Hogyan ünnepelték őseink a karácsonyt, milyen szokásaik voltak, mi került az ünnepi asztalra?
Vörösváron:
"A karácsonyi ünnep jelképe a karácsonyfa (fenyőfa). Goethe „feldíszített fának" nevezi, Schiller pedig „zöld fának". Minden esetre a német betelepülők a karácsonyfaállítás szokását és azt, hogy a gyerekek számára ajándékot akasztanak rá, már a betelepüléskor magukkal hozták.
Karácsony estéjén minden háziasszony nagy fehér asztalterítőt terített az asztalra. Napközben minden munkát elvégeztek, ellátták az állatokat, fát vágtak, mert 25-én semmit sem szabadott dolgozni. Mikor este lett, ünneplő csoport vonult házról házra, amely dalban és szóban adta elő a betanult betlehemes játékot. A templomban is előadták az éjféli misén.
A betlehemes játékot több három-öt lányból álló csoport adta elő, és a kísérőjük vitte a virágcsokrot és a csengőt. Szent József szerepéhez alt hangú lányra volt szükség, Mária hangja viszont különösen tisztán csengő szoprán kellett hogy legyen. A többi lányok angyalként szerepeltek, és különböző karácsonyi éneket énekeltek. Mária aranypapírból készült koronát viselt, ami a gyertyák fényében csodálatosan csillogott.
Bekopogtak az ajtón és megkérdezték: „Bejöhet a Jézuska?" „Igen" - hangzott a válasz. Mária, József és az angyalok beléptek a szobába, az asztalra állították a magukkal hozott bölcsőt a kis Jézussal és elkezdtek énekelni.
A konyhában előkészített karácsonyfát már belépéskor az asztalra állították. A karácsonyfát az anyuka vagy az idősebb testvérek délután feldíszítették szaloncukorral, bearanyozott dióval, almával, szőlővel és szalmából készített csillagokkal.
A betlehemezés után megajándékozták a gyerekeket.
Meggyújtották a csillagszórókat és a gyerekek úgy néztek a ragyogó fénybe, mintha el lennének varázsolva. Végül elköszöntek a betlehemesek. Mielőtt elhagyták a házat, egy-egy botot adtak az anyukának és az apukának, azokból a botokból, amit a kísérőjük hozott magával. Vadóc és rossz gyerekeknél ez bizony helyénvaló volt. Azután boldog és áldott karácsonyt kívántak és továbbmentek a következő házba.
Ezután a háziasszony kezébe vette a szeneslapátot, egy kis parazsat és fenyőágat tett rá, szenteltvízzel meghintette és a ház minden helyiségébe bevitte, még az istállóba és az udvarra is kivitte. A Szentháromság nevében mindent kifüstölt.
Közeledett az éjféli mise ideje. A háziasszony azonban ezen az estén valamivel tovább ül a széken, mint máskor.
Ez is egy régi vörösvári szokás volt. Azt tartották, hogy ha a háziasszony szenteste tovább ül a székén, akkor a január végén vagy legkésőbb február elején ültetett tyúkok nyugodtan fognak ülni a 18-20 tojáson.
Éjszaka időben kellett útnak indulni, ha az ember még ülőhelyet akart találni a templomban. Az oltár mindkét oldalán egy-egy nagy karácsonyfa állt, és az egyik mellékoltáron csodálatos jászol és a Szent Család ragyogott. A misét a Mauterer-zenekar játszotta. A pap és a ministránsok bevonulásakor felhangzott az orgona. Az emberek teljes szívükkel jelen voltak és ünnepelték az Úr születését. Az éjféli misét mindig a „Stille Nacht, heilige Nacht" (Csendes éj, szentséges éj) kezdetű szép énekkel fejezték be.
Az emberek karácsony mindkét napján délelőtt templomba mentek, délután pedig meglátogatták a rokonokat. Az igazi karácsonyi hangulathoz hozzátartozott a lágy, csendes éjszaka. A szállingózó hópelyhek, ragyogó csillagok és a holdfény mindig megörvendeztették a falusi embereket.
Egy karácsonyi időjárási jóslat így szól: „Zöld karácsony, fehér húsvét." Vagy pedig: „Karácsonykor lóhere, húsvétkor hópehely."
(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)
Szentivánon:
"December 24-e - Jézus születése napja - mindig nagy ünnep volt, a gyerekek számára különösen emlékezetes. Régen nem kaptak nagy ajándékot, mert nem volt pénzük a szülőknek. Rongybaba, cukor, dió, alma került a csomagba. Viszont az ünnepet emlékezetessé tette a "Christkindlspiel" (betlehemes játék). Szenteste több kis csoport járta a falut Mária, József, Gábriel és a két angyalszerepet játszó gyerek volt minden csoportban. Márián korona volt, kezében kis jászol a kis Jézussal, Gábrielnek egy bot volt a kezében, fehér ruhát viseltek. Elmentek a kisgyerekes házakhoz, ahol a szülők az előre feldíszített karácsonyfát és ajándékokat a lakásba lépés előtt a kezükbe adták. Az ajtóban kis csengővel jelezték érkezésüket. Belépés után Mária a háziak asztalára tette a jászolt, aztán elénekelték az éneket.
A gyerekeknek imádkozniuk kellett, ezután kapták meg az ajándékokat, illetve ekkor került a karácsonyfa is a helyére. A karácsonyfán eleinte csak ezüstözött ill. aranyozott dió, alma, később csomagolt kockacukor, majd már szaloncukor is volt. A háziak kis pénzzel köszönték meg a gyerekek műsorát. Karácsony este borlevest és péknél sült fonott kalácsot vacsoráztak. Húst ezen a napon nem ettek. Este a gyerekek sokáig fennmaradhattak játszani. A férfiak kártyáztak és borozgattak. Éjfélkor, általában a háziúr kivételével, az egész család elment az éjféli misére. Mise után legtöbbször savanyú káposztát és füstölt kolbászt fogyasztottak."
(Forrás: Pilisszentiván társadalmi értékei c. könyv, Feketéné Ziegler Ágota)
Solymáron:
"Karácsony délutánján két órakor indult egy kis leánycsapat egy fiúval, Szűz Máriának, Szent Józsefnek és Angyaloknak öltözve. Nekik nem volt Betlehemük, csak egy kis bölcsőjük, egy kis babával. Ez jelképezte a kis Jézust. Betértek minden kisgyermekes házba. Eljátszották a kis Jézus születését. Karácsonyi énekeket énekeltek. A szülők már a ház előtt várták őket és tájékoztatást adtak a gyerekek magaviseletéről, jóságáról, rosszasságáról. Az Angyalok vitték az apai segítséggel a karácsonyfát és adták oda a gyermekeknek az ajándékokat, de előtte kikérdezték őket: “tudsz-e imádkozni? Tudnál egy szép verset mondani?” Meghallgatták a gyerekek válaszát, ha rosszasságaik voltak, egy kis virgácsot hagytak a háznál figyelmeztetésképpen. Ezután elköszöntek és továbbmentek. A többi szülő pedig figyelte az ablakból, mikor érnek hozzájuk, hogy behívhassák őket."
