Megemlékezés Solymáron

Balog Zoltán a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján hangsúlyozta, hogy senkit nem lehet a nemzetből kitagadni. Megjegyezte, "ma is vannak még, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy kollektívan el lehet ítélni népeket és népcsoportokat".
 

Az emberi erőforrások minisztere szombaton Solymáron az emlékünnepségen úgy fogalmazott: bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, vélt bűnt bűnnel jóvátenni még kevésbé, és vélt bűnt kollektív büntetéssel végképp nem.

"Ez történt, amikor két népcsoportról, a németekről és a magyarokról is kimondták, hogy kollektíven bűnösek valamiért, amiért politikusok, a politika és személyesen emberek felelősek, de egy nép, egy népcsoport sohasem" - tette hozzá az első alkalommal megtartott országos megemlékezésen. Balog Zoltán kitért arra, hogy amikor 1946-ban elindultak a marhavagonok Németországba, akkor a magyarországi németek voltak azok, akik kitűzték a vagonokra a magyar zászlót, amelyekre azt írták: "Isten veled, hazánk".

A miniszter hangsúlyozta: az emlékezés kultúrájára van szükség Magyarországon minden gaztettel és gonosztettel szemben. Rámutatott: az emlékezés mindig a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben, hogy az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhatna meg valaki.

A tárcavezető magyarul tartott megemlékezése után németül szólt a jelenlévőkhöz.

Ritter Imre, a Pest Megyei Német Önkormányzat elnöke az előbb német, majd magyar nyelven megtartott beszédében a magyarországi német önkormányzat képviseletében üdvözölte a magyar parlament tavaly decemberi, az emléknapról szóló döntését. Kiemelte: az "elhurcolást" a magyarországi németségnél sokan a malenkij robottal kötik össze, január 19. azonban az elűzetés, a kitelepítés emléknapja.

Kitért arra is, hogy még ma is sok téves elképzelés él ezekről az időkről. Közölte: a kitelepítés nem külső parancsra történt, kezdeményezői az akkori magyar pártok voltak, és az akkori kormány volt az, amely a döntést hozta, ugyanakkor ezzel nem lehet levenni a felelősséget a nagyhatalmakról.

(fotó: MTI)

Ritter Imre ünnepi beszédében úgy fogalmazott: Magyarországnak egyedülálló lehetősége van, hiszen a nemzetiségekkel kapcsolatban valóban példamutató nemzetiségi politikát folytathat, s a magyarországi nemzetiségek büszkén vallják magukat magyarnak. Magyarországot szülőföldjüknek tekintik, amelytől nem kívánnak elszakadni, nem kívánnak sem területi autonómiát, "ne adj Isten, önálló parlamentet", nem kívánnak kettős állampolgárságot, "s nincs egyetlen olyan követelésük sem, amely politikai problémát, bonyodalmakat okozhatna”. Hozzáfűzte: "ha a magyar politika a határon belül ilyen nemzetiségi politikát fog folytatni, annak hosszú távon a legnagyobb nyertesei a határon túli magyarság és az egész magyar nemzet lesz”. 

Az ünnepségen jelen volt Matei Hoffmann, Németország magyarországi nagykövete, Hubert Kausl osztrák attasé, valamint a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság képviseletében Zsigmond Attila. A megemlékezés keretében a résztvevők elhelyezték a kegyelet virágait a kitelepítési emlékműnél, az áldozatokra harangzúgással emlékeztek.

Az Országgyűlés tavaly decemberben nyilvánította január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává. 1946-ban ezen a napon indult el az első vagon Budaörsről, amivel kezdetét vette a magyarországi svábok kitelepítése. A parlament a határozat szerint "tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak".

(MTI)

"Bölcsőben ringattak, batyuval kidobtak..."

Emlékszem, nagymamám sokat mesélt a nővéréről, akit családjával együtt kitelepítettek Németországba. Gyerekként még nem értettem, mit is jelent a kitelepítés szó. Amikor már jobban kezdett érdekelni őseim története, a múlt, akkor szembesültem igazán azzal a tragédiával, melynek elszenvedője lett több ezer ember. 

Nehéz elképzelni, milyen borzasztó érzés lehet, amikor egyik napról a másikra el kell hagyni a két kézzel teremtett otthont, a rokonokat, barátokat, az emlékeket, a szülők és ősök sírját és addig a hazájuknak hitt országot. Azt sem lehet átérezni, milyen lehet öregemberként új életet kezdeni egy idegen országban, ahol mindig kicsit idegenként kezelnek majd.

Ez az emléknap  legyen apropó arra, hogy kicsit megálljunk, visszanézzünk és emlékezzünk...

A teljesség igénye nélkül készítettem egy kis linkgyűjteményt, így állítva emléket az elhurcoltaknak.

Az 1945. december 30-án megjelent Népszava így ír a rendeletről:
 http://www.rev.hu/sulinet45/szerviz/dokument/megjelent2.htm

Vörösváron nem történt kitelepítés. Solymárról közel 2000 embert hurcoltak el..
http://solymar.hu/tortenet/adalekok/128_solymar_kozsegbol.htm

A szepsolymar.hu oldalon egy igazán megindító fotósorozatot találtam, mely a kitelepített Folláth család életét, beilleszkedését mutatja be Németországban.
http://www.szepsolymar.hu/blog/kitelepites-utan-tallozas-follathek-fotoalbumban/114

Az Interneten kutakodva bukkantam rá László Gábor dokumentumfilmjére, mely szintén a kitelepítésnek állít emléket.
Isten veled hazám

2006-ban, a 60 éves évfordulóra készült ez a honlap, sok információval, érdekességgel, visszaemlékezéssel.
http://www.svabkitelepites.hu/index2.html

2007-ben írta novelláját a kitelepítésről Hajdú Péter, a Zsámbéki Medence című regionális magazin szerkesztője:
http://www.zsambekimedence.hu/emberek.htm

Wolf Attila ajánlotta figyelmembe ezt a kisfilmet.. egy kis sváb falu történetét meséli el, a kitelepítés tükrében. https://vimeo.com/117035984

Mindenkinek ajánlom Buglya Sándor 1989-ben készült Sváb passió című dokumentumfilmjét. "A budaörsi svábok az 1930-as években híres passiójátékokat adtak elő. Tízezren éltek itt akkor, ma alig ezren vannak. Trianon után a magyarosítást szenvedték meg, később a Volksbund szervezkedését. De a legtöbben német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat. Az úrnapi körmenet nagy ünnep volt, ezt az alkalmat használták ki a hatóságok 1945-ben, hogy elfogjanak és internáljanak a faluból mintegy 800 férfit.1946-ban Budaörs volt az első sváb falu, amelynek lakosságát kitelepítették. Hét vasúti szerelvénnyel mintegy 8000 embert szállítottak el Németországba." (www.port.hu)

(kép forrása: www.louise.hu)

"A svábok, ahogy egykor Magyarországon, úgy régi-új hazájukban is folytatták a munkát. Az első években még problémát okoztak azok a különbségek, amelyek főleg kulturális, nyelvi, vallási tekintetben választották el őket a helyi lakosságtól. Tehetségük, szorgalmuk, munkabírásuk révén a magyarországi németek azonban újra gyökeret eresztettek. Németország nyert általuk, Magyarország pedig veszített. Ismét. " (Gondola, 2006)

Zenesarok

Kedves Olvasóim!

Szeretném, ha a blogomat ti is alakítanátok, ezért készítettem egy lejátszási listát a kedvenc sváb/sramli zenéiteknek.

Kérlek benneteket, hogy a kedvenc dalaitokat (lehet több is) küldjétek el nekem megjegyzésben vagy akár e-mailben (steckl_rita@yahoo.de), és felrakom a listára. Mivel youtube csatornáról van szó, ezért kérlek onnan válasszatok- az is jó, ha a hivatkozást átkülditek. Lehet helyi zenekar száma, de német, osztrák dalokat is választhattok.

Ez a lista blogról lesz majd elérhető.

Köszönöm, Rita

Vörösvári siker az MNOÖ gálaestjén

Megtartották a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának gálaestjét szombaton Budapesten, amelyet immár 17. alkalommal minden évben január második szombatján rendeznek, emlékezve az 1994 decemberében választott kisebbségi önkormányzatok megalakulására. Az eseményen átadták a magyarországi németség legmagasabb kitüntetését, az úgynevezett "aranytűt" három, a német nemzetiségért kiemelkedően sokat tett személyiségnek.
 
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzata rendezvényének védnöke Michael Zimmermann, Ausztria magyarországi nagykövete volt.
A gálaesten Erich Pialek, Ausztria magyarországi nagykövetségének tanácsosa és konzulja emlékeztetett arra, hogy a magyarországi németeknek tragikus és változatos történetük volt a 20. században. Megjegyezte, korábban házelnökként Szili Katalin - aki a szombati eseményen is részt vett - kezdeményezte, hogy az Országgyűlés emlékezzen meg a német kisebbség jelentős részének 1946 és 1948 közötti kitelepítéséről.
Erich Pialek szólt a német kisebbség oktatásának fontosságáról és arról, hogy országszerte van lehetőség a német nyelvű oktatásban való részvételre, az óvodától a felsőoktatásig. Magyarország egyetlen német nyelvű felsőoktatási intézményét, a budapesti Andrássy Egyetemet az osztrák állam is támogatja, ezenkívül vannak német nyelvű könyvtárak Szegeden, Debrecenben és Pécsett is.
Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke kiemelte: a német kisebbségi önkormányzat igyekszik megtalálni a helyét az új önkormányzati struktúrában. Hangsúlyozta: a német nyelvű óvodákat, oktatási intézményeket továbbra is támogatni kell.
 A német országos önkormányzat elnöke a gálaest keretében átadta az úgynevezett "aranytűt" Erdei Ferencnek, Sárdi Jánosnak és Schäffer Istvánnak.
A méltatás szerint Erdei Ferenc, a Leőwey tánccsoport alapító tagja 1994-től a móri kisebbségi önkormányzat elnöke, 1999-2011 között pedig a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata kulturális bizottságának elnöke, közben 2000-2003 között a Magyar Rádió kuratóriumának tagja, illetve 2002-2010 között a Fejér Megyei Német Önkormányzatok Szövetségének elnöke is volt.
Sárdi János kékfestő mester munkássága képezi a szülőfalujában, Nagynyárádon évente megrendezett Országos Kékfestő Fesztivál kiindulópontját, műhelye évtizedek óta nyitva áll az érdeklődők számára.
Schäffer István 1990-ben igazgatóként létrehozta az első önálló Német Nemzetiségi Gimnáziumot Budapesten, amelyet 2011-ig vezetett.

Idén tizedik alkalommal adták át ugyancsak a gálaesten a Valeria Koch-díjat, amelyet magyarországi német középiskolások kapnak kiemelkedő iskolai teljesítményük és nemzetiségi területen végzett munkájuk alapján. A díjat Baranyai Brigitta (Lovassy László Gimnázium, Veszprém), Stocker Andrea (Friedrich Schiller Gimnázium, Pilisvörösvár) és Weimert Viktor (Koch Valéria Iskolaközpont, Pécs) kapta.    
A gálaműsorban fellépett mások mellett a bólyi vegyeskórus, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium kórusa, a Vecsési Hagyományőrző Zeneegyesület fúvószenekara, a bólyi ifjúsági fúvószenekar, a szári tánccsoport, a solymári Edelstein tánccsoport, a bajai fúvóskvintett és a városlődi Peidl-Tokolics duó.

(MTI)

Ezúton gratulálunk Stocker Andreának!

Asszonybáli hangulat

Tegnap délután tartották meg rengeteg szemrevaló és esetenként borostás hölgy, asszony, menyasszony részvételével az immár hagyományos vörösvári Asszonybált. A Művészetek Háza adott otthont a remek hangulatú rendezvénynek, melyen a talpalávalót a SchwabenKraft zenekar szolgáltatta. 

Íme néhány fotó a jól sikerült mulatságról:

(Fotók: Kreiszl Attila, köszönet érte a SchwabenKraft zenekarnak!)

Emléknap lett január 19.

Tavaly decemberben az Országgyűlés 333 igen szavazattal, 7 tartózkodás mellett január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává nyilvánította. 

1946-ban ugyanis ezen a napon kezdődött a kitelepítés, január 19-én indult el az első vagon Budaörsről, ezzel vette kezdetét a magyarországi svábok kitelepítése. A parlament a határozat szerint „tisztelettel adózik mindazok előtt, akik a megaláztatások, elhurcolások áldozatai voltak”.

(kép forrása: Vörösvári Újság)

Vörösvári Újság decemberi szám

Miről olvashatunk a Vörösvári Újság decemberi számában?

Müller Márta német nyelvű interjút készített Manherz Károly professzorral, aki mesél családjáról, gyermekkoráról, a vallás fontosságáról és a német nyelvhez fűződő kapcsolatáról. Megtudhatjuk, hogyan jutott arra a döntésre, hogy germanisztikát tanuljon, hogyan jött létre a Német Nemzetiségi Kutatóközpont, és azt is, mit üzen a fiatal generációnak.

Bogár Erika és Kerekes Gábor képes beszámolóját olvashatjuk a 2012. november 25-én megrendezett nagy sikerű Nemzetiségi Délutánról.

Az idén is nagy sikert aratott sütiversenyről közöl beszámolót a lap, a két győztes sütemény receptjével kiegészítve. A verseny apropóján készült interjú Marlok Andreával, akinek diplomamunkája témájául  a vörösvári hagyományos sváb süteményeket választotta.

Természetesen ezeken kívül is sok érdekes téma, interjú található a decemberi számban, többek között interjú Gromon Istvánnal, beszámoló a november 29-i önkormányzati ülésről és a gerstetteni látogatásról, valamint bemutatkozik a Schwabenkraft zenekar. Informatív cikket olvashatunk a vasúti csomópont építéséről tartott lakossági fórumról, a hátlapon pedig az adventi időszak eseményeiről készült fotóriport kapott helyet.
Ennek a számnak az érdekessége, hogy közepén kiemelhető 2013-as falinaptár kapott helyet, mely a Német Nemzetiségi Önkormányzat főbb programjait tartalmazza.

Sváb Fórum Solymáron

 

Elérhető a Solymári Sváb Fórum első részének összefoglalója. A pdf formátumú dokumentum a helyszínen készült jegyzőkönyv felhasználásával részletesen beszámol a fórumon elhangzottakról.

A fórum 2012. november 25-én zajlott, előzetes regisztrálással bejelentkezett hallgatóság részvételével. A fórum célja, hogy az alapvetően jól működő nemzetiségi kultúra alappilléreit még hatékonyabbá tegye a párbeszéd által.

A pozitív javaslatok mellett egyfajta helyzetértékelésnek is felfogható fórum öt témát jelölt ki megvitatandónak, melyek egyben a sváb kultúrkörnyezet alappilléreit alkotják. A nemzetiség helyzete az óvódában, az iskolában, az NNÖ tevékenysége, a nemzetiség civil mozgástere, valamint az élő és aktív hagyományok helyzetképe világi és egyházi szinten.

A fórum második részére várhatóan 2013. első negyedévében kerül majd sor. A regisztrált fórumozók erről e-mailon is értesítést kapnak, illetve a szepsolymar.hu honlapon nyílvánosan is lehet tájékozódni. A szervezők a fórumra továbbra is várják a regisztrációkat, a már ismert elérhetőségeken: heimatverein.solymar@gmail.com. Ugyanezen e-mailcímre várják észrevételeiket, témajavaslataikat is a fórum következő részének szervezése kapcsán.
 

A Solymári Sváb Fórum első részének összefoglalója innen érhető el.


(www.szepsolymar.hu)

Omlós hájas kifli

A Vörösvári Újság által szervezett sütiverseny sváb kategóriájának győztese Manhertz Józsefné omlós hájas kiflije lett. Íme a recept:

Hozzávalók.
50 dkg liszt
30 dkg háj (vagy zsír) + ráma
1 tejföl
4 tojássárgája
pici só
Töltelék: dió, lekvár vagy mák

Elkészítése:
A lisztet a szobahőmérsékletű hájjal vagy zsírral összemorzsoljuk. Beletesszük a sót, tejfölt, tojássárgáját. Jól összedolgozzuk, és 5 lapot készítünk, mindegyiket megkenjük vékonyan Rámával. Egymásra tesszük a lapokat és összetekerjük, mint a bejglit. Hűtőbe (vagy hideg kamrába) tesszük egy éjszakára. Másnap vékonyra (2 mm) nyújtjuk, háromszögformákat vágunk a tésztából, megtöltjük a lekvárral és feltekerjük kifli formájúra. Tepsiben 180 fokon világossárgára sütjük. A végén vaníliás cukorba hempergetjük.

Jó étvágyat hozzá!

(Vörösvári Újság, decemberi szám)

Solymári Magazin januári szám

Megjelent a Solymári Magazin januári száma,kis ízelítő a tartalomból:

Igen aktív volt Solymáron 2012-ben a német nemzetiség civil élete, hiszen amellett, hogy a nemzetiségi önkormányzat is számos programot szervezett, és ez évben zajlott a nyolcadik német nemzetiségi gyermektánc-fesztivál, több alulról jövő kezdeményezés is valóra vált ebben az időszakban. Ezek egyike volt a több fordulósra tervezett solymári Sváb Fórum, melynek első alkalma az óév utolsó heteiben zajlott. A fórum célja a szervezők szándéka szerint az volt, hogy segítse az együttműködést a nemzetiségi kultúra egyébként jól működő „alappillérei” között, így az első rendezvényen arról esett szó, hogyan tudná még jobban szolgálni a solymári svábság érdekeit a nemzetiségi óvoda, az általános iskola és a nemzetiségi önkormányzat. A Solymári Magazin januári lapszámában részletesen olvashatnak a fórumon elhangzottakról.

A Sváb Fórum első összejövetelével szinte egyazon napon, november 28-án ünnepelhette fennállása huszadik évfordulóját Solymár első jogi személyiséggel is bíró helytörténeti szervezete, az 1970-ben alakult Helytörténeti Társaság által 1992-ben létrehozott Helytörténeti Alapítvány. Az Alapítványnak elévülhetetlen érdemei voltak az elmúlt két évtizedben a község helytörténeti és nemzetiségi kiadványainak megjelentetésében, de nélkülük nem készülhetett volna el az a szoborpár sem, amely mára szinte Solymár jelképévé nőtte ki magát, a katolikus templom előtti téren. Az érdeklődők részletekbe menően is megismerkedhetnek az alapítvány eddigi tevékenységével, a Solymári Magazin januári számából.

Nagy részvét mellett búcsúztatták el családtagjai, volt kollégái, tanítványai és ismerősei a 92. életévében elhunyt Friedrich Ignácné Reményi Margitot, Solymár Manci nénijét, december 8-án. A rubindiplomás pedagógus temetéséről annak idején, rövid hírben blogunk is hírt adott ( Búcsú a solymári hagyományőrzés nagy alakjától ), de a Solymári Magazin januári lapszámában hosszabb beszámoló is olvasható a búcsúztatásról. A lap felidézte a temetést celebráló korábbi solymári plébános, Illéssy Mátyás, valamint a búcsúbeszédeket mondó egykori tanítványok és kollégák búcsúztató gondolatait is, melyekből az elhunyt saját szavai is visszaköszönnek: „ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már Istennél vagyok”.

Mindezek mellett olvashatnak még a Solymári Magazinban a szokatlanul visszafogott érdeklődés mellett zajlott solymári közmeghallgatásról – ahol azért az alacsony létszám dacára is komoly viták alakultak ki a solymári főtér új parkolási rendjéről –, megismerhetik az olvasók Sós Ágnest, Solymár Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendezőjét, megtudhatják, miért búcsúzik településtől egyszerre két kórus karnagya, és kiderül az is, miért volt tüntetés december első csütörtökén a solymári faluközpontban.