Solymártól Altöttingig

... avagy egy zarándoklat története.

Az idei évben került megrendezésre a dunai svábok 54. fogadalmi zarándoklata Altöttingbe. Az altöttingi Madonnához történő búcsújárásokat P. Wendelin Gruber kezdeményezte. Elnevezése onnan ered, hogy a meghurcoltatás nehéz időszakában a svábok megfogadták: minden évben elmennek Altöttingbe, hogy sorsuk jobbra fordulásáért a Szűzanyához fohászkodjanak. Az altöttingi zarándoklatok jellegzetessége, hogy évente más-más, a Duna-menti régióban tevékenykedő püspök vezeti. Az idei, a Hit Évében történő zarándoklat jelmondata ez volt: „Die Tür des Glaubens, die in das Leben der Gemeinschaft mit Gott führt, steht uns immer offen…” (Apg 14,27)
Az indulás:
Július 12-én, pénteken reggel fél 6-kor gyülekeztünk Solymáron, a templom előtt. Kertész

Péter atya rövid elmélkedéssel és elbocsátó áldással indított minket útnak a templomból. Zarándokkereszttel, egyházi és világi zászlókkal és „Schaumar” feliratú faragott fa táblával vonultunk ki díszesen a buszhoz. A buszra felszállva egyből szemünk elé került az utolsó ülések fölött lógó gondosan elkészített népviseletek csoportja. Utunkat rövid beszámoló hallgatásával és imádsággal kezdtük. Mivel a solymáriak dalos kedve ismeretes, ezért nyilvánvaló volt, hogy dalokkal is színesítsük utunkat. 

Vallási vezető:
Csornán csatlakozott hozzánk rendjének megfelelő ruhában Dr. Heiter Gottfried premontrei atya. Ő körbevezetett minket a Premontrei Prépostság templomában. Meghallgattuk ennek a csodálatos templomnak a rövid történetét és már itt láthattuk, hogy az atya mennyire szívén viseli a hivatását. Egész úton érezhettük, hogy minden beszédében megragadja életünk lényegét és igyekszik gyümölcsözőbbé tenni ezt a közös zarándoklatot.

 
Utunk következő megállója egy rövid ausztriai pihenés után Passau volt. Ebben a gyönyörű

városban bár még látszódtak a hatalmas kiömlő vízmennyiség jelei, azonban nehéz volt elhinni, hogy mennyi víz is kellett ahhoz, hogy ilyen magason meglátszódjon az épületeken. Felkerestük Gizella királyné sírhelyét, ahol szomorúan tudtuk meg, hogy földi maradványait

ki kellett menekíteni a sírból, mivel a talajvíz már megkezdte károsító hatását a koporsón. Imádságok és az asszonykórus segédletével dalolt énekek után koszorút helyeztünk el a sírhely mellett. Betértünk a passaui Szent István dómba is, ahol német nyelvű templomi énekeket énekeltünk. Gyönyörű tájak mellett elhaladva az esti órákban megérkeztünk  célállomásunkhoz.

Gizella királyné sírhelye

Stephansdom in Passau

A Fekete Madonna városa:
Altöttingi szálláshelyünk a Franziskushaus volt. A csendes utcán végigsétálva megérkeztünk

Franziskushaus

egy nagy udvarba, ahol padok, fedett pihenő rész, fák és sok virág fogadott minket. A hatalmas épület gyors elfoglalása után siettünk vacsorázni. A kedves, mosolygós személyzet szeretettel fogadott minket és már tálalták is a vacsorát. Étkezés előtti ének után neki is láttunk a bőséges vacsorának. Rövid beszélgetés és „Leise sinkt der abend nieder” után elfoglaltuk a szobáinkat és a hosszú út után nyugovóra tértünk. Másnap korán ébredtünk és Rádler Máté harmonikakísérete mellett „Szívem első gondolatja”-ra ébresztettük a kedves későn kelőket. Sokan könnyes szemmel nyitottak ajtót,(talán olyan borzalmasan énekeltünk, hogy elsírták magukat ) Máté az egész utunk és 
ott létünk alatt igyekezett dallammal ellátni minket és harmonika kíséretével szebbé tenni a zarándoklatot. Nem volt könnyű dolga, mert mire minden emeleten és házrészen végighaladtunk jó párszor el kellett játszania a dallamot. 
  

Az épületben volt egy nagyon szép, meghitt kápolna, ahol Gottfried atya többször tartott

nekünk elmélkedést és misét. A falakon vallási témájú képek, a közös helyiségekben szobrok voltak elhelyezve. Ezek közül legszebb az étkezőben elhelyezett monumentális faragott Szentháromság szobor, a kereszt tövében fájdalomtól szomorkodó Szűzanyával kiegészítve.

Reggeli után elsétáltunk az ópusztaszeri Feszty-körképhez hasonló, altöttingi „Panorama Kreuzigung Christi” körképet megtekinteni. Monumentális, csodaszép alkotás melyhez gépi, azonban mégis szakszerű tárlatvezetést kaptunk.

Ezután következett a „szabadfoglalkozás”, városnézés egyénileg, közben a sok árusnál már el lehetett csábulni ajándékért az itthon maradottaknak. Persze ámultunk a csodaszép utcák és épületek láttán. Sokan voltak az utcákon, azonban mégis egy meghitt nyugalom áradt a légkörből. Az árusok, a járókelők, úgy a lakosok, mint az idegenek… egyszerűen árasztották magukból a kedvességet és a szeretetet. Azt hiszem ez valahogy a hely varázsa volt. Gyakorlatilag olyan volt, mintha egy másik, nyugalmasabb és emberibb világba csöppentünk volna. Nagyon jó érzés volt, hogy saját dialektust tudtam használni, amit a bajor árusok meg is értettek, persze egészen máshogy beszéltek, de bajor-bajor, és megértették.
14:00-tól a tervek szerint egy „Begegnugstreffen” kezdődött volna, azonban itt voltak kisebb nehézségek, és a rendezvény nem a megálmodott módon zajlott le. Kis időnk és lehetőségünk azért volt az esetleges ismerkedésre a román, szerb, német és osztrák testvéreinkkel.

XVI.Benedek pápa szülőháza

Pár óra múlva elindultunk busszal a nem messze fekvő Marktl am Inn-be, Joseph Alois Ratzinger, a jelenlegi nyugalmazott pápa, XVI. Benedek szülőfalujába, pontosabban emlékházzá alakított szülőházába. A több emeletes házban szakszerű idegenvezetést kaptunk, egy nagyon kedves, kissé dialektusban beszélő hölgy személyében. A házat igényesen berendezték vitrinekkel, tárlókkal, embermagasságú képekkel és persze sok személyes tárggyal, családi fényképpel. A melléképületben egy kisfilmet is megtekinthettünk a nyugalmazott pápa életéről. A szakszerű tárlatvezetés után elsétáltunk a helyi templomba, útközben egy nagy téren láthattuk egy bajorokra jellemző sörfesztivál előkészületeit.

Miután minden fontosabb helyszínt megtekintettünk, elindultunk busszal vissza a szálláshelyre. Kis pihenés után, már vártak is minket a bőséges vacsorával. Minden étkezésnél igyekeztek tradicionális bajor, német ételekkel kiszolgálni minket.

Vacsora után készülődtünk, mindenki felvette a korosztályának megfelelő csodaszép viseletet, ezáltal láthatott a többi résztvevő: lány, menyasszony, asszony, idős asszony és férfi viseletet egyaránt. A Szent Anna Bazilika sajnos renoválás alatt volt, így a mellette felállított óriási sátorba vonultunk be. A Szentmisét Msgr. Andreas Straub tartotta. Persze nem csak mi voltunk népviseletben, több népviseletes ember mellett érdemes megemlíteni a Bánátból idezarándokolt Sanktanna település csoportját. 

A lányok, mint „Mária lányok” csodaszép fehér népviseletben kék szalagokkal, hasonlóan az itteni Mária lány viselethez, a fiúk pedig egy érdekes tükrökkel, díszekkel, virágokkal feldíszített kalapban zászlókat tartva vonultak be a sátorba. Szentmise után következett az úgynevezett „Lichterprozession”, vagyis gyertyás körmenet. A térre néző házak ablakaiban végig, kis gyertya formájú fényfüzérek voltak, ettől varázsos hangulatot árasztott a hely. 

 

 Az emberek kezében gyertyákkal, zászlókkal, keresztekkel és táblákkal megkezdődött a körmenet. Csodaszép volt, ahogy mindenki énekelt és fegyelmezetten, úgymond átszellemülve ment végig a kijelölt úton. A körmenet elején még egészen világos volt, de a végére bizony már tényleg szükség volt a gyertyákra! A körmenetet Pfr. Peter Zillich vezette, aki a processzió végén, a „Gnadenkapelle” előtt beszédet intézett a kedves hívekhez. A beszéd végén meglepő fordulat érkezett, az atya a felolvasó állványnál lehajolt, elővett egy harmonikát és miközben azon játszott, elkezdett énekelni. Persze amint az énekeket felismerték, az egész tömeg elkezdte vele dalolni. Később számunkra is ismert énekeket is játszott, amit az egész csoport egyszerre énekelt. Ez nagyon megható jelenete, zárása volt ennek a csodálatos napnak. Rendezetten haza vonultunk, „Leise sinkt der abend nieder” éneklése után volt, aki aludni ment, mások még összeültek egy kis beszélgetésre és dalolásra az étkezőben.

Másnap korán reggel az előzőhöz hasonlóan harmonikaszóra ébresztettük a társaságot… sokan már várták, hogy menjünk és reggeli ébresztő itallal fogadtak az ajtókban. Nem lehetett olyan rossz az ébresztő, mert mindenki örömmel, „már alig vártuk, hogy gyertek”-kel jött ki a szobákból. Ébredés után már mehettünk is reggelizni, miután gyorsan öltöztünk is, összeszedtük a zászlókat, táblát, feszületet és szépen rendezett sorban vonultunk a sátor felé. Út közben az autók lelassítottak és megcsodálták a hölgyek csodaszép

viseleteit.  

solymári viselet

A sátorban ünnepi köszöntőt mondott Dipl. Ing. Johannes Weissbarth a St. Gerhards-Werk elnöke és Prof. Dr. Georg Wildmann. A beszédek után kezdődött az ünnepi Nagymise. A Szentmisét Jean-Claude Périsset akkori apostoli nuncius és érsek mutatta be, Ferenc pápa 2013. szeptember 21-én idős korára való tekintettel nyugállományba helyezte, felmentette kötelességei alól. A hívők csak úgy zengték az énekeket, sajnos mi nem ismertük őket, mert Gotteslob-ból volt mind. Szentmise után a szállásra vonultunk ebédelni. Ebéd után még lehetőségünk volt a vásárolgatásra, nézelődésre. 

A Gnadenkapelle egy apró kápolnának tűnik kívülről, azonban belül egészen tágas. Az épület falain kívülről végig képek, festmények, rajzok-mind fogadalmi céllal- lógnak. A fal mellett keresztek vannak elhelyezve különböző feliratokkal, ezeket a zarándokok a vállaikra veszik, és úgy sétálnak körbe a kápolna körül. Betérve hasonló látvány fogad, mint kint. A falak tele vannak képekkel, a szentélyben van elhelyezve a Kegyszobor, melyet a megszámlálhatatlan leégett gyertya füstje megfeketített. Körülötte telis-tele a fal ezüst offerekkel, fogadalmi votív tárgyakkal. Néhány nagyon régi viasz tárgyat is láttam. Minden féle testrész apró ezüst mása csüngött a vitrinekben. Ezek legtöbbször köszönetképpen, egy felgyógyulás vagy javulás alkalmával felajánlásként kerülnek ide. Kamerásunk bement mit sem sejtve, ki is zavarták, mert nem volt engedélyezett a felvételkészítés. Szerencsére egy képkockát el tudott kapni, így a felvételen megcsodálhatjuk a Kegyszobrot. 

Gnadenkapelle

Kegyszobor

XVI.Benedek 2006-os látogatásakor

A téren szerencsénkre most zajlott a Klostermarkt. Ebben az évben volt a jubileumi, tízedik alkalommal megrendezett „kolostorok vására”, ahol még a pannonhalmiak is képviseltették magukat. Kolostorok termékeit lehetett beszerezni a „test és lélek” számára. A jubileumi év alkalmával felállításra került egy „Zauberturm”, varázstorony, egy tiroli gyártmányú harangjátékot lehetett kipróbálni, mely 20 kis harangból állt és különböző ismert dallamokat játszott le. Tízedik alkalommal is nagy sikert aratott a vásár, látszott, hogy sok az érdeklődő a standoknál. A boltsorokon egyik kegytárgy üzlet követte a másikat. Volt néhány ahol egyedi, minőségi (nagyon drága) dolgokat árultak, azonban a legtöbb helyen a megfizethetőbb, azonban kínai tömeggyártott portékákat lehetett kapni. Ha az ember figyelmes volt, akkor ki lehetett fogni nagyon szép hagyományos dolgokat, amikkel őseink is hazatértek egy-egy ilyen zarándokútról.

vásári portékák

A téren áll egy kapucinus kolostor „Konrád testvér” kolostora. Konrad von Parzham a kolostor névadója, szobra megtalálható az épület oldalában, kezében egy kancsó, melyből a hiedelem szerint szembetegségek javulására alkalmas gyógyvíz folyik. Egy másik falán Szent Ferenc és Szent Antal szobra látható köztük pedig az „Arma Christi”. Gyakorlatilag minden épület oldalán lehet látni valami érdekeset, valami ritkaságot.

Arma Christi

Utolsó programként a már említett sátorban következett a „Mariensingen”, amely megtiszteltetés ebben az évben a Solymári Hagyományőrző Asszonykórust illette. Bemutatták a nagyközönségnek a csodálatos solymári máriás-énekeket, miseénekeket. Ezt követte egy „Marienandacht” Egmont Franz Topits vezetésével. Ezzel az ünnepi rendezvénysorozat lezárult, véget ért a dunai svábok 54. fogadalmi zarándoklata.

Mariensingen

Zárógondolatként
Ott tartózkodásunk ideje alatt az egész csapatot egy hihetetlen nyugodtság és összetartás jellemezte. Átjárt minket Altötting nyugalma és vendégszeretete. E pár nap mindenkinek óriási testi és lelki feltöltődést adott, olyan élményeket, amikre biztosan egész életünkben emlékezni fogunk! Minden pillanatban érezni lehetett az Égiek jelenlétét, minden tettünket és gondolatunkat ez hatotta át. Nagyon jó érzés volt, hogy Testvéreink fogadalmához a mi felajánlásunkat is hozzá tudtuk tenni. Jó volt látni a fiatalok, idősebbek arcán azt az örömöt és békét, amit szerintem szavakkal el sem lehet mondani. Az ősi vallásunkat ápolni kell, mert a hitünk nélkül nem érnénk semmit, nem lennénk semmik!
Ezáltal mindenkinek ajánlom, aki teheti: legalább életében egyszer zarándokoljon el ide, hiszen emeritus pápánk is azt mondta erről a kegyhelyről: Altötting Bajorország szíve!

(Zsámboki Szabolcs)