Zsámboki Szabolcs írása most a szőlőkerti munkát járja körül, a tőle megszokott alapossággal és körültekintéssel. Fogadjátok szeretettel!
Őseink betelepülésük után házat
és templomot építettek maguknak, de hozzáláttak a földek és
külső területek megműveléséhez is.
A szőlőművelés és bortermelés
szokásait - a venyigét és az ideát- valószínűleg magukkal
hozták az óhazából.
A szőlőkertek [weekoatn] sok esetben
a gyenge, homokos vagy köves területeken lettek kialakítva.
Gyakran az elvadult hegyoldalakat művelték meg erre a célra.
Voltak szőlők: Kálvária [Kufáripéeg], Garancs [káráncs],
ziribár [ziripaá], Őrhegy [wochtpéeg], viadukt [schiessbruck],
erdei kápolna [wojdjkhupöny], pihenő [rauss-stand] stb. Első
feladat a föld megművelése volt, hogy alkalmas legyen a venyigék
ültetésére.
A földet fel kellett szántani
[aafokaen], erre nagy segítség volt a ló [raouss], ami az ekét
[pfluag] húzta.
A szántásnál előkerülő köveket
[stá] kosarakkal [khoab] és a svinglivel [swingae] hordták egy
helyre.
 |
| svingli |
 | ||
| kosár |
Ezekből alakították ki a rézsüket.
A föld szántása és megművelése után következett az alapos
trágyázás.
Az istállók mellett gondosan
gyűjtötték a trágyát [miszt], amit trágyadombokba [miszthaafae]
raktak. Ha alaposan beérett, lovaskocsira [krichtlwoogn] pakolták
és a trágyázandó területre hordták. Ott talicskára
[supfkhoan], kosarakba tették és egyenletesen szétszórták a
földeken.
Sok esetben ez ősszel történt, a
téli hólével beszivárgott a tápanyag a föld mélyére is.
 | |
| fogas vasborona |
Ezt ekével beforgatták a földbe,
majd boronával [reezae], régebben a lovaskocsi oldalával a
földfelszínt elsimították [zuareezn]. A szőlőtelepítést
megelőző őszön a férfiak akácfát [akazi] gyűjtöttek.
 | |
| Jancsipad |
Ezekből készült a
vonókéspad/jancsipad [hanslpaung] segítségével a szőlőkaró
[staicke].
A venyigét ősszel szedték, ezeket
pincében, vízzel teli vödörben [aumba] gyökereztették
[auwuatzln], esetleg homokban elvermelték, hogy ki ne száradjon.
Tavasszal a kész területre indultak,
a venyigékkel, ültetéshez szükséges eszközökkel együtt.
Először kimérték az első sor [soa] helyét. Az ültetéshez
szükség volt egy szőlőültetőre [spiies].
Ez egy speciális ipszilon alakú fa,
melynek aljára egy hegyes vas rudat erősítenek. Az ipszilonba bele
lehet lépni, így a test súlyának segítségével lehet lukat
csinálni [lauch mocha]. A lukba beleültették [eksaitzn] a venyigét
[reim], feltöltötték vízzel, majd földdel. Ezután döngölővel
[staumpfa] ledöngölték [eenstaumpfa] a földet a venyige körül.
Haladva készítették a lukakat, vigyázva, hogy egyenes [krood]
sorokat alkossanak. A venyigék mellé karó került, a megeredt
[autreem] hajtásokat [triim] ezekhez kötik rafia, sás vagy spárga
[spaal] segítségével. A sorok között annyi helyet hagytak, hogy
az alkalmankénti trágyázásoknál, a ló és az eke elférjen.
Ezután következett egy türelmi idő, várták, hogy megeredjenek a
vesszők.
Közben már kellett kapálni [haan] is
olykor. Első évben hagyták zavartalanul nőni a hajtásokat.
Ősszel [héebst] a töveket [stauck] be kellett takarni [zuadaicke]
nehogy elfagyjanak. Következő tavasszal [frühjoa] kitakarták
[aafdaicke], majd két szemre [zwa aagn] visszametszették
[zrückscneen] a hajtásokat.
Ezután kb. 4-5 ször kellett kapálni. homokos területen egy lapos kapát, horolót [krickel] használtak,
normál földnél a hegyes kapa [haa] került használatba és kisebb
munkákhoz a háromszögletű villáskapát [heel] használták.
Kapálás után a füvet gereblyével [raiche] összehúzták
[aasreichen]. A megeredő vesszőket felkötözték [pindn], a
növekedés folyamán többször is. Év közben többször is
permeteztek háti réz permetező [spritzn] segítségével.
A permetlé
rézgálic [kolitzn] és mész [kolich] hígított vizes oldata volt.
Fontos volt a kacsolás [aaspruadn] és a termő vesszők csúcsának
lecsípése [opkhipfüjny] [opschtutzn]. Amennyiben egy tő elfagy
[opkfruaen], tönkremegy [aaspliem], a mellette lévőn hagynak egy
hosszú vesszőt [á staun losma aafwuxn], melyet következő évben
a kiásott [aafkromae], tönkrement tőke helyére áthajtanak,
bujtanak [pugreim], trágyát tesznek rá és beássák, úgy, hogy
kiálljon [raas-steh] hajtásvége. Következő évre ez
begyökeresedik és le lehet vágni [opschneen] az anyatőkéről. A
filoxéra járvány idején a régi szőlőfajták kipusztultak és
rezisztens, direkt termő fajtákat telepítettek a helyükre. A
megmaradt tőkék tövéhez,védekezésül szénkénegezővel
[wuatzlspritzn] bevegyszereztek, így megölve a kártevőket. (a
régi fajtákról sajnos nincs információm- a szerző).
 | |||
| szénkénegező |
 | |
| Oltó és szemzőkés |
Precíz munkát igényelt, mivel
oltásnál és szemzésnél is, pontos bevágásokat kellett
készíteni. Alanynak direkt termő fajtákat választottak, erre
oltották a nemes vesszőt. A szemzést, oltást rafiával kötözték
be és viaszba mártották. A filoxéra a gyökeret támadja és
megfojtja, azonban a direkt termő fajtáknak a gyökér külső
rétege évente leválik, így nem tudja tönkretenni a fertőzés.
Az oltott fajtákat is ugyanúgy ültették, akár a rezisztenseket.
Mindkét esetben ötévente újratrágyáztak. Ekkor a sorok közti
területet felszántották ekével, árkot [kroom] csinálva és az
érett istállótrágyát ebbe forgatták bele alaposan. Ezt
visszatakarták, innen szivárgott a tápanyag a gyökerekhez.
Érdemes még megemlíteni az üresen
maradt részeket a szőlőkertben. Ezeket mindig igyekeztek
kihasználni. Több gyümölcsfát is telepítettek, de különböző
gyümölcs bokrok is megjelentek. Fontos szerepet kapott a krumpli
[krumbiaen] és a bab [fizujny] is.
A szőlőkert, a szőlővel való
gondoskodás igen sok időt elvett az emberek életéből, de ennek
ellenére szeretettel végezték ezt még az egész idős emberek is.
A fárasztó munka eredménye jó évben a gazdag szüret és a
pincében pihenő borral teli hordók.
A cikkben való közreműködésért, a
mindenkori önzetlen segítségért szeretnék óriási köszönetet
mondani Peregi Teri néninek. Hosszas munka volt a témakör
feldolgozása, bármikor szívesen látott és válaszolt a
kérdéseimre. Több eszközt is biztosított és adományozott a
Sváb Sarok kiállításaiba is! Hálásan köszönöm Neki a
végtelen türelmét és a hozzám való jóságát és
segítőkészségét! VegötsKaut, Isten fizesse meg!
Szöveg, képek: Zsámboki Szabolcs, Tájház archívuma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése