Foschingskropfe, králdi

Szentivánon így készítették el a farsangi fánkot, a "foschingskropfe"-t , általában farsang szombatján: 

Hozzávalók:

1 kg liszt
7 tojás sárgája
5 dkg élesztő
10 dkg vaj
kb. 1/2 l tej
1 kk. cukor
1 dl rum
csipet só
porcukor + vaníliás cukor

Az élesztőt 1,5 dl langyos cukros tejben megfuttatjuk.
A szitált liszt közepébe öntjük, a lágy vajat és a többi hozzávalót is beletesszük, majd simára dagasztjuk, amíg a lágy tészta elválik az edény falától. Legalább egy óra hosszat kelesztjük meleg helyen.
Újra dagasztjuk, majd ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk és kiszaggatjuk belőle a fánkokat. Kicsit pihentetjük, majd mindkét oldalát forró olajban kisütjük. Miközben az első oldalát sütjük, a láboson legyen fedő.
Még melegen meghempergetjük vaníliás cukorral ízesített porcukorban.

Králdi 

(4 személy részére)
 

Vörösváron: „králldi kropfe” /kerekezett, kerékkel vágott fánk/, Szentivánon: „sattnkropfe” /forgácsfánk/ vagy „fespréiheszkropfe” /ígéretfénk, mert eljegyzésre készítették/. De a gyermekágyas anyukának is ezt vitte a komaasszonya, és húslevest. Nagymamám mindig egy héttel farsang után sütött "králdit".

Hozzávalók:
4 tojás sárgája
csipet só
kb. 4 evőkanál kanál liszt
4 kanál rum

A hozzávalókból lágy tésztát gyúrunk, a liszt mennyiségével szabályozzuk a keménységet. A tésztát vékonyra nyújtjuk, derelyevágóval kb. 12 centiméteres négyzeteket vágunk. Az ábra szerint 4 lyukat vágunk bele, amelyeken áthúzzuk a sarkokat.
Forró olajban kisütjük. Vaníliás vagy fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

A receptért köszönet Dr. Mirk Máriának!

A Hagyományőrző Egyesület felhívása

Tisztelt Vörösvári Polgártársaink!

 A Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesület szeretne egy újabb könyvet kiadni a város régebbi egyházi és világi életéről, a jelen -és főleg az utókor számára. 

Rengeteg dokumentumot, fotót és videofilmet készítettünk az évek folyamán, de további adatokra lenne szükségünk, hogy minél gazdagabb tartalom születhessen. Ezért tisztelettel kérünk mindenkit, hogy ha van bármilyen élménye vagy fontos emléke szülőktől, nagyszülőktől, juttassa el hozzánk írásban vagy személyesen. 

Írásban leadható a Kápolna u. 10. szám alatti Falumúzeum postaládájába. Telefon: 06-26-330-162.

Tartozunk mindezzel őseink emlékének, akik nagyon nehéz anyagi körülmények között éltek, de nagyon gazdag erkölcsi értékeket hagytak számunkra.

Tisztelettel 

Gromon Andrásné

(kép forrása: www.pilisvorosvar.hu)

10.000

Kedves Olvasóim!

Tegnap elértük a 10.000 kattintást. Nem hittem volna, amikor  elkezdtem írni a blogot 3 hónapja, hogy  ilyen népszerű lesz.. :)

Mindenkinek köszönöm az aktivitást, érdeklődést és a sok pozitív visszajelzést!

Emléknapi rendezvény az Unser Bildschirm-ben

Az Unser Bildschirm mai adásában kis összefoglaló volt a Kitelepítési Emléknap alkalmából rendezett solymári megemlékezésről. 

Ismétlés: holnap, 29-én, 6:35-kor a DUNA TV-n, majd hamarosan felkerül az MTV Videótárába is (MTV Videótár )

Kompanei - hagyományőrzés és színjátszás Solymáron

Véleményem szerint a hagyományőrzés alappillére a sváb nyelv megőrzése és életben tartása. Ezért kiemelkedően fontos az a maga nemében egyedülálló és hiánypótló kezdeményezés, mely 2 éve indult útjára Solymáron: ez a Kompanei amatőr színjátszó társulat. Hartmann-Hellebrandt Hildát, az ötletgazdát kérdeztem az indulásról, hagyományőrzésről és terveikről.

Sajnos kevés olyan hagyományőrző csoport van, akik sváb nyelven szórakoztatják közönségüket.  Honnan jött az ötlet?
Az egész történet a diákkoromig nyúlik vissza. Amikor Németországban tanultam, a Waldorf- iskolában a tanárok minden karácsonykor előadták a diákoknak Jézus születésének történetét, a Kristkindlspiel-t, sváb nyelven. Ez akkor megtetszett, és később, már tanárként részese is lehettem a darabnak.
Az általáunk előadott sváb nyelvű Kristkindlspiel Oberufer-ből, egy Pozsony melletti színtiszta sváb településről származik, ott gyűjtötte és jegyezte le Karl Julius Schröer. Oberufer egy teljesen zárt sváb közösség volt, akárcsak Solymár a kitelepítésig, ezért úgy gondoltam, érdekes lenne ide is elhozni a Kristkindlspiel-t. Évek óta a Heimatverein tagja vagyok, 2011-ben feltettem a többieknek a kérdést, hogy mit szólnának, ha itt Solymáron is előadnánk ezt a karácsonyi játékot. Az ötletemet lelkesen fogadták, felosztottuk a szerepeket és próbálni kezdtünk. A Hagyományőrző Asszonykórus is csatlakozott hozzánk, azóta is szívvel-lélekkel éneklik velünk a dalokat. A forgatókönyvben úgy hívják a társulatot, hogy Kompanei, ezért választottuk ezt a nevet.

Kikből áll a Kompanei, hány tagja van?
Nagy örömünkre széles összefogás alakult ki Solymáron. Az amatőr színjátszókhoz már a Kristkindlspiel alatt csatlakozott az Asszonykórus, később a komédiához csatlakoztak a zenészek és a táncosok. Így jelenleg 40 tagot számlál a társulat.

Honnan merítitek az ötleteket a darabokhoz, kik a szerzők?
Karácsony után, amikor már nem volt aktuális a Kristkindlspiel, elkezdtem gondolkodni, mi legyen a következő lépés. Mindenképpen egy vidám, szórakoztató történetet szerettem volna színpadra vinni. Először a bajor parasztkomédiák között keresgéltem, de egy sem illett a solymári svábok puritánságához, erkölcsösségéhez. Eszembe jutott, hogy Solymáron sok vicces anekdota kering, pl. a Kuku házaspárról, akik a XIX. század végén éltek, és a legegyszerűbb történetekből olyan sztorikat tudtak kanyarítani, hogy mindenkit nevetésre késztettek. Az ő egyik anekdotájuk köré szövődik a „Der Kuku und die Kaas” című darab, melyet én írtam. A „Schmeikt's”-ot pedig Babicsek Mártával közösen alkottuk meg. Ebből a két darabból áll a Lustspiel, azaz a komédiajáték.

Ha jól tudom, több helyen is felléptetek már a környéken, sőt, kicsit messzebb is, mindig nagy sikerrel...
A Kristkindlspiel-t bemutattuk Solymáron kívül Nagykovácsiban is, ahol szintén megtelt a templom , annak ellenére, hogy a faluban már csak kis sváb közösség él.
Solymáron volt az első fellépésünk a Lustspiel-lel,egy sörfesztivál keretében, szabadtéri színpadon. Kicsit izgultunk, hogyan fogadja majd szűkebb pátriánk az előadást, de a nézők vették a poénokat, élvezték a darabokat és nagyon sok pozitív visszajelzést is kaptunk.  Ennek híre ment,   majd  Pilisszentivánra és Szerencsre is meghívták társulatunkat. A szerencsi fellépésnek az volt a különlegessége, hogy bár élnek a környéken sváb családok, nem igazán beszélik már a nyelvet, ezért kivetítőn a magyar fordítás is megjelent.
Decemberben, a Kristkindlspiel kapcsán egyórás műsort készített rólunk Horváth Ágnes a Lánchíd Rádióban (itt meghallgatható).

Milyen fellépéseket terveztek a jövőben, készültök új darabokkal is?
Február 16-án Vörösváron lépünk fel, az előadásról az Unser Bildschirm is készít majd felvételt.
Nagy örömmel tölt el bennünket, hogy meghívást kaptunk a wüstenroti falunapokra. Különösen szép élmény lesz ott fellépni, hiszen sok kitelepített solymári család él a környéken, nekik a fiatalságukat fogja felidézni a sváb beszéd, a szófordulatok, énekek, táncok..
Az új darabokat illetően vannak elképzeléseink, de jelenleg még csak anyaggyűjtés folyik. Úgy is mondhatnám, néprajzi kutatómunkát végzek, hiszen nagyon fontos, hogy a darabokban minden autentikus  és korhű legyen.

Lehet még jelentkezni a társulatba, vagy már telített a létszám?
Természetesen, szeretettel várunk minden solymári, vörösvári és szentiváni lelkes amatőrt, aki jól tud svábul, és szívesen megmutatná tudását közönség előtt is. Egyébként nem csak solymáriakból áll a társulat, van egy szentiváni tagunk is, Richolm Erik, aki egyetemi tanulmányai mellett jár a próbákra, és nagyon jól beszél svábul.

Kik támogatnak titeket munkátokban?
Nos, büszkén mondhatom el, hogy teljes körű összefogás alakult ki Solymáron: a sváb családok, a vállalkozók, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és a község Önkormányzata is támogatja a Kompaneit.

Végezetül: hogyan tudtál ennyi embert megnyerni a színjátszáshoz, hiszen a mai világban olyan nehéz mozgósítani az embereket..?
Ez egy olyan dolog, amelyre készülnek az emberek. Valódi közösségformáló együttlétek, melyek megadják azt a kis pluszt a néha egyhangú hétköznapokhoz. A próbák, a beszélgetések, közös utazások, az együtt megélt siker- ezek mind motiváló erővel bírnak, és erőt adnak a folytatáshoz. De túl azon, hogy másokat és magunkat is szórakoztatjuk előadásunkkal, legfontosabb mégis az, hogy életben tartjuk nyelvi hagyományainkat és nem hagyjuk elenyészni az őseinktől kapott gazdag örökséget.

Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok a társulatnak és remélem a jövőben is sok vidám perccel fogtok megörvendeztetni bennünket!

A Lustpiel megtekinthető a www.szepsolymar.hu oldalon.

Fotók: Milbich Tamás

Szentiváni Újság januári szám

Megjelent a Szentiváni Újság legújabb száma, kis ízelítő a tartalomból:

Idén nyáron ünnepli Pilisszentiván községe annak a partnerkapcsolatnak a negyedszázados évfordulóját, amelyet az összes magyarországi település tekintetében az elsők között kötöttek meg nyugat-németországi községgel, Marktleugasttal. A pilisszentivániak már most készülnek a 25 éves jubileum júniusi eseményeire, nem csoda, hogy az erről szóló előzetes beszámoló az egyik legfontosabb cikke a Szentiváni Újság januári lapszámában. Kiderül a lapból az is, hogy kikből áll az évfordulós eseménysorozat szervező bizottsága, sőt az olvasók már a tervezett program vázlatából is ízelítőt kaphatnak.

Több olyan pedagógusról is lehetett olvasni az elmúlt években a Szentiváni Újság hasábjain, akik a község 1950-1970 közti legendás tanárgenerációjának tagjai voltak, ez alkalommal pedig Sziván Jánosról közöl megemlékezést a lap, aki többek között igazgató, zenetanár és kultúraszervező is volt a településen. A cikk annak ellenére született meg – olvasói „közkívánatra” –, hogy a példás emberségű tanító születésének vagy halálának mostanában nincs kerek évfordulója; a nagyfokú olvasói érdeklődés viszont előrevetíti, hogy a következő kerek évforduló akár egy időtállóbb emlék állítását is elhozhatja a tanár úr tiszteletére.

Takaró Mihály irodalomtörténész február 7-én Madách Imréről tart majd előadást a szentiváni iskola aulájában, a Szentiváni Újság ennek apropóján közli a Helytörténeti Egyesület azon cikkét, amely a nagy drámaíró pilisszentiváni gyökereit igyekszik felderíteni. Madách ugyanis a környék egyik földesurának, Majthényi Károlynak a leszármazottja volt, édesanyjának pedig biztosan voltak birtokai a Pilisi-medence településein.

Novemberben egy olyan, nemrégiben felfedezett új helytörténeti „leletbe” mélyedhettek bele a Szentiváni Újság olvasói, amely még a helytörténet környékbeli kutatói előtt is szinte ismeretlen volt: egy olyan újság híreibe, amely ezelőtt 85 esztendővel indult meg, az akkori pilisi járás hivatalos lapjaként, és tíz éven keresztül szolgálta az itt élők tájékoztatását. Akkor az első néhány évfolyamba engedett betekintést az újság cikke, most pedig az 1930-36 közötti évek áttekintésével folytatódik a kérdéses hetilap – a Pilishegyvidéki Hírek – fontosabb témáinak, híreinek ismertetése.

Gazdag műsorral köszöntötte a 70 éven felülieket Pilisszentiván önkormányzata a számukra rendezett karácsonyi ünnepségen, ahol a szokottnál jóval többen voltak most azok is, akiket név szerint köszöntöttek, valamilyen konkrét alkalomból. A kerek évfordulót ünneplő nyugdíjas házaspárok közül például nem kevesebb, mint hetet kellett köszönteni ezen a napon: hat pár 50 éve esküdött örök hűséget egymásnak, egy családban pedig több mint 60 éve mondta ki a szülők hű társuknak az azóta is megtartott „igent”. Az ünnepségről képriportban számol be a Szentiváni Újság januári száma.

A Szentiváni Újság kapható a pilisszentiváni üzletekben, valamint Pilisvörösvárott a Görgey utcai CBA-ban!

Megemlékezés Solymáron

Balog Zoltán a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján hangsúlyozta, hogy senkit nem lehet a nemzetből kitagadni. Megjegyezte, "ma is vannak még, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy kollektívan el lehet ítélni népeket és népcsoportokat".
 

Az emberi erőforrások minisztere szombaton Solymáron az emlékünnepségen úgy fogalmazott: bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, vélt bűnt bűnnel jóvátenni még kevésbé, és vélt bűnt kollektív büntetéssel végképp nem.

"Ez történt, amikor két népcsoportról, a németekről és a magyarokról is kimondták, hogy kollektíven bűnösek valamiért, amiért politikusok, a politika és személyesen emberek felelősek, de egy nép, egy népcsoport sohasem" - tette hozzá az első alkalommal megtartott országos megemlékezésen. Balog Zoltán kitért arra, hogy amikor 1946-ban elindultak a marhavagonok Németországba, akkor a magyarországi németek voltak azok, akik kitűzték a vagonokra a magyar zászlót, amelyekre azt írták: "Isten veled, hazánk".

A miniszter hangsúlyozta: az emlékezés kultúrájára van szükség Magyarországon minden gaztettel és gonosztettel szemben. Rámutatott: az emlékezés mindig a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben, hogy az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhatna meg valaki.

A tárcavezető magyarul tartott megemlékezése után németül szólt a jelenlévőkhöz.

Ritter Imre, a Pest Megyei Német Önkormányzat elnöke az előbb német, majd magyar nyelven megtartott beszédében a magyarországi német önkormányzat képviseletében üdvözölte a magyar parlament tavaly decemberi, az emléknapról szóló döntését. Kiemelte: az "elhurcolást" a magyarországi németségnél sokan a malenkij robottal kötik össze, január 19. azonban az elűzetés, a kitelepítés emléknapja.

Kitért arra is, hogy még ma is sok téves elképzelés él ezekről az időkről. Közölte: a kitelepítés nem külső parancsra történt, kezdeményezői az akkori magyar pártok voltak, és az akkori kormány volt az, amely a döntést hozta, ugyanakkor ezzel nem lehet levenni a felelősséget a nagyhatalmakról.

(fotó: MTI)

Ritter Imre ünnepi beszédében úgy fogalmazott: Magyarországnak egyedülálló lehetősége van, hiszen a nemzetiségekkel kapcsolatban valóban példamutató nemzetiségi politikát folytathat, s a magyarországi nemzetiségek büszkén vallják magukat magyarnak. Magyarországot szülőföldjüknek tekintik, amelytől nem kívánnak elszakadni, nem kívánnak sem területi autonómiát, "ne adj Isten, önálló parlamentet", nem kívánnak kettős állampolgárságot, "s nincs egyetlen olyan követelésük sem, amely politikai problémát, bonyodalmakat okozhatna”. Hozzáfűzte: "ha a magyar politika a határon belül ilyen nemzetiségi politikát fog folytatni, annak hosszú távon a legnagyobb nyertesei a határon túli magyarság és az egész magyar nemzet lesz”. 

Az ünnepségen jelen volt Matei Hoffmann, Németország magyarországi nagykövete, Hubert Kausl osztrák attasé, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság képviseletében Zsigmond Attila. A megemlékezés keretében a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait a kitelepítési emlékműnél, az áldozatokra harangzúgással emlékeztek.

Az Országgyűlés tavaly decemberben nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává. 1946-ban ezen a napon indult el az első vagon Budaörsről, amivel kezdetét vette a magyarországi svábok kitelepítése. A parlament a határozat szerint "tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak".

(MTI)

"Bölcsőben ringattak, batyuval kidobtak..."

Emlékszem, nagymamám sokat mesélt a nővéréről, akit családjával együtt kitelepítettek Németországba. Gyerekként még nem értettem, mit is jelent a kitelepítés szó. Amikor már jobban kezdett érdekelni őseim története, a múlt, akkor szembesültem igazán azzal a tragédiával, melynek elszenvedője lett több ezer ember. 

Nehéz elképzelni, milyen borzasztó érzés lehet, amikor egyik napról a másikra el kell hagyni a két kézzel teremtett otthont, a rokonokat, barátokat, az emlékeket, a szülők és ősök sírját és addig a hazájuknak hitt országot. Azt sem lehet átérezni, milyen lehet öregemberként új életet kezdeni egy idegen országban, ahol mindig kicsit idegenként kezelnek majd.

Ez az emléknap  legyen apropó arra, hogy kicsit megálljunk, visszanézzünk és emlékezzünk...

A teljesség igénye nélkül készítettem egy kis linkgyűjteményt, így állítva emléket az elhurcoltaknak.

Az 1945. december 30-án megjelent Népszava így ír a rendeletről:
 http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/dokument/megjelent2.htm

Vörösváron nem történt kitelepítés. Solymárról közel 2000 embert hurcoltak el..
http://solymar.hu/tortenet/adalekok/128_solymar_kozsegbol.htm

A szepsolymar.hu oldalon egy igazán megindító fotósorozatot találtam, mely a kitelepített Folláth család életét, beilleszkedését mutatja be Németországban.
http://www.szepsolymar.hu/blog/kitelepites-utan-tallozas-follathek-fotoalbumban/114

Az Interneten kutakodva bukkantam rá László Gábor dokumentumfilmjére, mely szintén a kitelepítésnek állít emléket.
Isten veled hazám

2006-ban, a 60 éves évfordulóra készült ez a honlap, sok információval, érdekességgel, visszaemlékezéssel.
http://www.svabkitelepites.hu/index2.html

2007-ben írta novelláját a kitelepítésről Hajdú Péter, a Zsámbéki Medence című regionális magazin szerkesztője:
http://www.zsambekimedence.hu/emberek.htm

Wolf Attila ajánlotta figyelmembe ezt a kisfilmet.. egy kis sváb falu történetét meséli el, a kitelepítés tükrében. https://vimeo.com/117035984

Mindenkinek ajánlom Buglya Sándor 1989-ben készült Sváb passió című dokumentumfilmjét. "A budaörsi svábok az 1930-as években híres passiójátékokat adtak elő. Tízezren éltek itt akkor, ma alig ezren vannak. Trianon után a magyarosítást szenvedték meg, később a Volksbund szervezkedését. De a legtöbben német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Az úrnapi körmenet nagy ünnep volt, ezt az alkalmat használták ki a hatóságok 1945-ben, hogy elfogjanak és internáljanak a faluból mintegy 800 férfit.1946-ban Budaörs volt az első sváb falu, amelynek lakosságát kitelepítették. Hét vasúti szerelvénnyel mintegy 8000 embert szállítottak el Németországba." (www.port.hu)

(kép forrása: www.louise.hu)

"A svábok, ahogy egykor Magyarországon, úgy régi-új hazájukban is folytatták a munkát. Az első években még problémát okoztak azok a különbségek, amelyek főleg kulturális, nyelvi, vallási tekintetben választották el őket a helyi lakosságtól. Tehetségük, szorgalmuk, munkabírásuk révén a magyarországi németek azonban újra gyökeret eresztettek. Németország nyert általuk, Magyarország pedig veszített. Ismét. " (Gondola, 2006)

Zenesarok

Kedves Olvasóim!

Szeretném, ha a blogomat ti is alakítanátok, ezért készítettem egy lejátszási listát a kedvenc sváb/sramli zenéiteknek.

Kérlek benneteket, hogy a kedvenc dalaitokat (lehet több is) küldjétek el nekem megjegyzésben vagy akár e-mailben (steckl_rita@yahoo.de), és felrakom a listára. Mivel youtube csatornáról van szó, ezért kérlek onnan válasszatok- az is jó, ha a hivatkozást átkülditek. Lehet helyi zenekar száma, de német, osztrák dalokat is választhattok.

Ez a lista blogról lesz majd elérhető.

Köszönöm, Rita

Vörösvári siker az MNOÖ gálaestjén

Megtartották a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának gálaestjét szombaton Budapesten, amelyet immár 17. alkalommal minden évben január második szombatján rendeznek, emlékezve az 1994 decemberében választott kisebbségi önkormányzatok megalakulására. Az eseményen átadták a magyarországi németség legmagasabb kitüntetését, az úgynevezett "aranytűt" három, a német nemzetiségért kiemelkedően sokat tett személyiségnek.
 
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata rendezvényének védnöke Michael Zimmermann, Ausztria magyarországi nagykövete volt.
A gálaesten Erich Pialek, Ausztria magyarországi nagykövetségének tanácsosa és konzulja emlékeztetett arra, hogy a magyarországi németeknek tragikus és változatos történetük volt a 20. században. Megjegyezte, korábban házelnökként Szili Katalin - aki a szombati eseményen is részt vett - kezdeményezte, hogy az Országgyűlés emlékezzen meg a német kisebbség jelentős részének 1946 és 1948 közötti kitelepítéséről.
Erich Pialek szólt a német kisebbség oktatásának fontosságáról és arról, hogy országszerte van lehetőség a német nyelvű oktatásban való részvételre, az óvodától a felsőoktatásig. Magyarország egyetlen német nyelvű felsőoktatási intézményét, a budapesti Andrássy Egyetemet az osztrák állam is támogatja, ezenkívül vannak német nyelvű könyvtárak Szegeden, Debrecenben és Pécsett is.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke kiemelte: a német kisebbségi önkormányzat igyekszik megtalálni a helyét az új önkormányzati struktúrában. Hangsúlyozta: a német nyelvű óvodákat, oktatási intézményeket továbbra is támogatni kell.
 A német országos önkormányzat elnöke a gálaest keretében átadta az úgynevezett "aranytűt" Erdei Ferencnek, Sárdi Jánosnak és Schäffer Istvánnak.
A méltatás szerint Erdei Ferenc, a Leőwey tánccsoport alapító tagja 1994-től a móri kisebbségi önkormányzat elnöke, 1999-2011 között pedig a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata kulturális bizottságának elnöke, közben 2000-2003 között a Magyar Rádió kuratóriumának tagja, illetve 2002-2010 között a Fejér Megyei Német Önkormányzatok Szövetségének elnöke is volt.
Sárdi János kékfestő mester munkássága képezi a szülőfalujában, Nagynyárádon évente megrendezett Országos Kékfestő Fesztivál kiindulópontját, műhelye évtizedek óta nyitva áll az érdeklődők számára.
Schäffer István 1990-ben igazgatóként létrehozta az első önálló Német Nemzetiségi Gimnáziumot Budapesten, amelyet 2011-ig vezetett.

Idén tizedik alkalommal adták át ugyancsak a gálaesten a Valeria Koch-díjat, amelyet magyarországi német középiskolások kapnak kiemelkedő iskolai teljesítményük és nemzetiségi területen végzett munkájuk alapján. A díjat Baranyai Brigitta (Lovassy László Gimnázium, Veszprém), Stocker Andrea (Friedrich Schiller Gimnázium, Pilisvörösvár) és Weimert Viktor (Koch Valéria Iskolaközpont, Pécs) kapta.    
A gálaműsorban fellépett mások mellett a bólyi vegyeskórus, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kórusa, a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület fúvószenekara, a bólyi ifjúsági fúvószenekar, a szári tánccsoport, a solymári Edelstein tánccsoport, a bajai fúvóskvintett és a városlődi Peidl-Tokolics duó.

(MTI)

Ezúton gratulálunk Stocker Andreának!