2015. október 12., hétfő

Munka a szőlőkertben - Oawad in Weekoatn


Zsámboki Szabolcs írása most a szőlőkerti munkát járja körül, a tőle megszokott alapossággal és körültekintéssel. Fogadjátok szeretettel!


Őseink betelepülésük után házat és templomot építettek maguknak, de hozzáláttak a földek és külső területek megműveléséhez is.
A szőlőművelés és bortermelés szokásait - a venyigét és az ideát- valószínűleg magukkal hozták az óhazából.




A szőlőkertek [weekoatn] sok esetben a gyenge, homokos vagy köves területeken lettek kialakítva. Gyakran az elvadult hegyoldalakat művelték meg erre a célra. Voltak szőlők: Kálvária [Kufáripéeg], Garancs [káráncs], ziribár [ziripaá], Őrhegy [wochtpéeg], viadukt [schiessbruck], erdei kápolna [wojdjkhupöny], pihenő [rauss-stand] stb. Első feladat a föld megművelése volt, hogy alkalmas legyen a venyigék ültetésére.




A földet fel kellett szántani [aafokaen], erre nagy segítség volt a ló [raouss], ami az ekét [pfluag] húzta.


A szántásnál előkerülő köveket [stá] kosarakkal [khoab] és a svinglivel [swingae] hordták egy helyre.

svingli
kosár


Ezekből alakították ki a rézsüket. A föld szántása és megművelése után következett az alapos trágyázás.

 
Az istállók mellett gondosan gyűjtötték a trágyát [miszt], amit trágyadombokba [miszthaafae] raktak. Ha alaposan beérett, lovaskocsira [krichtlwoogn] pakolták és a trágyázandó területre hordták. Ott talicskára [supfkhoan], kosarakba tették és egyenletesen szétszórták a földeken.


Sok esetben ez ősszel történt, a téli hólével beszivárgott a tápanyag a föld mélyére is.


fogas vasborona
Ezt ekével beforgatták a földbe, majd boronával [reezae], régebben a lovaskocsi oldalával a földfelszínt elsimították [zuareezn]. A szőlőtelepítést megelőző őszön a férfiak akácfát [akazi] gyűjtöttek. 


Jancsipad


Ezekből készült a vonókéspad/jancsipad [hanslpaung] segítségével a szőlőkaró [staicke].

A venyigét ősszel szedték, ezeket pincében, vízzel teli vödörben [aumba] gyökereztették [auwuatzln], esetleg homokban elvermelték, hogy ki ne száradjon.

Tavasszal a kész területre indultak, a venyigékkel, ültetéshez szükséges eszközökkel együtt. Először kimérték az első sor [soa] helyét. Az ültetéshez szükség volt egy szőlőültetőre [spiies].


Ez egy speciális ipszilon alakú fa, melynek aljára egy hegyes vas rudat erősítenek. Az ipszilonba bele lehet lépni, így a test súlyának segítségével lehet lukat csinálni [lauch mocha]. A lukba beleültették [eksaitzn] a venyigét [reim], feltöltötték vízzel, majd földdel. Ezután döngölővel [staumpfa] ledöngölték [eenstaumpfa] a földet a venyige körül. Haladva készítették a lukakat, vigyázva, hogy egyenes [krood] sorokat alkossanak. A venyigék mellé karó került, a megeredt [autreem] hajtásokat [triim] ezekhez kötik rafia, sás vagy spárga [spaal] segítségével. A sorok között annyi helyet hagytak, hogy az alkalmankénti trágyázásoknál, a ló és az eke elférjen. Ezután következett egy türelmi idő, várták, hogy megeredjenek a vesszők.




Közben már kellett kapálni [haan] is olykor. Első évben hagyták zavartalanul nőni a hajtásokat. Ősszel [héebst] a töveket [stauck] be kellett takarni [zuadaicke] nehogy elfagyjanak. Következő tavasszal [frühjoa] kitakarták [aafdaicke], majd két szemre [zwa aagn] visszametszették [zrückscneen] a hajtásokat.




Ezután kb. 4-5 ször kellett kapálni. homokos területen egy lapos kapát, horolót [krickel] használtak, normál földnél a hegyes kapa [haa] került használatba és kisebb munkákhoz a háromszögletű villáskapát [heel] használták. Kapálás után a füvet gereblyével [raiche] összehúzták [aasreichen]. A megeredő vesszőket felkötözték [pindn], a növekedés folyamán többször is. Év közben többször is permeteztek háti réz permetező [spritzn] segítségével.



A permetlé rézgálic [kolitzn] és mész [kolich] hígított vizes oldata volt. Fontos volt a kacsolás [aaspruadn] és a termő vesszők csúcsának lecsípése [opkhipfüjny] [opschtutzn]. Amennyiben egy tő elfagy [opkfruaen], tönkremegy [aaspliem], a mellette lévőn hagynak egy hosszú vesszőt [á staun losma aafwuxn], melyet következő évben a kiásott [aafkromae], tönkrement tőke helyére áthajtanak, bujtanak [pugreim], trágyát tesznek rá és beássák, úgy, hogy kiálljon [raas-steh] hajtásvége. Következő évre ez begyökeresedik és le lehet vágni [opschneen] az anyatőkéről. A filoxéra járvány idején a régi szőlőfajták kipusztultak és rezisztens, direkt termő fajtákat telepítettek a helyükre. A megmaradt tőkék tövéhez,védekezésül szénkénegezővel [wuatzlspritzn] bevegyszereztek, így megölve a kártevőket. (a régi fajtákról sajnos nincs információm- a szerző).

 
szénkénegező
 
Oltó és szemzőkés


Precíz munkát igényelt, mivel oltásnál és szemzésnél is, pontos bevágásokat kellett készíteni. Alanynak direkt termő fajtákat választottak, erre oltották a nemes vesszőt. A szemzést, oltást rafiával kötözték be és viaszba mártották. A filoxéra a gyökeret támadja és megfojtja, azonban a direkt termő fajtáknak a gyökér külső rétege évente leválik, így nem tudja tönkretenni a fertőzés. Az oltott fajtákat is ugyanúgy ültették, akár a rezisztenseket. Mindkét esetben ötévente újratrágyáztak. Ekkor a sorok közti területet felszántották ekével, árkot [kroom] csinálva és az érett istállótrágyát ebbe forgatták bele alaposan. Ezt visszatakarták, innen szivárgott a tápanyag a gyökerekhez.
Érdemes még megemlíteni az üresen maradt részeket a szőlőkertben. Ezeket mindig igyekeztek kihasználni. Több gyümölcsfát is telepítettek, de különböző gyümölcs bokrok is megjelentek. Fontos szerepet kapott a krumpli [krumbiaen] és a bab [fizujny] is.
A szőlőkert, a szőlővel való gondoskodás igen sok időt elvett az emberek életéből, de ennek ellenére szeretettel végezték ezt még az egész idős emberek is. A fárasztó munka eredménye jó évben a gazdag szüret és a pincében pihenő borral teli hordók.


A cikkben való közreműködésért, a mindenkori önzetlen segítségért szeretnék óriási köszönetet mondani Peregi Teri néninek. Hosszas munka volt a témakör feldolgozása, bármikor szívesen látott és válaszolt a kérdéseimre. Több eszközt is biztosított és adományozott a Sváb Sarok kiállításaiba is! Hálásan köszönöm Neki a végtelen türelmét és a hozzám való jóságát és segítőkészségét! VegötsKaut, Isten fizesse meg!

Szöveg, képek: Zsámboki Szabolcs, Tájház archívuma






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kattintás