Rahmkranzerl

Solymári sváb aprósütemény, karácsony előtt is kedvelt volt. Igaz, úgy a legfinomabb, ha egy hétig áll, de talán még nem késő megsütni, hiszen a két ünnep között is jönnek vendégek, akiket megkínálhatunk vele.

 

Hozzávalók:

 

50 dkg liszt

20 dkg zsír

15 dkg kristálycukor

1 dl tejföl

3 tojássárgája+fehérje a megkenéshez

fél csomag sütőpor

1 csomag vaníliás cukor

10-15 dkg durvára darált dió+ kristálycukor

 

Elkészítés:

A zsírt és a tojássárgáját alaposan összekeverjük, majd folyamatosan adjuk hozzá a cukrot, tejfölt, vaníliás cukrot, legvégén pedig a lisztet és a sütőport. Jól összegyúrjuk, majd kinyújtjuk 1 cm vastagságúra. Kb. 3 cm átmérőjú szúróval kiszúrjuk, a közepét is (ezért hívják koszorúnak). Tojásfehérjével megkenjük, belemerítjük a dióval összekevert kristálycukorba. Jól kizsírozott tepsin szép haloványra sütjük.

Nagyon finom, omlós sütemény. Nagymamám is sokszor sütötte, de ő kicsit másképp csinálta: egy teli karikát és egy lyukasat összeragasztott baracklekvárral.


A receptért köszönet Koppány Máriának!
 

 

Szentiváni Újság decemberi szám

 

Megjelent a Szentiváni Újság decemberi száma, többek között az alábbi témákkal:

 

 

Saját közmeghallgatást hirdetett ez évben, november végére Pilisszentiván német nemzetiségi önkormányzata, a községi tájház épületébe. A rendezvényen dr. Mirk Mária elnök a szervezet idei tevékenységét és feladatait ismertette, Kőnigné Drevenka Mária a jövő évi tervekről beszélt, és szó esett arról is, hogy 2013-ban lesz a marktleugasti partnerkapcsolat aláírásának negyedszázados évfordulója. A Szentiváni Újság decemberi száma ennek kapcsán részletesen ismerteti a nemzetiségi önkormányzat beszámolóját, és persze a tervezett programokat is.

 

 

Bensőséges megemlékezés zajlott Pilisszentivánon december elsején: a nyugdíjas bányászok szakszervezete, az önkormányzattal és civil szervezetekkel karöltve ekkor tartotta meg a hagyományos Borbála-napi bányászünnepséget. Bár az itt élő svábok kezdetben idegenkedtek a föld alatti munkától, a XIX. századi bányászok tehát még nagyrészt idegenek voltak, idővel a helyiek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk: 1946-ban épp ennek köszönhetően kerülte el Pilisszentiván a német kitelepítést. Az ünnepség moderátora dr. Mirk Mária volt, az iskolás Perecz Petra egy szép szavalattal gyönyörködtette a jelenlévőket, a fő szónok pedig dr. Wágner Ferenc volt, akinek ünnepi gondolatait ugyancsak olvashatják a Szentiváni Újság decemberi számában.

 

 

 

Ugyanezen a napon zajlott az öt éve alakult szentiváni helytörténeti egyesület évfordulós rendezvénye is, ahol Gátas Erzsébet ismertette a szervezet eddigi munkáját, Feketéné Ziegler Ágota elnök pedig azt hangsúlyozta: kezdettől fogva cél volt az is, hogy az összegyűjtött anyagot hozzáférhetővé tegyék a nagyközönség számára. Szót kért Szigetiné dr. Tóth Judit, a Pest Megyei Múzeumigazgatóság munkatársa is, aki elmondta: húsz éve még az volt a szokás, hogy a települések jártak a megyei múzeumhoz, hogy helytörténeti anyagokat próbáljanak kérni – mára viszont megfordult a szereposztás, és egyre inkább a múzeum kéri a helyiek segítségét; mint mondta, a szentiváni egyesület és annak honlapja is sokszor nyújtott már segítséget a számukra.

 

 

Akiknek fontosak a hagyományok, nyilván örül annak is, ha valahol új hagyomány születik: Pilisszentivánon ilyen új hagyomány lehet a kolbásztöltő- és pálinkafesztiválból is, amit első alkalommal november 24-én tartottak meg a tájházban. A rendezvényen szinte az összes helyi egyesület képviseltette magát, így kolbásztöltésben kereken tíz csapat mérte össze tudását és felkészültségét, a pálinkabíráló zsűrinek pedig közel 20 párlat közül kellett kiválasztania a legjobbakat. A folytatás pedig biztosra vehető, hiszen a győztes csapatok – a kolbászolimpián a nyugdíjas asszonyok, a pálinkaversenyen pedig a faluszépítők – vándorkupaként vehették át az első helyért járó elismerést.

Sváb nyelvtanfolyam?

A Szentiváni Újság decemberi számában egy kedves olvasó az alábbi levelet írta:

 

"Olvasom a Szentiváni Újságban a Kun-Steckl Ritáról szóló cikket, mely az általa indított bloggal foglalkozik. A kezdeményezés minden dicséretet megérdemel, ám akkor lenne igazán sikeres, ha térségünkben nem csak a hagyománnyal, illetve a kultúrával, hanem a sváb nyelv megőrzésével is kiemelten foglalkoznának.

Én szívügyemnek tekintem a sváb nyelv megtartását, illetve használatát legalább hétköznapi szinten. Jóllehet a családnevem magyar, de jobbról is, balról is színtiszta sváb származású vagyok, és beszélem is a nyelvet. Nagy élményt jelentett számomra, mikor pár hónappal ezelőtt láttam a Pilis Tv-ben egy solymári sváb színielőadást idősebb sváb emberekkel. Olyan jó volna több hasonló programról hallani...

Nálunk Vörösváron pár évvel ezelőtt elindítottuk a sváb oktatást, ami 3-4 évig működött is, de később sajnos kudarcba fulladt. Hátha felvetődhet a gondolat Nálatok is, és sikeresebb lenne? És végül egy megjegyzés: nálunk a „révelszupn”-t „révűszupn”-nak nevezik. Hiszen a „révűny” magyarul morzsolást jelent, ami annyit tesz, hogy a tésztát belemorzsolják a rántott levesbe. Ez az apró eltérés is azt mutatja, hogy érdekes különbségek vannak a szomszédos települések nyelvei között, amikre érdemes lehet odafigyelni.

Sörös János

Pilisvörösvár"

Nagyon örültem ennek a levélnek, hiszen csak megerősítette véleményemet, hogy mielőbb tenni kell a sváb nyelv fennmaradásáért.

Sváb családból származom, megértem a sváb beszédet, de nem beszélem. Nagyszüleim a hétköznapokban szinte csak svábul beszéltek, de gyerekfejjel ezt nem értékeltem, nem ültem le velük beszélgetni, nem kértem, hogy tanítsák meg nekem - ezt ma már nagyon bánom.. Az pedig a mi feladatunk lesz, hogy  a következő generációnak továbbadjuk.

Vörösváron a Schwäbischer Stammtisch tagjai minden héten csütörtökön összegyűlnek, hogy svábul, németül beszélgessenek. Nagyon jó kezdeményezés, de sajnos kevés fiatal veszi a fáradtságot, hogy elmenjen. Talán, ha előtte megtanulnának svábul, lelkesebbek lennének..

Bízom benne, hogy jövőre kialakul egy összefogás a környéken, melyre lehet építeni. Ezért én is tenni fogok, de addig is várok minden ötletet, javaslatot, véleményt Szentivánról, Solymárról és Vörösvárról is, amely előremozdíthatja egy sváb nyelvtanfolyam megszervezését.
 

 

Plätzchen (lekváros linzer)

Nagyon finom, kiadós aprósütemény, németeknél és a sváboknál szokás volt karácsony, búcsú, esküvő alkalmával elkészíteni. Könnyű, gyorsan elkészíthető, sokáig eláll.

 

Hozzávalók:

20 dkg margarin

10 dkg porcukor

15 dkg fehérliszt

15 dkg rétesliszt
1 cs.vaníliás cukor

1 csipet só

2 ek. rum

fél citrom reszelt héja

1 tojás sárgája

 

Az összetevőket habosra kikeverjük, a lisztet a végén szitáljuk hozzá, jól összegyúrjuk,majd kb. 5 mm vastagra kinyújtjuk.
Kis szúróval (3 cm átmérőjű) kiszúrjuk. Jól kizsírozott tepsiben, forró sütőben világosra sütjük. Miután kihűlt, pikáns (ribizli,málna) lekvárral összeragasztjuk.
A végén vaníliás porcukorral vastagon megszórjuk.

 

 

 

(A recept és a kép forrása: Midi néni recepteskönyve)

Unser Liederschatz 1.

(Lieder der Sanktiwaner Deutschen)

Pontosan 1 éve jelent meg egy igazán ritkaságnak számító kiadvány, mely a pilisszentiváni németek dalait tartalmazó népzenei CD-ket és a hozzátartozó füzetet tartalmazza. A z első CD-n szereplő 25 dalt a közel tíz  éve létező pilisszentiváni dalkör adja elő, a második CD-n ezeknek a több mint 30 éves archív felvételei szerepelnek. A füzetben pedig a dalok szövegei olvashatóak, sváb és német nyelven.
 

"A két CD és a dalszövegek megjelentetése hatalmas lépés a népzenei hagyományőrzésben. A kiadvány mindenki számára hozzáférhetővé teszi a pilisszentiváni svábok dalkincsét, és így lehetővé válik annak átörökítése és továbbélése a mai korszerű, technologizált világban is.

Az énekeket, a szövegfüzetet és a dallamokat szívből ajánlom mindenkinek, aki kötődik a szentiváni sváb kultúrához és hagyományokhoz. Hallgassák és tanulják meg a dalokat a lemezek segítségével. Énekeljék azokat családi vagy baráti körben, otthon, az utcán vagy a kocsmában, bánatukban vagy örömükben. " (Dr. Mirk Mária)

A 2 cd és a füzet megvásárolható a Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjainál:
Marlok Gyuláné 367 146 ill. marlokgy@t-online.hu

Kőnigné Drevenka Mária 368 203

Nagy-Szakáll Ferencné 367 125.

 

Zsámbéki fotók a Deutscher Kalender címlapján

 

Megjelent a 2013. évi Deutscher Kalender! A magyarországi németek legjelentősebb évkönyve, melyet évről-évre több ezer példányban adnak ki idén is sok olvasnivalót kínál nemzetiségünk tagjairól és tagjaitól. Az idei országos német fotópályázat, a BlickPunkt  alkotásai közül hét kapott helyett a kötetben, kettő közülük a címlapot díszíti. Ezen két címlapra került fotót Salamon László készítette a 2010-es zsámbéki SVÁB ESKÜVŐN, mely összefogva a régió nemzetiségi csoportjait 250 népviseleti párt vonultatott fel és az ország minden tájáról érkeztek látogatók, hogy részesei lehessenek egy megelevenedő egész napos hagyománynak.

 

A menyasszony családját három éve a solymári Herbstrosen Tánccsoport tagjai alakították, de részt vettek az eseményen többek között a biatorbágyi fúvósok, hazalátogató kitelepítettek, a zsámbéki német dalkör tagjai, a Zichy Miklós Általános Iskola diákjai és a gerlingeni Hagyományőrző Sváb Tánccsoport is.
Az eseményről még az M1 is beszámolt és több regionális újság és médium címlapjára került.  A 2010-es Sváb Esküvőről bővebben itt olvashatnak:

http://www.schambek.eoldal.hu/cikkek/sajto-presse/oriasi-tomeg-a-svab-eskuvon.html

 

A háromévente megrendezésre kerülő lakodalmat a Lochberg Tánccsoport szervezi és a szereplők heteken át próbálják a tradicionális sváb lakodalmas élethű előadását. A műsor értékét az is növeli, hogy mindezt zsámbéki sváb dialektusban adják elő, természetesen magyar és német narrátorok műsorvezetésével. Az egész napos eseménybe természetesen a látogatókat is aktívan bevonjuk, így adva örök élményt és ismertetve meg őket hagyományvilágunkkal. 2013 nyarán harmadjára fog megelevenedni Zsámbék utcáin ez a szép tradíció, melyre a szervezők már most várják népviseleti párok, német nemzetiségi hagyományőrző csoportok jelentkezését!
Jelentkezni lehet a sandra.fuchs@freemail.hu címen. Vagy érdeklődjenek facebook oldalunkon: http://www.facebook.com/LochbergTanccsoport

A Deutscher Kalender megvásárolható 800 Ft-os áron a Neue Zeitung szerkesztőségében vagy megrendelhető az alábbi elérhetőségeken.: 1062 Budapest, Lendvay u.22
E-mail: neueztg@hu.inter.net.

 

 

(Fuchs Sandra- Lochberg Regionális Tánccsoport Zsámbék)

 

 

Egyszer volt, régen volt

 

 

Megjelent a  Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület második könyve, Egyszer volt, régen volt címmel.

Mint ahogy azt a Szentiváni Újság novemberi számában is olvashattuk, "az előző kiadvánnyal szemben (Pilisszentiván anno) ebben a könyvben nem a képek dominálnak majd, hanem részletes történeti áttekintések, visszatekintések olvashatók például az egykori vízmű, a sportegyesület és a hajdani színjátszó körök működéséről; megismerhető belőle a cikkünk elején említett, eredetileg rendkívül korlátozott számban megjelentetett szentiváni monográfia, és néhány szentiváni „iparosdinasztia” története is." (Hegedűs András)

 

Az egyesület 5 éves fennállásának alkalmából kiadott könyv december 12-től megvásárolható a pilisszentiváni Lottózóban és az egyesület tagjainál. Ára: 2.000,- Ft

Honlap: www.szentivanihke.hu
Facebook: http://www.facebook.com/#!/groups/152176624826757/
 

Pilisi csengőszó

Egy újabb példa arra, milyen jó is a kultúrák találkozása :)

Szép napot kívánok mindenkinek ezzel a vidám és már a karácsonyi hangulatot idéző nótával!

http://www.youtube.com/watch?v=YchIv0JhFg8

Búcsú a solymári hagyományőrzés nagy alakjától

 

 

December 8-án búcsúztatták családtagjai, tanítványai, pályatársai és ismerősei Friedrich Ignácné Reményi Margitot, Manci nénit, a solymári német nemzetiségi hagyományőrzés talán legnagyobb alakját, aki november 28-án távozott az élők sorából, életének 92. évében. Manci néni tevékenységéhez közvetlenül vagy közvetve több solymári kultúrcsoport, illetve szervezet megalakulása fűződik, megbecsültségét jelzi, hogy tiszteletére még életében tantermet avattak a solymári iskolában, ahol 62 évet tanított. Temetési szertartását Illéssy Mátyás korábbi solymári plébános celebrálta, a hamvait tartalmazó urnát pedig az általa alapított Hétlépés Tánccsoport jelenlegi és korábbi tagjai vitték. Tanítványai nevében dr. Taller János nyugalmazott háziorvos búcsúztatta, egykori iskoláját Behovics Antalné korábbi igazgató képviselte, a német nemzetiségi önkormányzat nevében pedig Marlokné Cservenyi Magdolna elnök asszony mondott búcsúztató beszédet.

 

Manci néni 1921. július 4-én született Szombathelyen, iskoláit Kőszegen végezte, s a Szent Domokos-rendi nővérek tanítóképzőjében szerzett diplomát 1941-ben, nemrégiben tehát már rubint diplomáját is átvehette. Tanári pályája első és egyetlen állomása volt a solymári iskola, ahol 1941 őszén kezdett tanítani, és kevesebb mint tíz éve, 2003-ban vonult csak vissza az aktív pedagógusi pályától. 1972-ben nemzetiségi tánccsoportot alapított az iskolában – ebből jött létre a mai Hétlépés Tánccsoport –, de közreműködött a Herbstrosen Tánccsoport alakulásában is, és nagyrészt az ő javaslatára valósult meg a kétévente Solymáron megrendezett Országos Német Nemzetiségi Gyermek Táncfesztivál. Ő lett 1983-ban a helyi nyugdíjasklub alapító vezetője is, 1994-ben pedig az első német nemzetiségi önkormányzat képviselőjévé választották. Bár nem Solymár szülötte volt, a 70-es, 80-as évekre szinte az egyedüli olyan solymárivá vált, aki még részleteiben ismerte a második világháború előtti, helyi hagyományokat, és pedagógusként, illetve kultúrcsoportok vezetőjeként tovább is tudta adni azokat. Számos kitüntetése közül legjelentősebb a magyarországi németeknek adható legmagasabb szintű nemzetiségi elismerés, a Goldene Nadel díj, amit 2006-ban nyert el, illetve a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje elismerés.

 

Nyugodjék békében!

 

 

(Hegedűs András)

Solymári Magazin decemberi szám

A decemberi Solymári Magazin már kapható a boltokban, ízelítő a tartalomból:

 

Nagy sikert aratott nemrégiben, solymári és pilisszentiváni fellépéseit követően az északkelet-magyarországi Szerencsen is az egy éve megalakult solymári sváb nyelvű amatőr színjátszó csoport. A Kompanei nevet viselő társulat a zempléni német nemzetiségi „zárványban” élők meghívására utazott el Szerencsre, és a nyáron bemutatott, vidám történetekből álló Lustspiel című darabot vitte el az ottaniaknak, a vártnál sokkal nagyobb tetszést aratva. A Solymári Magazinnak Hartmann–Hellebrandt Hilda, a csoport vezetője és néhány közreműködő beszélt az előadás létrejöttéről, illetve a fogadtatásról, de kiderül a lapból az is, hogy a társulat e hónapban már a harmadik bemutatójára készül Solymáron, valamint Nagykovácsiban.

 

November 16-án, mintegy 25-30 fő jelenlétében tartotta saját közmeghallgatását Solymár német nemzetiségi önkormányzata a Heimatverein–Falukör Egyesület főtéri helyiségében. A gyűlésen Marlokné Cservenyi Magdolna, a nemzetiségi önkormányzat elnöke ismertette a szervezet ez évi tevékenységét és terveit, majd Szeltnerné Winhardt Ildikó, az országos német önkormányzat küldöttje beszélt a nemzetiségeket érintő országos aktualitásokról. Az országos küldött egyebek közt arra bíztatta a kultúrcsoportokat, hogy alakítsanak egyesületeket, hiszen úgy számos esélyük lenne pályázatok elnyerésére. A Solymári Magazin decemberi számában részletesen olvashatnak a közmeghallgatáson elhangzottakról.

 

 

Még egy fontos, s a német nemzetiséget érintő rendezvénye volt az elmúlt hónapban Solymárnak: civil kezdeményezésre november 25-én egy több részesre tervezett sváb vitafórum első „fordulója” zajlott a művelődési házban. A rendezvény érdekessége volt az is, hogy az öt pontból álló napirendet – egy profi moderátor navigálása mellett – maguk a résztvevők alakították, kiscsoportos véleménynyilvánítások formájában. A Solymári Magazin decemberi száma egyelőre rövid hírben számol be a fórumról, az elhangzottakról szóló részletes tudósítás pedig majd a januári számban, illetve a Szepsolymar.hu honlapon lesz olvasható.

Mozgalmasan teltek az őszi hónapok Solymár legnagyobb létszámú zenekara, a Schaumarer Musikanten számára, amely több rendezvényre és fesztiválra is meghívást kapott ebben az időszakban. A Solymári Magazinban rövid összefoglalás olvasható az együttes által átélt élményekről, de hasonló beszámoló olvasható a falu legrégebbi kultúrcsoportjának tekinthető Férfikórus legutóbbi fellépéséről is. Rossz hír a kórus kedvelőinek, hogy népszerű karnagy kisasszonya, Juhász Diána – külföldre való költözése miatt – lemondott karnagyi posztjáról; az újságban a férfikar búcsúzó szavait is olvashatják.

 

November elején, az előre tervezetthez képest csekély csúszással megkezdődött az új solymári új bölcsőde építése, november 30-án pedig megtörtént az ünnepélyes alapkőletétel is. A ceremónián dr. Szente Kálmán polgármester felidézte, hogy a községben 1993 óta nem működött bölcsőde, habár ez 2009 óta már kötelező lett volna, hiszen Solymár lélekszáma abban az évben átlépte a tízezret. A mostani beruházás a község egyik legnagyobb EU-s pályázati sikerének köszönhetően valósulhat meg, és az önkormányzat reményei szerint 2013 szeptemberétől meg is nyílhat az új bölcsőde a zöldtetős kivitelű épületben. A részletekről ugyancsak a Solymári Magazinban olvashatnak.