2013. április 15., hétfő

Olvasói levél 1.


Igazán elgondolkodtató és megfontolandó levelet kaptam egy kedves olvasómtól a hagyományőrzéssel kapcsolatos felhívásomra reagálva.

"Olvastam a felhívást a hagyományőrzéssel kapcsolatban, és csomó dolog eszembe jutott, elsősorban a jövőre nézve, hiszen jómagam nem rendelkezem sváb gyökerekkel (vagy legalábbis nem tudok róla), csak a zene révén csöppentem bele ebbe a kultúrkörbe. Így némiképp kívülállóként viszont lehet, hogy teljesen más szemmel is látom a dolgokat.

Mit hiányolok?

Kommunikációt, csomagolást, a gazdag hagyományvilág, kultúra megfelelő formában történő átadását, tálalását. Nem elég ugyanis művelni, ápolni a hagyományokat, azt - csúnya gazdasági kifejezéssel élve - el is kell tudni adni. Csak így lehet ugyanis biztosítani, hogy a kultúrkörön kívül lévők, illetve a fiatalabb generációk érdeklődését is felkelti a hagyományőrzés, ez pedig alapfeltétel a folytonossághoz.
Megfelelő csomagolásban a svábság nem egy szűk réteg kincse lehet, hanem akár országos méretekben is lehet népszerű. Ha csak abból indulok ki, hogy a német nemzetiség az ország második legnagyobb kisebbsége, ez nem is olyan földtől elrugaszkodott dolog. Ehhez képest pl a nagy népszerűséget, publicitást biztosító tehetségkutatókban kisebbségből csak egyféle van, ahol meg lenne mód a tánc, a zene bemutatására (Repülj Páva), ott nem is indult sváb tánc csoport, talán majd az ideiben? Pedig sváb tánccsoport van az országban bőven, csak valamiért nem felkapott dolog ez a stílus. Pedig lehetne, szerintem sokkal több élet és tűz van egy polkában, mint egy csárdásban (az is szép, csak máshogy). :)


Ha még csomagolás, akkor mindenképpen meg kell említenem a múlt vasárnapi fúvós koncertet. 120(!) éves a vörösvári fúvószene, ennek a koncertnek sokkal nagyobbat kellett volna szólnia. Persze, így is tele volt a zeneiskola nagyterme, de szinte csak helyiek voltak, pedig hát melldöngetve mondjuk egymásnak: "a vörösvári zenét mindenhol ismerik", de ez nem derül ki mások számára, nem is jöttek sokan máshonnan. Kicsit olyan, mint hogy a magyar konyha világhírű, de csak itthon. Van egy kincs, amire büszkék lehetnénk, ki lehetne rakni az ablakba, két kézzel kéne tolnia mindenkinek, hogy a fúvós zene éljen és viruljon, ehhez képest a 120 éves zenekar jótékonykodik, hogy összejöjjön némi pénz  zeneiskolások (a jövő fúvósai) táboroztatására? Az Önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat is teljes mellszélességgel kéne, hogy a zenészek mögé álljon. Ez annyiban kimerült, hogy a két fővédnök mondott köszöntő beszédet a koncert előtt (olyat, amilyet, nem minősíteném). Szintén a koncerthez tartozik, hogy ha már 120 éves, és jubileum, meg büszkék vagyunk rá, akkor talán meg lehetett volna hívni az országos médiumokat is, hogy közvetítsenek az eseményről. Csak a PilisTelevízió volt jelen, ami azért nem az MR4, vagy az Unser Bildschirm... Szerintem az ilyen "marketing" a német önkormányzat dolga lenne, és még pénzbe se kerül, a nemzetiségi médiumok is örülnek, ha van miről tudósítani.

A másik dolog, ami nekem nagyon régi vesszőparipám, az a ruházkodás.
A régi svábok ruhákat ma már nem hordja senki, alig-alig látni hagyományos sváb ruhában embereket, néha tán még a bálban. A táncosoknak van persze, de az félig-meddig egyenruha. Van viszont dirndli, meg bőrnadrág, meg favágóing, csupa-csupa osztrák meg német ruha, ami részben érthető, részben meg sajnálatos. Érthető, mert sokkal kényelmesebb viselet - a modern darabok a mai ruházkodási szokásokhoz illeszkednek, nem kell tucat alsószoknya alá, stb. És sajnálatos, mert a svábság, a sváb öltözködés kikopik ezáltal. Könnyen lehetne rajta segíteni, a régi viseleteket kicsit kéne csak átalakítani, hogy a fiatalok is szívesen hordják, akár hétköznap is. Ebben is persze nagy a felelőssége a civil szervezeteknek, igenis sváb, és nem osztrák, meg német ruhákban kell példát mutatni, megjelenni közösségi eseményeken. Ahogy felkapták mostanság a kalocsai mintát, úgy miért ne lehetne a sváb ruhákat is modernizálni, fiatalossá, divatossá tenni?

Ami szerintem kell a hagyományok fennmaradásához, az pénz, "marketing", de leginkább szemlélet, a fiatalokban a tudatosítás, hogy ha mi/ők nem csinálják, ez 50 év múlva nem lesz. Egyszer Száron mondta egy srác, hogy náluk azért él olyan elevenen a hagyományőrzés (170 igazolt táncos egy 1500 lelkes faluban!), mert mivel kevesen vannak, minden nap meg kell küzdeniük azért, hogy életben tarthassák kultúrájukat. Vörösváron pont az a veszély, hogy mivel nagy lélekszámú település, és statisztikailag sok a sváb, a "hagyomány olyan, mint a kenyér, mindig van", nem kell naponta tenni érte. Nagy igazság, és ha nem tudatosul időben a mostani 10-20 évesekben, később már késő lesz."

(név és cím a szerkesztőségben :))

2 megjegyzés:

  1. Szép dolog, hogy valaki (nem is sváb) foglalkozik ezzel a témával. Igen, el kell gondolkozni azon, hogyan alakul a magyarországi sváb kultúra a jövőben. Táncolgatunk, énekelgetünk - de hogyan? És ezenkívül? Ismerjük történelmünket? Talán igen, - de sok esetben hamisan. Volna mit tenni! Elsősorban az u.n. német önkormányzatoknak kellene tudni svábul gondolkodni és németül beszélni. "Többnyelvűségről" fecsegünk, de a saját anyanyelvünket elfelejtjük. Pedig, ha a svábok beszélnék a saját német (akár sváb) anyanyelvüket, a többségi magyarság is (talán) rászokna a "többnyelvűségre". Pláne, ha a magyar politika is (netán egyszer) komolyan venné az itthoni nemzetiségi létet...
    Georg Krix, gegenwärtig in Budaörs beheimatet.

    VálaszTörlés
  2. A 120 éves koncerten volt az Unser Bildschirm. Sőt, napokig visszajártak, hogy további felvételeket készítsen a zenei munkáról. Felvették a próbákat, interjút készítettek a zenészekkel.
    Reméljük, hogy hamarosan műsorra is tűzik a felvételeket :)

    VálaszTörlés

Kattintás