Megnyugvás

Első blogbejegyzéseim egyikében már ajánlottam Milbich Tamás Megnyugvás (itt megtekinthető) című kisfilmjét, de most találtam egy cikket is róla a Vörösvári Újság egyik régebbi számában. Fogarasy Attila szívhez szólóan fogalmazza meg azt, amit én is éreztem a videó megtekintése alatt...

"A barna bőrkötésű albumot kecses leánykéz lapozza fel. A fényképek közül a kamera egy régi-régi fotográfiát választ ki, amelyen a solymári templom látható. Amint a kamera ráközelít a templomra, váratlanul háromdimenzióssá válik a kép: felhők úsznak be az égre, miközben elhaladunk a téren álldogáló emberek és a kereszt mellett. A templomajtó sötétjéből egy nénike alakja bukkan elő, ősei népviseletében, kezében imakönyvvel, s rózsafüzérrel. Arca mélyen barázdált, szemében több emberöltő küzdelmei, megpróbáltatásai tükröződnek. A néni tekintetét a templom előtti Krisztus-szoborra veti. Nemcsak egy ember, de egy egész nép próbatételeinek lenyomata ez a tekintet: vádló, dacos. De aztán beletörődve, megbékélve lehajtja fejét: „Legyen meg te akaratod, Uram, ha oly nehéz is megértenünk, kifürkésznünk szándékaidat...! Te biztosan tudod, mire rendeltettünk általad itt, ezen a földön...”

Harangszó hallik, elmosódik a kép, a rózsafüzér kihullik a ráncos kézből, és az idők végtelen kútjába hullik. Száz és száz fénykép kering a kútban: arcokról, emberekről, ünnepekről; egy egész falu kavarog ott egyre sebesebben. A rózsafüzér mind mélyebbre hullik az időben „zajtalanul és félelmesen”. Egyszerre csak feltűnik egy nyitott marhavagonokból álló vonatszerelvény, majd egy lyukas magyar zászló, de a rózsafüzér átrepül mindezeken is, dacolva a történelemmel; át háborún, kitelepítésen, vesztes forradalmon, megtorláson, őrizve-óvva-mentve egy falu, egy közösség, egy nép egész vagyonát: értékeit, hitét, alázatát.

Végül a rózsafüzér átrepülve a nemzedékek során, földet ér; nagyot koppan a kövezeten, s már a mai Solymáron vagyunk, a felújított templom előtt. A torony fölött felhők játszanak a kék égen, és a képen feltűnik egy gyönyörű leányarc. Csodálkozva néz a rózsafüzérre, mely az idők végtelenjéből érkezett, majd lehajol érte, tenyerébe zárja és elindul a nyitott templomajtó felé. Amint eltűnik a templomajtóban, a kamera képe egy albumbeli fényképpé zsugorodik össze. A leánykéz végül becsukja az albumot, s a solymári aszszonykórus énekére beúszik a stáblista...

A néhány perces film Milbich Tamás alkotása a www.szepsolymar.hu „értékmegőrző és értékteremtő” honlapon.

A film szavak nélkül, mindösszesen a képek, mozdulatok, tekintetek és a végig gyönyörű kísérőzene segítségével fejezi ki, mit jelent „otthon lenni valahol a világban”, mit jelent egy néphez tartozni, mit jelent – minden megpróbáltatásokon és megaláztatásokon át – ragaszkodni a hagyományokhoz, a szülőktől örökölt értékekhez, hithez, emberséghez.
 
Milbich Tamás „Megnyugvás – Die Beruhigung” című alkotását ajánlom jó szívvel minden közösségét és annak értékeit becsülő, ahhoz hű embertársamnak."
 

(Fogarasy Attila / Vörösvári Újság, 2010 szeptemberi szám)

http://www.youtube.com/watch?v=tmKKtPbznh4

 

Farsangi körkép

Készítettem egy összeállítást az idei jól sikerült farsangi, téli rendezvényekről, hogy kicsit visszaidézzük a tél vidám perceit.

Jó nézegetést kívánok! :) 

A képekre kattintva azok nagyobb felbontásban is megtekinthetők!

Asszonybál Vörösvár (fotó: Vörösvári Újság)

Asszonybáli hangulatfelelős: SchwabenKraft (fotó: Kreiszl Attila)

Felhívás

Kérjük kedves lakótársainkat, Pilisszentiván, Pilisvörösvár és Solymár polgárait, hogy az áprilisban nyíló és a három település közös történelmi örökségeként együtt megszervezendő kiállításhoz nyújtsanak segítséget.
Gróf Karátsonyi Guido földesúr 1882-ben, francia mintára alapította itteni birtokát képező három falujának fiataljai számára az országosan egyedülállóvá lett hagyományt, a rózsaesküvőt. 1882-1914 között az arra érdemes leányokat rózsamenyasszonynak jelölték, majd fényes esküvőt tartottak számukra. Az esküvőhöz járó hozomány a szerény anyagi helyzetű, becsületes fiatalok számára óriási megtiszteltetésnek számított.
A kiállításhoz kérjük, hogy azok a családok, akik őrzik az egykori rózsamenyasszony – a nagymama, dédmama, üknagymama – esküvői képét, esetleg emléktárgyait, későbbi képeit, adják be szkennelésre a solymári gyűjteménybe, vagy a szentiváni és vörösvári rendezőknek (Mirk Mária, Feketéné Ziegler Ágota, Fogarasy Attila). A kiállításba kölcsönzésre kerülő tárgyakat elismervény ellenében vesszük át, s majd adjuk vissza záráskor tulajdonosaiknak.
A kiállítást vándoroltatni szeretnénk, így közös örökségünk mindhárom településen megtekinthető lesz.
Segítségüket előre is köszönjük!

Jablonkay Mária gyűjteményvezető
Solymár, 26/360-275
Fogarasy Attila helytörténész
Pilisvörösvár, 26/332-617
Mirk Mária elnök (Német Nemzetiségi Önkormányzat)
Pilisszentiván, 26/367-711
Feketéné Ziegler Ágota helytörténész
Pilisszentiván, 26/367-604

Lustspiel Vörösváron

Nemrég készítettem interjút Hartmann-Hellebrandt Hildával, a Kompanei amatőr színjátszó csoport megálmodójával. Régóta vártam már, hogy végre élőben is láthassam az előadásukat.

Szombaton végre ellátogatott Vörösvárra a közel 40 tagot számláló társulat, két darabbal, a "Kuku"-val és a "Schmeikt's"-szal felhőtlen szórakozást ígérve a közönségnek. Számomra is nagy élmény volt ez a másfél óra, hiszen a lelkes színészi játék mellett a sváb nyelv is frenetikus hatással volt rám és szemmel láthatóan a nézőtér többi tagjára is. Az idősebbek saját ifjúságukat élték újra, nekem pedig nagyszüleim és gyermekkorom emlékei jutottak eszembe az elhangzott ízes sváb beszéd és dalok hallatán.

A kisebbségek számára az egyik legfontosabb dolog a hagyományok megőrzése mellett a nyelvük megtartása. A Kompanei és az általuk előadott darabok ötvözik ezt a két fontos alappillért. Élővé és élvezhetővé teszik minden korosztály számára a környékbeli sváb "életérzést", dialektust, dalokat, szokásokat. Egyértelmű támpontot adhatnak azoknak is, akik az identitásukat keresik, de nem tudják mihez kötni azt.

Öröm volt hallani azokat a kifejezéseket, szófordulatokat, melyeket régen nap mint nap hallottunk otthon, az utcán, a boltban, mise után. Bár solymári dialektusban íródtak a párbeszédek, nem okozott gondot a megértése, és úgy láttam, a közönség többi tagjának sem. A társulat minden tagján látszott, hogy nem csak a nézőket szeretnék szórakoztatni, hanem ők is élvezik az előadást. A zenészek és az Asszonykórus által előadott dalok még különlegesebbé tették az élményt, nagyon jól illettek a szöveghez és a jelenetekhez, nem beszélve a gyönyörű sváb ruhákról.

Ezúton is szeretnék gratulálni Hartmann-Hellebrandt Hildának ehhez a remek,hiánypótló kezdeményezéshez és a társulat minden tagjának a példaértékű munkához, mellyel előremozdították a számomra is fontos nemzetiségi hagyományőrzés ügyét. 

Már az előadás után számos gondolat megfogalmazódott bennem. Egyszerre éreztem magam feldobva a ritka kulturális élménytől és voltam kicsit szomorú attól, hogy jóval kevesebb velem egykorú vagy fiatalabb arcot láttam a nézőtéren, mint amennyit ez az esemény megkövetelt volna. Elgondolkodtató, hogy egy ilyen nagy sváb közösségben, mint a vörösvári, melyben a hagyománytisztelet és a tradíció fontos szerepet töltenek be, miért volt ennyire gyér az érdeklődés az ifjabb generáció részéről, hiányoltam többek között a gimnázium diákjait is.. 

Mi lehetett a távolmaradás oka? Talán nem tudtak róla? Nem tudták elképzelni, mi is ez a Lustspiel valójában? Vagy attól tartottak, nem ismerik eléggé a nyelvet, és nem értik majd az előadást? Lehet, hogy sokan a böjt miatt nem jöttek el? Erre a választ sajnos nem tudom. Azt viszont igen, hogy a Kompanei által mutatott civil összefogás, melynek ezt az előadást is köszönhetjük, olyan érték, melyet támogatni és ösztönözni kell. Bízom benne, hogy hamarosan újra részesei lehetünk akár ennek a produkciónak, vagy egy új darabnak- és akkor már több fiatalt láthatunk a közönség soraiban.

Farsang Tóni

Mi ezzel a rendhagyó videóval búcsúztatjuk a farsangot. Mindenkinek  jó szórakozást hozzá!!! :))

                              http://www.youtube.com/watch?v=2rja2dWxPA8

   

Készítette: a Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Tánccsoport, Strack Emese és Scheller Péter


                           

Abgedreht!

Kedves Filmesek és Érdeklődők!

A Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ 7. alkalommal rendezi meg középiskolás diákoknak az Abgedreht! - Magyarországi Német Ifjúsági Filmünnepet, illetve 5. alkalommal az U35sec  (35 év alatt és 35 másodperc alatt) filmes versenyt 19-35 éves fiataloknak, hogy rövidfilmeket, szpotokat készítsenek a magyarországi német kisebbségről.

Az alkotásokat az Abgedreht!-mozinapon mutatjuk be Budapesten 2013. április 26-án.

Kérjük, hogy levelünket továbbítsd az ismerőseidnek, akiket szerinted érdekelhetne a verseny (középiskolásoknak, egyetemistáknak, főiskolásoknak, filmeseknek, tv-stúdióknak).

A versennyel kapcsolatos információk megtalálhatóak az interneten: www.abgedreht.hu

Köszönettel
Zentrum.hu csapata
http://facebook.com/zentrumhu

Zimtkropfe

Eredeti csolnoki sváb recept! :)

Hozzávalók:

25 dkg margarin (vagy vaj)
4 csésze liszt (kb. 40-50 dkg)
4 tojás sárgája
2 dkg élesztőt
pici só
kis tej

A margarint (vagy vajat) egy csésze liszttel (kb. 10 dkg) összemorzsoljuk, vagy robotgéppel összekeverjük. A maradék 3 csésze lisztet (kb. 30-40 dkg) a 4 tojás sárgájával, az élesztővel, a sóval és kis tejjel összegyúrjuk, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk. Kinyújtjuk a tésztát, majd az előzőleg összekevert vajas tésztát rákenjük. 4x hajtogatjuk és újra nyújtjuk. 15 percet pihentetjük, hogy a "célszerszámra" rá tudjuk tekerni. 
Tojásfehérjével összeragasztjuk és bő olajban kisütjük. Fahéj, porcukor és vaníliás cukor keverékében megforgatjuk vagy beszórjuk.

Célszerszám :)) 
(ha valakinek kéne egy ilyen, írjon nekem!):

Köszönöm Óvári Sándornak, hogy felhívta a figyelmemet erre a hagyományos sváb süteményre, illetve Boda Csabáné Marikának köszönet a receptért!

Német Nemzetiségi Önkormányzat, Pilisvörösvár

Ezzel a bejegyzéssel indítom el új sorozatomat, melyben bemutatom a három település német nemzetiségi önkormányzati képviselőit. A sort a vörösváriakkal kezdem.

Sax László, elnök 

1948.11. 25-én született Pilisvörösváron, tősgyökeres sváb családban. Az általános iskolát szülőfalujában, Pilisvörösváron végezte el, majd kőfaragó-kőszobrász mesterséget tanult. 1973-tól egyéni vállalkozó. 

A környéken is több, a német nemzetiség fennmaradását szolgáló munkája volt: Budaörsön az ótemető német sírköveinek restaurálása, Pusztavámon a kitelepítési emlékmű, Solymáron a betelepülési emlékmű, ill. a helytörténeti múzeum főablakkereteinek restaurálása, Pilisszentivánon Bildstockok restaurálása (a Bem utca sarkán), Budajenőn útszéli kereszt restaurálása.

A rendszerváltozás éveitől szakmai munkája mellett a helyi közéletben is aktív szerepet vállalt. 1994-1998: német kisebbségi önkormányzati képviselő, 1998-2002: önkormányzati képviselő, 1995-től: az Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tagja, 2011-től: az Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Mandátumvizsgáló, Vagyonnyilatkozati és Összeférhetetlenségi Bizottságának elnöke. 

Alapító tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórusnak (1989) és a Gradus Egyesületnek (1990), amely úttörő szerepet vállalt Pilisvörösváron a német nemzetiségi óvodai nevelésnek a rendszerváltozás utáni elindításában. Kezdeményezésére emlékezünk meg Pilisvörösváron évről évre a Hősök napjáról.

Az egyházközség munkájában is aktívan tevékenykedik. Jó kapcsolata van a helyi és környékbeli intézményekkel, egyesületekkel, német nemzetiségi önkormányzatokkal. Aktívan részt vett és részt vesz a partnerkapcsolatok ápolásában.


Sax Ibolya, alelnök
 

36 éves, két gyermek édesanyja.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumban végezte (1994), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem német szakán német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett (2000). Egyetemi tanulmányai alatt elvégezte a "Magyarországi németek nyelve és kultúrája" c. programot, majd szakfordító, tolmács és idegenvezető végzettséget szerzett.
2001 óta a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata munkatársa, ahol először kulturális referensként, majd 2010-től oktatási referensként dolgozik.

2002 októbere óta tagja (alelnöke) a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzatnak.
1999 - 2007-ig a "Vörösvári Újság" nemzetiségi rovatszerkesztője volt.
Nagyon fontosnak tartja a nemzetiségi hagyományok, a nemzetiségi kultúra és a nemzetiségi (német) nyelv ápolását, a nemzetiségi oktatás támogatását, valamint a nemzetiségi identitástudat erősítését.


Szabóné Bogár Erika

38 éves, 2 gyermek édesanyja, születése óta Pilisvörösváron él.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Német Nemzetiségi Gimnáziumban végezte, majd 1999-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem német szakán német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt elvégezte a "Magyarországi németek nyelve és kultúrája" c. programot is, majd fordító - tolmács és idegenvezető végzettséget szerzett.

1999 szeptembere óta a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára, ahol német nyelv és irodalmat, valamint nemzetiségi ismereteket tanít (jelenleg még otthon van a kisebbik gyermekkel).

1998 és 2002 között, majd 2006 óta tagja a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak. Fontosnak tartja a magyarországi németek kultúrájának, identitástudatának megőrzését, a nemzetiségi oktatás fejlesztését.


Feldhoffer János

1957.03.23-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte, majd Budapesten a Váci úti Katona József Szakmunkás és Szakközépiskolában szerszámkészítő szakmát szerzett.

A zene már kiskorától érdekelte. 14 éves korában, 1971-ben a Mauterer zenekar tagja lett. 1978-tól 1980-ig a Zalaegerszegi Helyőrségi Katonazenekarba került sorkatonaként, ahol 1. szárnykürtösként szolgált. A katonazenekarban eltöltött idő meghatározó volt a zenei pályáján. Leszerelése után, 1982-ben átvette a Mauterer zenekar vezetését. 1984-ben megalapította a Pilischer Sramli zenekart, melyben a mai napig aktívan játszik. Kezdeményezésének köszönhetően 1989-ben újjáalakult a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar, mely 2002-ben közhasznú egyesületté alakult. Az elnöki teendőket azóta is ellátja.

Pilisvörösvár közösségét 40 év óta szolgálja zenéjével, kiemelkedő szerepet tölt be az egyházközség és a város zenei életében.

Célja a német nemzetiségi fúvószenei hagyományok megőrzése, a fúvószenei kultúra ápolása, a fiatalabb generációval való megismertetése és továbbadása. Fontosnak tartja a testvérvárosi kapcsolatok gondozását, ápolását, megőrzését. Második ciklusban képviselő a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzatban. Lelkes szervezője testvérvárosunk fúvószenekari találkozóinak.

Elérhetőségük: nno@pilisvorosvar.hu 

A www.pilisvorosvar.hu oldalon a jegyzőkönyvek, dokumentumok és programok is megtekinthetők.

(forrás: www.pilisvorosvar.hu)

Farsangi szokások

Milyen farsangi szokások voltak régen Pilisszentivánon? 

"A régi időkben a vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő időszak volt a vidámság, a bálok és házasságkötések ideje. A legérdekesebb népszokások farsang utolsó napjaihoz fűződnek. Farsang utolsó vasárnapján minden háznál sütöttek fánkot, a "Fosingkropfe"-t, és természetesen az összes vendéglőben bál volt. Sok helyen még hétfőn is. Kedden délelőtt egy érdekes "játék" volt szokásban: "Es Kokaskheipfe". A fiúk vettek egy kakast, a plébánia előtt beásták a földbe, és csak a fejét hagyták kint. Tíz lépésről, bekötött szemmel kellett a fejét levágni kaszával. A játék után a kocsmában megfőzették a lenyakazott szárnyast. Délután az öreglegények hórostálása következett. A fiúk kezébe adták a hóval teli rostát, és akinek a rostájában nem marad hó, a néphit szerint egy éven belül megnősül. "Wann fede Reide te Schnee olli foid, kriegst efs Joa a Weiwel poid." 

A farsangi szokások tetőpontja, és egyben befejezése a farsangtemetés, a "Fosingpikrom" volt. Egy vállalkozó kedvű legényt mosóteknőbe fektettek, lepedővel letakarva gyászmenetben vitték a kocsmába. A kísérők gyertya helyett kolbászt szorongattak, a szenteltvizet bor helyettesítette, és egy legény elbúcsúztatta a halott farsangot. A következő idézet a népitánccsoport farsangtemetési táncánál előadott, némileg átdolgozott verzió:

"Liewi Saufpriede!

A traorigi Kschicht is heit kscheng, te Tobias Foschin is kstoam! Te Fosching woa heie stoak laong, weöl a frua aongfaonkt hot. Te Totspiaon  hot ksokt, teis füli Freisn unt Saofe fen in de Frua pis in di Nocht, unt es Tauntsn hot in Tout procht. Te Mong hot mitkmocht, unt Leiwawuascht, Prodwuascht unt Speik, unt te füli Wein, Pie unt Schnops hot teis olles kmocht. Teis hot a kuadi Lust zen Tauntsn unt Springe, zen Polka unt Csárdás procht, tas ti Natua nimea hot mitkmocht. Jeits pit i um Hüf, ea sue iam mit Schnops aospritzn, tas ea fe de ewige Rua mit Alkohol aofeste sui. In teare traorigi Stund pit i ti Khupönj, sei sujn jeits spünj: Trink me naoa Flaschl wei, teis suj jo neit teis leitsti sein! Fiat eink Kout, pis tsan neikstn Joa!"

"Kedves Ivócimborák!

Szomorú dolog történt ma, meghalt Farsang Tóbiás. A farsang idén nagyon hosszú volt, mert korán kezdődött. A halottkém azt mondta, hogy a sok zabálás és vedelés reggeltől estig, meg a sok táncolás hozta meg halálát. A gyomor nem bírta ki a sok májashurkát, kolbászt és szalonnát, a sok bor, sör és pálinka tette mindezt. Olyan jó kedvet csinált a táncolásra és ugrálásra, polkára és csárdásra, hogy a test már nem bírta. Most segítséget kérek tőletek, szenteljük meg pálinkával, hogy az örök nyugalomból alkohollal támadhasson föl. Ebben a szomorú órában kérem a zenekart, játssza el nekünk azt, hogy igyunk még egy üveg bort, de az ne legyen az utolsó! Isten véletek, a jövő esztendőig!"

A mulatság éjfélig tartott, utána hamvazószerdától húsvétig hat hét szigorú böjt következett. Annak idején ez időszak alatt a kocsmákban nem játszottak zenét."

Farsangtemetés a 60-as években

(Forrás: Pilisszentiván társadalmi értékei c. könyv, Feketéné Ziegler Ágota, fotó: www.szentivanihke.hu)

Régi vörösvári szokások, hagyományok farsang idején:

 "A farsang az az idő, amikor a fiatalság a hosszú böjti időszak előtt még egyszer-kétszer alaposan kitombolja magát. Mivel a katolikus egyház régen tiltotta a házasodási az adventi és a húsvét előtti böjti időszakban, a farsang lett Vörösváron az esküvők kedvelt, sőt legfontosabb ideje. Ezt nem nehéz megérteni, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a túlnyomórészt paraszti lakosságnak éppen a téli hónapokban volt a legtöbb szabadideje. A farsangi időszak vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. Újabban azonban farsangnak csak a három utolsó napját ünneplik: farsang vasárnapját, hétfőjét és keddjét. A vidámságok és a szórakozás csúcspontja farsang keddje (húshagyó kedd) volt, mert akkor az ünneplés éjfélig tartott. Hamvazószerda már az első böjti nap volt, ekkorra beszüntették a táncot és a zenét, és a farsangot gyakran jelképesen el is temették.

A farsangtemetést a következőképpen tartották: Egy legény befeküdt egy teknőbe, a többiek pedig fehér lepedővel (szemfedő) betakarták. Egy másik legény lányruhába öltözött. A legények körbe hordozták a „koporsót" a szobában, a „lány" sírva ment utána és egy borospohárból „szenteltvizet" hintett rá.

Más német falvakban egy férfinak felöltöztetett szalmabábut tettek a kocsmában az asztalra. Egy legény, aki szerette a bort, beszédet mondott az élet múlandóságáról. Ezután a legények a falu végére vitték a szalmabábut és ott eltemették.

A farsang emberemlékezet óta mindenütt kicsik és nagyok, öregek és fiatalok számára egyaránt a táncos örömök időszaka volt. Sok boldog órát töltöttek el az emberek étel és ital mellett, barátok és ismerősök vidám társaságában. Ebben az időszakban mindenféle népszokásokat, ünnepi felvonulásokat, különböző farsangi csínytevéseket és bolondságokat műveltek, gyakran túlzott mértékben is.

A farsang igen fontos volt a leányok életében. A lányok nem akartak pártában maradni, ezért fontos volt számukra, hogy farsangkor meghívja őket egy legény a bálba.
A csúnyácskákat már előre figyelmeztették, hogy vigyenek fel a padlásra havat, hogy nyáron tudjanak majd havat rostálni. (Tudniillik, hogy nyáron legyen hasznos elfoglaltságuk, ha már nem tudtak maguknak legényt fogni.)

Itt-ott az is szokás volt, hogy a legények egy kakast ástak be a földbe úgy, hogy csak a feje látszott ki. Egy legény aztán megpróbálta a kakas fejét egy nyeletlen sarlóval levágni. Ha sikerült, akkor elvitték a kakast a vendéglőbe és megsüttették.

A háziasszonyok természetesen otthon maradtak és sütötték a farsangi fánkot. E három napon a fő étel általában káposzta volt hurkával, füstölt hús vagy sonka. A gyerekek többsége nem szerette a káposztát, ezért az anyuka így kedveskedett nekik: „Gyerekek, egyetek káposztát, attól szépek lesztek!" Húshagyó kedden és hamvazószerdán ebből a káposztából a tyúkoknak is adtak, hogy azok egész évben együtt maradjanak és ne menjenek a szomszédba tojni. A férfiak ezekben a napokban általában a kocsmában voltak vagy barátoknál, rokonoknál, ismerősöknél kártyáztak. Közben természetesen bőven fogyasztottak bort is.

Farsangkor a háziasszony elhanyagolta a varrást, mert attól félt, hogy ha varr, akkor a tyúkok nem fognak tojni."

(Forrás: Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza)

Solymári Magazin februári szám

A Solymári Magazin februári száma már kapható, benne az alábbi nemzetiségi témákkal:

Nagy megtiszteltetés érte nemrégiben Solymár német nemzetiségi lakóit, és az egész települést, hiszen alig néhány héttel azután, hogy az Országgyűlés – szinte egyhangú döntéssel elfogadott határozattal – emléknapot alapított a magyarországi németek kitelepítésének emlékére, a legelső ezzel kapcsolatos országos megemlékezés helyszínéül épp a solymári kitelepítési emlékmű környezetét választották, a száznál több érintett település és öt potenciálisan alkalmasnak ítélt helyszín közül. A január 19-i emléknapról blogunk is beszámolt, a Solymári Magazin februári száma azonban most két oldalas, színes képriportot jelentetett meg az eseményről, csaknem teljes terjedelmében idézve Balog Zoltán nemzetierőforrás-miniszter és Ritter Imre, a Pest megyei német önkormányzat elnöke Solymáron elmondott beszédeit is.

Ehhez az emléknaphoz kötődve szerveztek saját programot a solymári német nemzetiségi szervezetek is, egy nappal az országos rendezvény előtt: ennek keretében egy történelmi témájú előadással és egy 14 éve forgatott dokumentumfilm levetítésével igyekeztek felidézni az 1946-os kitelepítés hangulatát, és válaszokat keresni a történtek okaira. A rendezvény előadója Stelczer Péter solymári amatőr történész volt, aki egyebek közt elmondta: immár biztosra vehető, hogy a hamis történelemoktatás által sugalltakkal ellentétben nem a potsdami konferencia miatt került sor a hazai németség nagy részének kitelepítésére: a konferencia valójában csak rábólintott az akkori magyar politikai elit határozott kívánságára. A Solymári Magazin olvasói a februári lapszámból megismerhetik az előadás főbb részleteit is.

Hutweide, Krautgarten, Aussatz, Mittelteilung: ezekkel a régi solymári dűlőnevekkel még ma is gyakran találkozhatnak a solymáriak a községi térképeken, vagy éppen a falugyűlések vitái során. A XIX. század solymári térképei azonban arról tanúskodnak, hogy akkoriban 3-4 tucatnyinál is több hasonló név volt használatban a község területén, némelyiknek ma már a jelentését is nehéz kibogozni, más részük pedig egyszerűen csak „eltűnt”, kikopott a közhasználatból. A Solymári Magazin most arra tesz kísérletet, hogy a XIX. század második felében készült összeírások segítségével megpróbálja összegyűjteni az egykori, nagyobb dűlők elnevezéseit, és magyarázatot találjon e nevek létrejöttére.

A fentieken túl még számos olyan témát tartogat az újság ezen lapszáma is, amely nemcsak a solymári, de a környék más településeiről érkező, nemzetiségi kötődésű lakosok számára is érdekes és hírértékű lehet. A hazai német önkormányzatok országos gálaműsorán például a solymári iskola nemzetiségi tánccsoportja működhetett közre – erről képriport szerepel a lapban –, a község nemzetiségi oktatással is foglalkozó óvodáinak egyike pedig kitüntető címet nyert el nemrég, s már nem először. Az ugyancsak Solymáron élő „Gasztroangyal”, Borbás Marcsi többek közt arról is beszélt, milyen tervei vannak a hazai nemzetiségek gasztrokultúrájának bemutatására, és a környék lapjai közül elsőként a Solymári Magazin februári számában olvasható interjú a pilisvörösvári tankerület igazgatójával is.

A Solymári Magazin megtalálható Solymár fontosabb üzleteiben és a facebook-on is!