A
rendezvényünk február első napján, három órakor kezdődött Pilisvörösváron a Sváb
Sarokban. Ekkor már izzott a sparhelt, megkelt az első adag
fánktészta. Nagy segítségünkre volt két tapasztalt háziasszony, Botzheim Juliska néni és Feldhoffer Terézia, akik bemutatták a
fánkféleségek készítési praktikáit. Őket segítették a
népviseletbe öltözött lányok, akik érdeklődve figyelték,
sajátították el a készítési folyamat mozdulatait. Aki benézett
a kiállító helyiségben tésztát gyúró népviseletes lányokra,
kicsit a régmúltban érezhette magát. Igyekeztem a folyamatokhoz
hagyományos eszközöket, edényeket összeszedni, így még inkább
nosztalgikus volt a készítés.
Amikor három órakor kiléptem a
meleg helyiségből, kissé csalódottan láttam, hogy csak pár
ember gyülekezik az udvarban. Gondoltam, a hideg idő elvette az
emberek kedvét a rendezvénytől. Visszamentem tésztát gyúrni,
pár perc múlva azonban már jelezték, hogy köszöntenem kellene
az embereket, mert csaknem tele van az udvar. Kilépve elállt a
szavam, szinte alig tudtam megközelíteni a mikrofonállványt.
Szerencsére szinte minden korosztály képviseltette magát.
Gyerekek, fiatalok, középkorúak és szépkorúak tekintetével is
találkoztam a köszöntések közben. Amint befejeztem, a
kocsiszínben helyet foglaló Schwabenkraft zenekar rá is kezdett a
szebbnél szebb régi sváb dallamokra, melyek igazán
hagyományőrzővé tették az összejövetelt.
Hála Istennek sem
eső, sem hó nem esett, azonban az erősen hideg idő ellen jó volt
testnek és léleknek is a Kertbarátok által kínált forralt bor.
A zománcos lábosokban már pezsgett a zsír, így meg is kezdtem a
fánkok sütését. Először a forgácsfánk [Králdi kropfae] majd
a szalagos farsangi fánk [Fosching kropfae], legvégül pedig a
krumplis flutri [Krumbiaen flutrae] sült meg. A hagyományos zsírban
sütés ad egy plusz ízt a sülő tésztának. A Viola családtól
kaptuk kölcsön a sparheltet, köszönet érte! A benne pattogó tűz
régies hangulatú, de mégis melengető volt a fázó vendégeknek. Folyamatosan sültek a különböző fánkok, melyeket bátran
lehetett kóstolgatni.
Közben a vállalkozó kedvűek
nevezhettek az otthon sütött fánkokkal, melyek egy nagy asztalra
lettek elhelyezve. Fél ötkor Sax László úr, Botzheim Juliska
néni és személyem, azaz a zsűri nekilátott a benevezett tészták
kóstolásának. Kiválasztottuk a három legjobb farsangi fánkot. A
győztesek Sax Annus néni, Peregi Teri néni és Hau Juliska néni.
Nyereményük kézzel készült kerámia edények és házi lekvárok
voltak. Két különdíjast is hirdettünk. Egyik, az egyetlen
nevező forgácsfánk volt, másik a hagyományosnak nem mondható,
azonban nagyon különleges és finom gyömbéres fánk volt, melyet
forró pörkölttel kellett fogyasztani. Elsőt Hau Juliska néni,
utóbbit Kruppné Beszédes Andrea készítette. Itt kell említést
tennem két háziasszonyról is. Ők nem neveztek, de elhozták
kínálás céljából a fánkjukat. Manhertz Mátyásné, Zsuzsi
néni forgácsfánkot hozott, Fábián Zoltánné, Erzsébet pedig
szalagos fánkot küldött, mindkettőnek nagy sikere volt, köszönet
érte! Eredményhirdetés után, a vendégek is megkóstolhatták a
benevezett tésztákat.
A sötétedéssel a levegő is hűlni
kezdett, ekkor a népviseletes lányok már befejezték a szaggatást
és táncra perdültek. Bármikor néztem fel a sparhelt felett,
mosolygó, jókedvű arcokat láttam, így bízom benne, hogy
mindenki jól érezte magát. Az idősebb generáció még gyakorolja ezeket a mozdulatokat,
használja ezeket az edényeket, esetleg hellyel-közzel még a
sparheltet is. A középkorosztályból akad, aki még olykor
elkészíti őket a modernebb tűzhelyeken. A fiatalok azonban már
sem a tésztákat, sem a praktikákat, a sparheltet meg aztán főleg
nem ismerik. Persze nem is nagyon ismerhetik, mivel már kevés
háztartásban megtalálható. Bízom benne, hogy az a fiatal, aki
vállalkozó szellemű, a recepteket hallva és a készítést látva
kedvet kap és tovább örökíti eme gasztronómiai hagyományunkat
is.
Zárógondolatként megemlíteném, hogy az elődeimtől
megörökölt edények, használati tárgyak kifejezetten jó
szolgálatot tettek. A rádlitól a lábosokig minden hagyományos,
régi tárgy volt, melyeket sajnos már kiszorítanak az új, műanyag
eszközök és edények. Úgy érzem, a hozzánk ellátogató
vendégek a sparhelt, az edények és eszközök, a népviseletek
láttán, a régi fúvószene hallatán visszacsöppenhetett őseink
életébe, farsangi hangulatába. Így a Krapfenfest a „Jugendbegegnungsstätte”
jó hangulatú, hagyományőrző rendezvénye lehetett.
Zsámboki Szabolcs
Fotók: Kreiszl Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése