó sváb nyelvoktatást vagy akár időszakos nyelvtanfolyamokat a környéken. Az általam személyesen nem ismert, de igen nagyrabecsült Andrusch-Fóti Mária (aki sajnos már nincs köztünk) és Sörös János magánkezdeményezéseként és a pilisszentiváni nemzetiségi önkormányzat által indított tanfolyamot kivéve nem volt sváb nyelvoktatás a környéken. Ez egyszerűen tragédia. Hogy akarhatja bárki is a hagyományok őrzésére sarkallni a fiatalokat, ha nem értik a népdalok szövegét, nem tudják népszokásaikat autentikus nyelven előadni , vagy a mindennapi használati eszközeik eredeti sváb elnevezése sem mond számukra egyebet egymás mellé rakott hangoknál?
Elismerésre méltó az a munka, amit a környék önkormányzatai a kéttannyelvű oktatás megszervezéséért tettek, a környékbeli gyermekek német nyelvtudása kimagaslóan jó. De a ma beszélt  német nem az őseink nyelve és aki németül tud, az nem fog automatikusan svábul is megtanulni. Ez végül oda vezet, ahol most is tartunk, hogy sokak vélekedése szerint a sváb egy halott nyelvjárás, melynek tanulása puszta időfecsérlés. Ez a dolog egy másik problémára is rávilágít, mégpedig arra hogy jelenleg sem az oktatás, sem a kulturális programok vagy a nemzetiségi önkormányzatok tevékenysége nem ad tiszta identitástudatot, aminek eredménye az is, hogy a nemzetiségi eseményeken nem látni sváb népviseletet, ellenben nemzetiségi öntudattal telve sokan hordanak bajor viseletet. Szíve –joga természetesen mindenkinek olyan ruhát viselnie amilyenben jól érzi magát, de ha ennek gyökere egy félreértett identitásban gyökerezik, akkor ez inkább káros, mint követnivaló.

Egyik megoldatlan feladat a másikat hozza, ugyanis véleményem szerint az öltözködés is olyan pontja a nemzetiségi öntudat megtartásának, amelyre komoly figyelmet kellene fordítani. A Vörösvári Napok megnyitóján örömmel tapasztaltam, hogy ezt mások is így gondolják, hiszen aki ott volt, láthatott egy kis ízelítőt Zsámboki Szabolcs (ezúton is méltatom a fiatalember erőfeszítéseit) tolmácsolásában a pilisvörösvári tradícionális viseletekből. Nyilván a bemutatott ruhadarabok  nem alkalmasak eredeti  formájukban  arra, hogy a fiatal generációk mindennapi viseletét képezzék,de pár jó ízlésű és jókezű varrónő  megfelelő alternatívát teremthetne a dirndliknek és bajor bőrnadrágoknak. Ez is olyan dolog, amihez  jószándékon kívül nem kellene semmi, mégis nagy lépés lehetne a  környékbeli svábok kultúrájának fennmaradásában.

A következő, általam problémának tartott dolog, amely szintén nem elhanyagolható, azért sem, mert hatással van az előbb felsoroltakra, a környékbeli településeken élő nemzetiségiek összefogása. Nagyon örültem, amikor az Ön blogját meglátva nem a szokásos elkülönülést, hanem inkább a 3 környékbeli nemzetiségi közösség összefogásának egyik módját tapasztaltam. Mindenképpen bátor kezdeményezés, remélem kitartás és türelem is párosul hozzá.
Az elmúlt években ezen a téren  sem láttam,hogy pozitív változás történt volna,ahogy én látom,  az egyes települések külön-külön próbálják az illetékesek és lelkes amatőrök (remélem próbálják) vállalt feladataikat megoldani. Azt gondolom, a legnagyobb luxus minden szempontból a jelenlegi helyzet. Azon felül, hogy sokszor az az érzése az embernek, hogy a nemzetiségi képviselők egyfajta hobbiként vagy nyugdíjas időtöltésként tekintenek feladataikra (tisztelet a kivételnek), a településeknek képesnek kellene lenniük arra, hogy állandó nemzetiségi képviseletet testesítsenek meg egy közös iroda fenntartásával, amelynek a feladata a koordináció, kommunikáció, az összefogás erősítése volna. Felül kellene végre kerekedni azokon az évszázados előítéleteken, amelyek feleslegesen szabdalták a környék közösségeit. Egyrészt mert az idő nem áll meg, az asszimiláció és a világra amúgy is jellemző uniformizálódás jelenleg is zajlik, másrészt mert a helyi közösségek nem engedhetik meg maguknak, hogy az amúgy is töredékére csökkent sváb  nemzetiség még belülről is felaprózza magát. A XXI. században  ilyen,  már-már törzsi hozzáállás nagyon káros, hosszútávon  a helyi sváb kisebbség megszűnéséhez vezethet.

A nyelv, az öltözködés és az elaprózódás mellett külön probléma szerintem , hogy  a fiatalok számára nem elég vonzóak a nemzetiségi, hagyományőrző események. Tudom, hogy a nemzetiségi önkormányzatok keresik a lehetőséget  a fiatalok minél nagyobb számú bevonására  a hagyományőrzésbe,  vagy legalább a rendezvényeken történő részvételre. Ez szemmel  láthatóan  nagyon nehézkesen működik. A bálokon,rendezvényeken résztvevők nagy része időskorú (kérem ne értse, félre nem az ő jelenlétük sok a fiataloké kevés), a középkorú generációnak  is már csak töredéke érdeklődik  a hagyományok iránt, legtöbbjüknél ez kimerül a zenei események látogatásában. Ebben a dologban is pusztán arra lenne szükség,hogy a fiatalokat a saját generációjuk nyelvén, azok eszközeivel szólítsuk meg. A hagyományőrzéshez az idősebb generációnak szüksége van a fiatalokra a mostaninál korszerűbb szemlélet megvalósításában. Nagy öröm,hogy vannak,  akik őrzik a hagyományokat,de azt ne úgy tegyék ,hogy nem gondoskodnak  arról a „közegről” amiben a hagyományok, ha szabad ezt a kifejezést használnom feloldódnak  és élővé  válnak.

Végül hadd kérjek elnézést amiért levelem ilyen hosszúra sikerült, de még így is maradt pár dolog amiről lett volna mit írni. Ha tévedtem  valamiben, vagy  bárki sértőnek érezné mondataimat, elnézést kérek, de csak a jószándék vezérelt,  mikor leírtam őket. Engedje meg, hogy a továbbiakban sok sikert és sok szerencsét kívánjak a blog írásához.
"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kattintás