Írta: Zsámboki Szabolcs
 |
| A fotó Fogarasy-Fetter Mihály gyűjtése |
A
disznóölés mindig a téli időszakban történt, azonban időben
fel kellett rá készülni. Egészen
tavaszig visszanyúlhatunk, mivel már ekkor el kellett gondolkodni,
hogy hány malacra van szükség, mennyinek van hely és leginkább,
hogy hány feldolgozott disznóra lesz szüksége a családnak a
következő vágásig. Volt, aki saját kocát tartott, hogy
rendszeres malac-ellátmánya legyen, de akadt, aki rokonoktól vagy
esetleg piacon szerezte be a felnevelni kívánt malacot [Spéifaal].
Aki malacot akart nevelni, annak gondoskodnia kellett megfelelő
mennyiségű takarmányról az állatok számára. Persze emellett
a család konyhájából kikerülő (kis mennyiségű) ételmaradékot
is megkapták. Az ételek készítése során keletkező tisztítási
és egyéb konyhai hulladék is az állatokhoz került.
